Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

Mokry Endre

Temetésén ott volt a korabeli mérnöktársadalom színe-java, köztük főnöke: Baross Gábor miniszter is, aki benne egyik leglelkesebb hívét veszítette el.

Térképei, műszaki tervei mind ez ideig nem kerültek elő, minden bizonnyal elsodorták a történelem XX. századi viharai.

Életrajzi adatai fiától, Imrétől származnak, amit a Magyar Mérnök és Építész Egylet Heti Értesítőjében 1895-ben Sárközy Imre közre is adott.

Mokry Endre szülei nagy gondot fordítottak gyermekeik nevelésére ott a Délvidéken, a gazdag Bácskában, bár a jólétben el is „puhulhattak" volna - de nem!

Első a tudás, mondhatták egykoron...

Kisebb fiuk, Sámuel (1832-1909) híres búzanemesítő lett. Tanított a békéscsabai algimnáziumban (1857), majd az elhíresült 1863-64-es aszály hatására teljes erejével az aszálytűrő búzafajták felé fordult érdeklődése, s jól bokrosodó, nagy kalászt fejlesztő búzákat nemesített, amit elsősorban az ország délke- ■' ' leti reszeben hasznosítottak.

Nagy tette még, hogy sikerült megmentenie a mezőhegyesi ménesbirtokot a felosztástól - 1875-ben.

Világraszóló tetteket végül is nem hajtottak végre, de mégis becsülettel éltek, szeretettel, önfeláldozóan a szakma és a haza iránt, ahogy most is kellene minden honpolgárnak erejükhöz mérten...