Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

A Benedek dinasztia

Benedek József később úgy vall édesapjáról, hogy keveset tudott műszaki múltjáról. Megemlíti, hogy egyetemi évei alatt apja Haranghy Bálint úrbéri szabályozási mérnök mellett dolgozhatott, aki erről 1858-ban bizonyítványt is kiállított. Később azt írja, hogy társulata Lombardiába küldte édesapját az ottani vízépítészet tanulmányozására, s kiküldetését Mikó Imre gróf miniszter is támogatta.

A tanulmányútra felkészülten indulhatott, ugyanis 1866-ban elsajátította az olasz H. M. Id. Benedek Pál hajdúböszörményi szülőháza h. t. nyelvet

(A Parókia helyÉre í985~86~ban « -Süye Gábor" Tapasztalatairól a Magyar Mérnök EgyeMűvelődésiHázat építették) ■■, , c • 11 n , - ,• ,

r sülét frissen alakult vizepiteszeti szakosztályának 1867. november 23-i első ülésén számolt be, s az elhangzottak 1868-ban a Mérnök Egyesület Közlönyében megjelentek.

Ezen az emlékezetes első ülésen olvasott még fel egy-egy értekezést Katona Antal és Képessy József is.

Benedek József így zárja visszaemlékezését édesapjáról:

„Édesapánk munkaszerető, rendkívül szerény anyagi viszonyaihoz képest nagyon igénytelen, takarékos, de emellett gavallér ember volt."

„...Valódi jótékony célokra bőkezűen adományozott. így pld. a tokaji 1890. évi tűzvészkor 1000 Ft-ot adott a tűzvész kárvallottjainak.''

Tény, hogy a mérnökség mellett gazdálkodott is, volt pár hold rétje és szántója, a Péchi

dűlőben pedig 10 hold szőlője, ahol kiváló rajnai riz- linget termelt. Két házzal is bírt Tokajban.

Lelkes függetlenségi párti volt, Kossuth és II. Rákóczi Ferenc volt az ideálja.

Ezen a réven került barátságba Thaly Kálmánnal, a kuruc kor nagy történetírójával, a kuruc költészet „újra- fcó7fó'"-jével, aki egy-két munkájával meg is ajándékozta őt.

Tehát Bendedek József már

Benedek József Tokai, Kistokajban lévő szülőháza (ma óvoda) Dl. i - , , ,, ,

J ’ ' kisgyermek korában lathatta

a „vizes" szakma nehéz, de mégis gyönyörű, a természet erőivel küzdő ember mindennapos tevékenységét.

Édesanyja - csepei Zoltán Hermin - aggódó féltése mellett tizenhárom évesen végig éli - édesapjával járva a védvonalakat - az 1888-as korszakos tiszai árvizet, 19 évesen fiatal mérnökhallgatóként pedig az 1895-ös árvíz pusztításait tapasztalhatja meg.

Nem csak édesapja, de Lajos bátyja is - aki az Alsó-Nyírvízszabályozó Társulat igazgató