Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

Hajnal Antal

zást. Itt előbb az útépítési, majd az elnöki osztályon működött, mint II. o. miniszteri segédmérnök. Fokozatos előrelépések után 1872 augusztusában főmérnökké nevezték ki, s 1877. október 5-én a fiumei kikötő építészeti hivatal főnöke, ill. a létesítmény építésvezetője lett.

1882-ben középítészeti felügyelő, majd 1887 májusában műszaki tanácsossá léptették elő.

Amikor a magyar királyi tengerészeti hatóságok műszaki osztályát az építészeti hivatallal egyesítették, akkor ennek a műszaki osztálynak a vezetésével Hajnal Antalt bízták meg. Ezen minőségében 1889-ben a címzetes, 1893-ban pedig a valóságos osztály tanácsosi címeket nyerte el. A magyar kormány a szállítás állami kézbevétele érdekében a Déli vasút Társaságtól megszerezte a zágráb-károlyvárosi vasút tulajdonjogát, s a kikötőépítésekkel párhuzamosan roppant költséggel kiépítette a Zákány-Zágráb és a Károlyváros-Fiume vasútvonalat.

Hajnal Antal a kikötőépítésbe akkor kapcsolódott be, amikor már 3 éve működött a károlyváros-fiumei vasút, s Pasqual francia mérnök által megvizsgált, de az államvasutak mérnökei által készített tervek alapján már felépült a Szapáry-rakpart, a Sanita-rakpart, valamint a Zichy-móló, s feltöltésre került a későbbi Stefánia-rakpart mögötti terület.

1877-re, amikor a negyvenéves főmérnök október 5-én megbízást kapott a Fiumei Kikötő m. kir.-i Építészeti Hivatal vezetésére, szinte kész volt már a Mária Terézia-hullámgát, a haditengerészeti akadémia előtti naszádkikötő, de ekkor épült a II., III. sz. tárház is a Zichy- móló szomszédságában.

A kiviteli forgalom nagymérvű emelkedése szinte kikényszerítette a további beruházásokat, az 1871 óta készült Hajnal-féle kikötői terveket később elfogadták, s a kikötő építésének továbbviteli terveiként szolgáltak.*

Az 1884-ben elfogadott (nemzetközi szakemberek által véleményezett) tervek európai tanulmányutak szorgosan összegyűjtött elemein nyugodott. Mielőtt a munkálatok elkezdődtek volna, a nagyszabású tervet 1885-ben a budapesti országos kiállításon - rajzok, kisminták segítségével a kikötő építészeti vállalkozása - a nagyközönség tájékoztatására bemutatta. E kiállítás megnyitására készült el Hajnal Antal fő szakirodalmi műve a „Fiume és kikötője'', amely részleteiben adta közre a kikötő fejlesztésének elvi és gyakorlati programját.

Hajnal Antal tervei alapján épült meg a Stefánia-rakpart, a Rudolf-móló, és a későbbi Ferenc Salvator-rakpart feltöltése, amik egy olajkikötő alapjaiul szolgáltak. (1883-84.) Lásd: mellékelt helyszínrajzot.

* „A magyar kormányzat a hazai mezőgazdasági termények (elsősorban az alföldi búza, ill. később a liszt) Angliába és Brazíliába irányuló kivitelének hasznát erőteljesen lefölöző osztrák tengeri kikötővel, Trieszttel szemben különös figyelmet szentelt a 19. század első felében még igen gyér forgalmat lebonyolító fiumei kikötő fejlesztésének.

A fejlesztés azt a célt is szolgálta, hogy Fiume ne egyszerűen »export« kikötő legyen, hanem az ideérkező hajók olcsó déli gyümölccsel láthassák el a magyar, s a magyar kereskedelem révén a közép-európai piacot." - írja 1989-es tanulmányában Fejér László.

A Szapáry-rakpart - képeslapon