Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
Péch József
A kedvező eredmények alapján a Vízrajzi Osztály 1891. évi működéséről szóló jelentésében a következőket állapítja meg Péch József: „Abba a rég óhajtott helyzetbe jutottunk, hogy jövő 1892. év tavaszán tényleg életbe léptethetjük a Tisza völgyében az árvízjelző szolgálatot, amidőn minden érdekelt hivatalt, társulatot és hatóságot a lehető leggyorsabb úton értesíthetjük az őket érdeklő vízállásokról, valamint az őket netán fenyegető árvízveszedelemről is". 1892. március 1-jétől újabb 42 Tisza-völgyi vízmérceállomás kapcsolódott be a vízjelző szolgálatba. 1895-től pedig, az addigi heti gyakorisággal kiadott térképek helyett, napi vízjárási térképeket adott közre a Péch vezette szolgálat. A nagy szervezőmunka közepette azonban nem szűnt meg Péch József szakírói működése sem. írásainak legjava megjelenik a Vízrajzi Évkönyv, valamint a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyének hasábjain. Külön kötetben lát napvilágot az árvízvédelemről írt gyakorlati útmutatója, a „Gátvédelem". A Mérnökegyletben, a vízépítési szakosztályon belül tömörült „vizes" szakemberek őt választják meg elnöküknek. Szaktekintélyként megkeresték őt a fővárosi Duna-szakasz szabályozási kérdéseiben is. A főváros védműveinek kilenc méterre való fölemelése, valamint a promontori Duna-ág végleges szabályozása is az ő útmutatásai alapján történik. De kikérték véleményét a főváros árvédelmi készültségének megállapítását rögzítő szabályrendelet kiadásakor is. Sokoldalú tevékenységét jelzi, hogy 1894-ben megtervezi a sárvári cukorgyár ipari vízellátását napi 160 ezer rrú vízkivételi kapacitással, ahol a technológiai víz derítés, szűrés után visszakerült a Rábába. Még 73 évesen is szakadatlanul a munkán járt az esze, pedig súlyos betegség gyötörte (lábfájós volt a győri árvíz óta, s egyik lábát amputálni is kellett). 1902 januárjában miniszteri tanácsosi címmel tüntetik ki, majd a belső baj elhatalmasodik rajta, s néhány heti szenvedés után 1902 őszén örökre eltávozik. Gyászolták neje, Perndl Klára, négy fia és számos unokája. Fivére, Péch Antal (1822-1895) neves bánya- és kohómérnök, a diósgyőri vasgyár megépítője, bányászati-kohászati közíró volt. (Selmecbányán temették el, sírja ma is megtalálható.) Nevét a Péch Antal-emlékérem alapításával évtizedek óta, máig őrzik. Egyik fia, Péch Béla (1861-1949), a Kvassay mellett dolgozó első kultúrmérnöki generáció kiemelkedő képviselője volt, s szakíróként is igen sokat tett a talajjavítási, vízrendezési ismeretek terjesztéséért. Péch József korszakalkotó tevékenységét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a magyar vízrajzi szolgálat - 1895 óta természetesen többször átszervezve, megújítva és egyes feladatokkal kibővülve, de - hasonlóan működik a mai napig. Főbb munkái:- Tisza hajdan és most (sajnos csonka maradt),- A Balaton szintvonalas térképe (a M. Földrajzi Társasággal közösen),- Vízjelzés I.-II. (1895-1897) francia és német nyelven is kiadták,- Gátvédelem - gyakorlati kézikönyv, amely 1892-ben jelent meg,- Vízrajzi Évkönyvek (haláláig szerkesztette)- A Vízrajzi Osztály keletkezése, életbeléptetése, feladata és működtetésének eddigi eredménye (Bp., 1896) GIÁTVÉ DELEM GYAKORLATI KÉZIKÖNYV VÍZI MÉRNÖKÖK ÉS GÁTVÉDŐK RÉSZÉRE. griSf Bethlen András pöldmiyrlésügti minister úr 0 NAGYMÉLTÓSÁGA MEGBÍZÁSÁBÓL PÉCH JÓZSEF. í L. Gvl N (78 AbrAval.)
