Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
Huszár Mátyás
illustrate! Inundationis Topographia...". (A színes térkép 1985-ben nyomtatásban is megjelent a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság jóvoltából.) Maga a felmérés összesen 68 db l:36.000-es méretarányú térképlapot tartalmazott. Páratlan kincs mindazok számára, akik az egykori vízi világ nyomait kutatják. A felvétel eredményeit összefoglaló térkép kiterjed a szomszédos Tisza-szakaszra is, s az itteni mérési adatok minden bizonnyal segítségül szolgáltak a nagy Tisza-méréseknél, amelyeket a '30-as évek második felében már Lányi Sámuel és csapata végzett. Igaz, Huszár is foglalkozott a Tisza szabályozásával. Már 1818-ban készített egy kimutatást a szükséges árvízvédelmi töltések hosszáról, valamint a célszerűnek vélt átmetszésekről is. (Csak a jegyzék maradt meg az Építészeti Főigazgatóság iratai között, hozzá kapcsolható térkép nem.) Huszár Titel és Vásárosnamény között 120 átmetszést javasolt, összesen 4 ezer forint felmérési, tervezési költséggel, amit a Só-alapból fizetnének. Az említett Só-alap nem volt más, mint a kincstár által - a só régi ára és felemelt ára közötti különbözetből - képzett pénzalap, amelyből a kincstári (tehát állami) vízszabályozásokkal összefüggő költségeket fedezték. Persze mint minden állami alap, ez is hihetetlen bürokráciával volt terhelt. A „mehet a sóhivatalba" szólásunk is innen eredeztethető, hivatkozva a munkabérek kifizetésének nehézségeire. A Tisza menti felmérés, s az erdélyi hegyek lábáig végzett grandiózus munka rendkívül sokrétű is volt. A térképes ábrázoláson túl bemutatja az egyes folyók hosz- szát, esésviszonyait, s a szállított hordalék mennyiségét, a környező vidék fekvését, sőt a vidéken megtelepedő vegetációt is. (Itteni munkássága közben nevezte el az addig csak Nagy-Körösnek titulált Körös-szakaszt Hármas-Körösnek.) Foglalkozik az egyes vízfolyások befogadóival, s a meder állapotával is. Sorra veszi a fokokat, a kiszakadó ereket, mellékágakat, szól a malmokról, hidakról, védőművekről, s felméri a hajózási lehetőségeket. Községenként említi az elöntésekből keletkezett károkat Csongrád, Békés, Bihar, s Arad megyékben. Főnökei utasítására, nagyváradi megbízatását megtartva, 1824-től a Duna- mappációt vezeti. Közben elfogadják a szintezőműszereken tett korszerűsítési javaslatait is. Szintezőműszertervének címe: „Niveau Instrument in halb natürliche Grösse. Mathias Huszár; König. Fluss Ing. Dirigent". És, hogy a kép teljes legyen: az általa kialakított, továbbfejlesztett műszereket - egy szintezőt és egy vízmérőszárnyat - a bürokratikus útvesztőkön kallódó tervek alapján legyártva, halála körüli években hozta forgalomba a bécsi Voigtländer cég... Az ő érdeme, hogy a szintezőléceken a 10-es számrendszerű beosztást alkalmazták, az addig használatos és a számításokat nehezítő 6-12-essel szemben. 1819-1826 között 148 lapot rajzoltat a Dunáról 1" (hüvelyk) = 200° (öl), azaz 1:14.400-as Huszár vízmércéje kibontás után (1880)
