Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
3. Csepregi András: A karsztvíztermelés hatása a Dunántúli-középhegység vízháztartására
nek közvetlen információink. A terület felszíni utánpótlódási területtel nem rendelkezik, a ter- melőkutak fúráskori nyugalmi szintjei csökkentek, ezért a vízadó utánpótlása korlátozott. 3.7.6. Északkelet-dunántúli víztest Az Északkelet-dunántúli víztest területét több hegység alkotja, amelyek részben kőzetkifejlődésben, részben szerkezetileg elkülönülve helyezkednek el, így a Gerecse É-i, D-i és K-i területei, és a Budai-, valamint a Pilis hegység karsztos tömbje. A terület fő megcsapolási-pont- jai É-on az esztergomi és sárisápi, K-en a budai langyos források voltak. A sárisápi források már a II. világháború utáni években, az esztergomi források az 1960-as években elapadtak, az észak-budai források esetében hozamcsökkenés volt megfigyelhető. Sajnos ezeken a forrásokon megbízható mérések az utóbbi évtizedekben nem történtek, így az állapotértékelés a vízszintváltozásokra korlátozódik. A gerecsei területen történt víz- szintváltozások a bányászati vízemelésekkel összhangban következtek be (41. ábra). Jellemző, hogy a terület nagy részén szinte azonos vízszintek voltak, a jelentősebb eltérések csak a nagyhozamú vízemelések idején, a depressziók közelében alakultak ki. A szomszédos területekkel való kapcsolat jellemzésére feltüntettük a Vértesszőlős-1 és Tatabánya-3 kút idősorát is. Az idősorból megállapítható, hogy a dorogi bányászat Itatása nem terjedt ki a Gerecse jelentős részeire, de a tatabányai és főleg a nagyegyházi vízemelések nagyobb vízszintsüllyedéseket okoztak Dorog térségében, mint amit a dorogi bányászat okozott az 1960-as években, a legnagyobb vízemelése idején. A visszatöltődés következtében a vízszinteloszlás a természetes állapothoz közelít, a Gerecse beszivárgási területei felől az áramlás egyre inkább a Duna felé mutat. A Gerecsével szomszédos Pilis hegység területén mért vízszintváltozások a bányászati és természetes hatásokat egyaránt érzékelik. A jellemző pilisi kutak mellett feltüntettük a gerecsei Dorog-120 kút idősorát is (42. ábra). A térség meghatározó depressziójának az okozója a Dorog környéki bányászat volt. A maximális víztermelés időszaka az 1960-as évek közepére esett. Ennek hatása a budai termálkarszt felé is kiterjedt, a Pilis beszivárgási területein azonban hatása alig jelentkezett. Az 1980-as évek tatabányai depressziója Dorogon alacsonyabb vízszinteket okozott, mint ezt megelőzően a helyi termelés. Dorog térségében a visszatöltődés a lencsehegyi bánya 2004-ig tartó működése ellenére folyamatos volt, és jelenleg is folytatódik. A Budai-hegységtől Ny-ra, a Zsámbéki-meden- ce nyomás alatti területein jelentős vízszintsüllyedések történtek, míg a Dunához közeli területeken jelentős vízszintváltozások nem voltak kimutathatók. A hegység Ny-i és középső részén napjainkra az 1970-es éveknek megfelelő vízszintek alakultak ki (43. ábra). A középhegység legalacsonyabb karsztvízszintjei a Duna mint erózióbázis mentén mérhetők (44. ábra). A budai termális vonalon, Békásmegyertől a Gellérthegyig fakadó langyos és meleg források természe41. ábra. Észlelőkutak vízszintidősorai - Gerecse hegység----Pilisszántó-1 -----Pilisszentlélek-7 -----Csobánka-6 Esztergom-66-----Dorog-120 4 2. ábra. Észlelőkutak vízszintidősorai - Pilis hegység 101
