Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)

Sajó Elemér

SAJÓ ELEMÉR

CŐrszentmiklós, 1875. szeptember 9. - f Budapest, 1934. szeptember 24.) eltemetve: őrszentmiklóson

Anyai ágon a Kvassayak az ősök, édesanyja, Ilona (1852-1908),

Kvassay Jenő édeshúga. Édesapja, Sajó Károly (1851-1939), középiskolai tanár, rovartani kutató. Győrből származik, de Ungváron tanít, később pedig a Rovartani Állomás helyettes vezetője lesz Budapesten. Nagyobbrészt német nyelven publikál. A magyarországi természetvédelem egyik úttörője, annak megszervezésére irányelveket dolgozott ki. Részletesen foglalkozott a peronoszpóra, s a marokkói sáska kártételeivel, fő műve a „Háború és béke a hangyaállamban'' - Németországban 20 kiadást ért meg.

Fia, Sajó Elemér a család őrszentmiklósi házában született. Gyermekkorát is ott tölti, elemi iskoláit szintén ott végzi.

Középiskolába a budapesti Barcsai utcai főgimnáziumba jár, ahol 1893-ban érettségizik. Nagybátyjának példája nagy hatással van rá, így nem véletlen, hogy a mérnöki pálya felé orientálódik. A műegyetemen 1898. július 14-én szerez oklevelet. A fiatal mérnök tudja, hogy a budapesti flaszteron nem lehet a vízépítés tudományát és gyakorlatát elsajátítani. Még abban az évben a Ferenc- csatorna kirendeltségéhez szegődik, ahol az óbecsei zsilip építésénél (1906-ig), majd az Alsó-Bega csatornázásánál működik. - A tervezés, az építésvezetés területén alapvető tapasztalatokat szerez. Ezek a nagylélegzetű munkák azonban nem tűrik a spontaneitást. Sajó grafikus munkatervet készít, sőt, az ellenőrzést is hasonlóan, ábrázolással segíti - így kiválóan áttekinthető a munkálatok előrehaladása. Kidolgozza az építésvezetés elemi gyakorlati szabályait is. Ez idő tájt jelenik meg első jelentősebb tanulmánya, a „Kamara-zsilipek kövezett kamarákkal'’ címmel.

1906-ban a soroksári Duna-ág rendezési munkálatainak kirendeltségéhez kerül, ahol szorgalmas, lelkiismeretes munkája eredményekénet önálló tervezői és kivitelezői feladatokat kap. Végül ő lesz a felső torkolati hajózsilip (most: Kvassay zsilip) tervezője, majd építésvezetője, a hivatal tulajdonképpeni irányítója, mozgatója.

Megelégedetten mosolygott, ha valakinek a munkájával különösen meg volt elégedve, s a munkatársak igyekeztek ezt a mosolyt kiérdemelni. Különben őt a rendkívüli szerénység jellemezte, s ez az a többlet, amivel a szakmai tudását tetézte, hogy kiérdemelje kartársai egyöntetű nagyrabecsülését.

Ez idő tájt dolgozza ki a soroksári Duna-ág rendezési munkálataira vonatkozó terv alapelveit. A felső torkolati hajózsilip alapozási módja tekintetében versenyre hívja a magyar vállalkozói kart. Ezen 15 éves időszakra esik a csatlakozó művek tervezése és kivitelezése is. Itt alakul ki benne az újabb építőanyagok, építési módok, vagy korszerű berendezések és eljárások iránti érdeklődés.