Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

zelenei Boros Frigyes

Dolgozik Arad környékén a vasútépítés előkészítésén, majd 1849-ben Nádudvaron találjuk, ahol a szolnok-debreceni vasút kivitelezésénél tevékenykedik. 1851-ben a cs. kir. Tisza-szabályozási Központi Bizottsághoz helyezik és ott az Ecsedi-láp lecsapolására készít terveket, sajnos ennek kivitelezését a pénzhiány megakadályozza. Itt történik meg vele az a különös esett, hogy a zsandárok Rózsa Sándort vélik benne felfedezni, felismerni kétszer is „elfogják", azaz letartóztatják... később borozgatás közben kedvenc adomái között emlegette a különös eseteket.

1857-ben Képessy után kinevezik a csongrádi Tisza-szabályozási folyamosztály vezetőjévé, párhuzamosan ellátja a Szeged-percsorai Tisza-szabályozási Társulat mérnöki, majd főmérnöki teendőit is. Egy 1861. IX. 13-i jelentésében körtöltés építését javasolja Szeged város elöljáróságának, de ez csak 1879 után valósul meg.

Az 1860-as évek első felének országos szárazsága, de különösen az 1863. évben pusztító aszálykatasztrófa nyomán számos elképzelés született az Alföld tiszántúli területeinek öntözésére. Ezek között is kiemelkedett Boros Frigyes Bodoki Károllyal és Kiasz Mártonnal közösen készített terve, amely a Felső-Tiszát az Ér völgyén át a Hármas-Körössel összekötő csatorna révén nemcsak az öntözést, hanem a hajózást is lehetővé tette volna.

Boros 1874-ig a csongrádi szabályozási, átmetszési munkálatokat vezeti. A Csongrádtól Martonosig megépült 11 átmetszésből 9 az ő nevéhez fűződik. Ezekkel a kanyarátvágásokkal a Tisza medrét 160-ról mintegy 100 km-re rövidítette, de a folyó esése mindezek ellenére alig a harmadával emelkedett, ami kevésnek bizonyult az árvízveszély lényeges csökkentéséhez. (Az átvágott medrek 1879 tavaszára még nem ágyazódtak kellően be, azaz a folyó nem mélyítette ki a kívánt méretűre medrét. Leginkább a hattyasi átmetszés okozott mindig szűkületet, s ezzel gondot a védekezőknek.)

Ő találta ki, hogy a Tiszát olyan töltéssel gátolják, melynek a lejtője a víz felől négyszer olyan széles, mint amilyen magas legyen. Már a Bach-korszakban szorgalmazta a szegedi körtöltés megépítését, amit csak - fájdalom - a katasztrófa után tudott kivitelezni saját tervei szerint.

Nála jobban senki sem ismeri a Tiszát ezen a tájon - kivéve talán az akkori halászokat. Szeged szabad paraszt-polgár szelleme, a város fejlődő viszonyai (a vasút elérte Szegedet,

Boros Frigyes tiszai felvételének egy részlete a szegedi vízibástyával