Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

brogyáni és kvassói Kvassay Jenő

BROGYÁNI ÉS KVASSÓI KVASSAY JENŐ (*Buda, 1850. július 5. - t Budapest, 1919. június 6.) eltemetve: Őrszentmiklóson

A Kvassay család egy Kwasow nevű lengyelországi nemes lovagtól származtatja magát, aki 1150 körül Trencsén vármegyében telepedett le, s a Vág felső folyásán egy várat épített. Ezt róla nevezték el, s a vár nyomai tán még most is fellelhetők. Ezen lovag utódai: Demeter (1285) Csák Máté párthíve, Dezső pedig 1396-ban beckói várnagy volt, Pétert egy 1404-es okmányban nobilis Petrus de Kwasow - Kwassó uraként említik. Ennek dédunokája Miklós, 1526-ban 11.

Lajos udvarnokaként a mohácsi síkon esett el. Nemességüket Zsigmond és Rudolf is megerősítette, Kvassay István az első, ki a mostani leírásban használta a nevet (korábban Kwassovszky, Kvassőy alakokkal is találkozunk). O volt az, aki 1665-ben Kvassóról Bars vármegyébe költözött - Brogyánba. Ennek fia István az alnádorságig vitte (1687).

József helytartótanácsos és altárnokmester (1770) s az 1776-os kinevezési okirat szerint Máramaros főispánja. László 1741-ben Bars vármegye alispánja és országgyűlési követe,

1760-ban királyi tanácsos, táblai ülnök és alországbíró.

Ily ősök szerepelnek Kvassay Jenő felmenői között, ki Budán született, de gyermekkorát Őrszentmiklóson tölti, középiskoláit 1870-ben Győrött, a műegyetemet 1874-ben Budapesten végezte, ahol a gépész- mérnöki fakultáson abszolutóriummal fejezte be tanulmányait. Ezt követően a mezőgazdasági ismeretek megszerzése végett az 1874-75-ös tanévben, mint ösztöndíjas mérnök, a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója. 1875 októberében Kemény Gábor br., föld- mívelésügyi miniszter támogatása révén, állami ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra indul, beutazza Bajorországot, Würtenberget, Badent, Elzász-Lotaringiát, Svájc egy részét, Francia- ország nyugati, közép- és déli részét (Párizsban hónapokra hallgatója lesz a kor egyik legszínvonalasabb műszaki egyetemének, az „Ecole des ponts et chaussées"-nek), majd Piemonton és Lombardián át 1876 őszén tér haza. Ez egy esztendő alatt megismerkedett a kor leghíresebb vízimérnökeinek alkotásaival, de főként a talajjavítás különböző módjai foglalkoztatták. Talajtani dolgozatáért 26 évesen a német Geologische Reichsanstalt levelező tagjává választotta.

Hazai mérnöki működését a temesvári Bega-csatorna-hivatalnál kezdte, majd Trefort Ágoston földmívelésügyi miniszter 1878. január 2-án kultúrmérnökké nevezte ki azzal a feladattal, hogy megszervezi a hazai kultúrmérnöki szolgálatot. Kezdeteben egyedül Kvassay látott el kultúrmérnöki feladatokat, de már a következő évben 4, majd 1880-ban 6 segéd mérnökkel végezte a felszaporodott talajjavítási teendőket. Az általa megszervezett kultúrmérnöki hivatal élére 1880. január 20-án állították. 1884-ben miniszteri osztály