Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
zelenei Boros Frigyes
sőt a vasúti híd elkészültével már Temesvár felé haladt) őt is magával ragadták. Tevékeny egyénisége újabb alkotásokkal jelentkezik. Terveket készít a hajózható budapest-csongrádi és budapest-szegedi csatornák, valamint szülővárosát: Aradot Szegeddel és Hódmezővásárhellyel összekötő öntöző- és hajózócsatornák megépítésére. Évekkel a kiegyezés után, 1874-ben országos középítési felügyelőnek nevezi ki Zichy József gr. közmunka- és közlekedésügyi miniszter. Jóllehet munkája során vármegyényi területek vízi építményei, útépítkezései felett kell ellenőrzést és felügyeletet gyakorolni, s igen gyakran úton van, kapcsolata Szegeddel töretlen marad, házát is megtartja a városban. Az 1876-os árvíznél ő is jelen van, hősiesen védekezik az áradás ellen. Szeretik Szegeden. A helyi lapok nem a legjobban vélekednek az uradalmakat kiszolgáló mérnöki munkákról és a mérnökökről, de Boros Frigyest sohasem bántják. Bezzeg Herrichet, a makói patiká- rius fiát... 1878 telének vége soha nem látott áradást sejtet... A szegedi vízvédelmi bizottság 1879. febr. 28-án sürgönyt küld a közmunka- és közlekedésügyi miniszternek, hogy Boros Frigyes országos középítési felügyelőt a szegedi árvízvédelemhez kirendelni méltóztas- sék. Szinte kiköveteli a város elöljárósága, hogy Szegedre jöhessen. És a főmérnök úr jön. Szegedhez ezer szállal kötődik, bár Aradon született. Boros Frigyes négy nap múlva érkezik Szegedre. Vízvédelmi ügyekben országos szak- tekintély, ráadásul rangban sokkal nagyobb, mint Balog Gyula, akit a minisztérium már korábban leküldött egyezkedni az osztrák vasutak, s az alföld-fiumei vasút képviselőivel. A petresi töltésszakadás után vagyunk, azonnal beválasztják a teljhatalmúvá alakult védelmi bizottságba, ahol ő a második ember. Boros nem tárgyalt és nem alkudozott, hanem diktálta a megállapodásokat. Elérte, hogy az alföld-fiumei vasúttársaság nem a negyedét, hanem harmadát viselje a költségeknek, s hogy mindenben támogassa a város védekezési munkáit. Ha kell, lóréval (azaz a ló vontatta keskeny nyomtávú mezőgazdasági szállító- eszközzel), vagy mozdonnyal, amiért 60 krajcárt, ill. 20 Ft-ot fizetett a város naponta a helyszínen - táskából - a főpénztár- nok Jakabfi által, aki pedig nagy spórolós hírében állott. Boros nem volt megelégedve a helyi kényszerközerővel, és elérte, hogy a dolgozni nem tudó vagy nem akaró módos emberek megválthassák magukat. A kézi szolgálat megváltása 1 Ft, az igásé 3 Ft lett. Az így befolyt pénzből Horgosról, Szabadkáról, Makóról hoztak szabad munkaerőt. Közben reumája annyira gyötri, hogy menni sem tud, úgy teszik be a ladikba, s úgy veszik ki, ha szárazra akar lépni. Egyszer elejtik, lába törik, csak késő este kerül az ispotályba - sínbe teszik, de már viteti is magát a tápai átvágáshoz, hogy a kiömlött vizeket azonnal visszavezessék a főmederbe, s a víz ne áztassa a baktói, valamint a vasúti töltést... Makkos- háza-Tápé-Makkosháza naponta többször, ladikkal... Az alföld-fiumei vasút töltése, ahol Boros Frigyes is védekezett
