Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)
schleideni Szojka Gusztáv
SCHLEIDENI SZOJKA GUSZTÁV (*Szécsény, 1835. II. 22. -1 Szeged, 1887. A Szőjka család a Gömör vármegyei bányavároskából, Dobsinából származott. Szojka Sámuel - Gusztáv édesapja - mint uradalmi ügyész került a Forgách grófok szécsényi központjába, ahol mint birodalmi nemes embert kezelték, s rendkívüli műveltsége mellett ez is közrejátszhatott abban, hogy igen nagy tekintélyre tett szert. Jellemző, hogy amikor Szojka Sámuel önállósította magát és saját birtokán nógrádi táblabíróként gazdálkodott, régi gazdái, a Forgách grófok továbbra is minden komoly döntésükben kikérték véleményét, sőt levéltáruk kezelését külön őrá bízták! Szojka Gusztáv 1835 jégbontó havának 22. napján született Szécsényben. Édesanyja, Mássá Franciska 17 gyermeknek adott életet (8 élte meg a nagykorúságot). A gyermek édesapjától leste el a könyvek használatát, amiből aztán szerelem lett, a könyvek iránti teljes odaadás. A közeli Losoncon végezte gimnáziumi tanulmányait, s beiratkozott a József Ipartanodába (az Institutum Geo- metricum már nem működött, 1850-ben megszűnt, s az új tanintézmény egyetemi rangú főiskolaként majd csak 1856-ban alakul meg az előző kettő egyesülésével). A nagy műveltségű család felismerhette az átszervezésből adódó színvonalesést, ezért az egy év előkészítő és egy év alapévfolyam letudtával átiratkozott a bécsi Műszaki Egyetemre. Bécsben az oklevelet meg is szerezte, amit 1876-ban honosított. Ekkor már 5 éves múltra tekintett vissza az 1871-től Műegyetemként aposztrofálható magyarországi műszaki főiskola! Huszonhárom évesen 1858-ban került Csongrád vármegyébe a Károlyi grófok uradalmaiba, ahol Károlyi György gazdaságait mérte föl, mint geodéta. Úgy tűnik, ez a feladat nem nagyon vonzotta, s 1859 decemberében már a mindszent-apátfalvi társulat állományában találjuk, mint napidíjas mérnököt. A jó képességű ifjút 1861-ben társulati mérnökké választják. Szojka húsz gyönyörű évet tölt a társulatnál, helyreállította az 1860-as árvíz által mintegy húsz km hosszúságban megrongált töltéseket. Elvégezte mintegy 45 ezer hektár árterület besorolását. Megépítette a régi 1887 előtti kistiszai ill. a porgányi zsilipeket, több lecsapoló csatornát tervezett, az akkori nevüket használva, úm. a komlós-apátfalvi, szárazéri, hódtó-kistiszai, szárazér-gacsiba-porgányi csatornákat, és megtervezte a porgányi és a kistiszai (akkori szóhasználattal éve) körforgású szivattyútelepek kiviteli terveit, sőt a porgányit meg is építette! 1861-ben a gazdag Hódmezővásárhely városi főmérnöki állását is elvállalta.
