Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
gánóczi Keczkés Károly
1844-ben igazgatósegéddé nevezik ki a Vízi és Építészeti Főigazgatóságnál, ez mai kifejezéssel élve a főmérnöki beosztásnak felel meg. Ebben a minőségében megy Fiumébe 1845-ben, hogy Koerber trieszti várőrségi igazgató (kapitány), valamint Zambelli Viktor velencei hajóskapitány társaságában a fiumei kikötő vízrajzi szintezésén munkálkodjék. 25 térképlap készül el, amit be is küldenek a Főigazgatóságra. Közben, Vásárhelyi Pál elhunytával (1846. IV. 8.), félbemaradt az a munka is, ami a hazai szintezések és az Adria tengerszintje közötti kapcsolatot létrehozta volna. Massányi Jánost s Keczkés Károlyt bízták meg ennek folytatásával, s a két mérnök rájön arra, hogy Vauthier Lipót - a Zágrábban székelő területi főmérnök - hibás adatokat szolgáltatott. Végül is Zornberg Lénárd bárónak, a tiszai és száva-kulpai felméréseken edződött kitűnő mérnöknek szabatos méréseivel a vitatott kérdést sikerült tisztázni. Keczkést további feladatai is a horvát vidéken tartják. Munkába veszi a Száva-Kulpa-Fiume hajócsatorna-ötlet szintezési munkálatait is (ma valószínűleg úgy mondanánk: fegyelmezett közalkalmazottként foglalkozik ezzel, hiszen jól láthatta a sokkal fontosabb Duna-Tisza csatornaügy ellehetetlenülését is...). További feladatát képezi errefelé a Vukovár-Fiumei Vasúttársaság építkezéseinek műszaki vezetése. Vásárhelyi Pál halála után azonban Széchenyinek új műszaki vezető után kellett néznie, s a nádornál kiharcolta, hogy Keczkés kerüljön a Tiszavölgyi Társulat főmérnöki tisztségébe. Keczkés elhozatala a vasútépítkezésektől volt az egyik indoka annak is, hogy az azt szorgalmazó Kossuth ezután harcosan a Tisza-szabályozás ellen fordult. De ez nem Keczkés története, illetve talán mégiscsak az övé, amennyiben a Kossuthtól való eltávolodásnak szerepe lehetett abban, hogy 1849 után ő volt az, akiben a régi-új hatalom megbízott, s 1853-ban kezébe adták a magyarországi vízügyek irányítását. Az eddigiek azt bizonyítják, hogy Keczkés Károly kiváló képességekkel rendelkezett, amit felettesei megfelelően méltányoltak is. Vásárhelyi Pál örökébe 1846. július 10-én lép, s még abban az évben ő maga jelöli ki azt a 18 átvágást a Tiszán (12-t Tokaj felett), ahol a munkát el kell kezdeni. Az 1846. augusztus 3-án Debrecen városában tartott Tiszavölgyi Társulat nagygyűlésén négy osztálymérnökség felállítását javasolja, úgymint Vásárosnaményban, Győröcskén, Tiszabőn és Szegeden. Elképesztő munkatempót diktált! 1947. júniusi programja pl. a következő volt: 8-án Budáról Kecskemétre, 9-én nádori bíróság Csongrádon, Szentesen szemle, 10-e: Szeged, töltésépítések; 11-e: nádori bíróság Kanizsán, majd tovább Zentára, Tiszaszent- miklósra; 12-e: Torontóiban, az Ördög-árka ügyében; 13-a: a Bács-megyei munkák szemléje; 14-e: Szolnok; 15-e: a Jászságon át Gyöngyösre; 16-a: Sárospatakra; 17-e: Tárkány; 18-20-a: szemle Tárkánytól Zsurkig, onnan Ungba; 21-e: Málcza; 22-23-a: a Tapoly-Ondova vízvidék szemléje; 24-e: nádori bíróság Tokajban; 25-e: szemle Polgáron; 26-29-e: társulati közgyűlés Polgárban; 30-a: Debrecen. „Hogy itt meddig mulatok, az illető felektől függ" - teszi hozzá némi iróniával a felsorolásához Széchenyi Istvánnak írott levelében Keczkés. 1848 elején, mint Tisza-szabályozási főmérnök, megbízást kap a Körösök szabályozásának végrehajtására. A feladat nem ismeretlen számára, hiszen korábban már működött Váradon Huszár Mátyás keze alatt, s így jól tudta, hogy egykori főnöke kész terveket hagyott hátra a Körösök, a Berettyó, a Hortobágy és a Kákát szabályozására. Előkerestette, s megállapította, hogy sokkal használhatóbbak, minta Beszédes József által tervezettek. Mint időközben kinevezett országos középítési felügyelő, a magyarországi vízügyek egyik irányítója lett, s így 1848-ban ő terjeszthette be elfogadásra a Huszár-féle terveket.
