Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
Sajó Elemér
búzakiállításra látogató Kállay Miklós miniszternek át is adtak. Kállay ott a helyszínen utasította a vízügyi főosztály vezetőjét a Hármas-Körös csatornázási munkáinak folytatásához szükséges előkészítő intézkedések megtételére, amit Sajó Elemér csendes mosollyal nyugtázott. Sajó Elemérnek egyéni tragédiája, hogy akkor kerül a vízügyek élére, amikor az országot általános válság sújtotta, s a pénztelenség nem engedi kibontakoztatni alkotó energiáját. Ha építeni nem is, de tervezni igen! A jövő terveit készíti elő, s várja a lehetőséget, hogy amikor lesz pénz, már kész tervekkel jelentkezhessen. A terveket szakirodalmi munkássága teszi teljessé. A már említett kötetek mellett másokat is szerkeszt, vagy kiadásukat támogatja, mint pl.: „A magyar halászat" (1933), vagy „A magyar szikesek" (1934). Az 1947-ben megjelent „A Duna-Tisza csatorna" c. tanulmány első fejezetét még javarészt ő írta, s egészítette ki saját kezűleg. Ezért is jelent meg ezen kiadvány az ő neve alatt - post humus. Utolsó, munkatársaival közösen írt „Emlékirat a vízügyi szolgálat szervezeti kérdései tárgyában" című munkájában azt taglalja, hová vezethetnek a további racionalizáló tevékenységek - országos katasztrófához. Kifejti, hogy a megkisebbedett és jobbára síkságra korlátozódott országunkban a vizek kártétele elleni védekezésnek, valamint a vízhasznosítások munkájának sokkal nagyobb a jelentősége, mint 1920 előtt volt, s megjósolja, hogy a jövőben a vízügyek erős fejlődése várható, amire készülni szükséges! Célját elérte: nem szűkítették tovább a vízügyeknek szánt keretet, sőt halála után, az öntözés kérdésének előtérbe jutásával már fejlesztésekre is sor kerülhetett. Az ő munkásságát dicséri az 1947-ben megjelent „Duna-Tisza csatorna" c. kiadvány is, amely lezárhatta a csatorna több mint száz év óta vitatott kérdéseit. Ez a kiadvány miniszteri engedéllyel íródott, s a munka még 1931-ben kezdődött el. Az eredmény felölelte a régebbi tervek kritikáját - Beszédes Józseftől Zielinszki Szilárdig -, s kiegészítő tanulmányokat eredményezett, elvégezvén a kérdés műszaki, pénzügyi és közgazdasági összevetését is. Sajó Elemér az előbb említett irodalmi munkásságán túl figyelmet szentelt a vízügyi szaksajtó legapróbb feladataira is. Az ő újítása volt, hogy a „Vízügyi Közlemények" négynyelvű összefoglaló ismertetővel jelenjen meg, amit a külföldre küldött példányokhoz csatoltak. Intézkedésének kedvező visszhangja volt a külországi szakmabeliek között, az ismertetőre válaszul bővebb anyagot kértek, s viszonzásul a vízügyi szolgálat könyvtára bőségesen kapott a külföldi kiadványokból. Gondja volt a külföldi kapcsolatokra is, felelőse volt a francia (Kun László), amerikai (Szilágyi Gyula), olasz (Németh Endre) és az osztrák (Dévény István) szakmai eredmények figyelésének. Számos olyan írás jelent meg halála után is, aminek még ő volt a kiötlője, vagy amire ő ösztökélte fiatalabb munkatársait. Az volt a véleménye: „Minden ember annyit ér, amennyi értéket szellemi munkájával termel és örökségképpen hagy utódaira", és „csak azt a munkát lehet érdemnek tekinteni, melyet a kötelesség- szerű munkán túlmenően teljesít az ember" - azaz terven felül ...! A békésszentandriísi vízlépcső építés közben
