Ágoston István: A nemzet inzsellérei II. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2002)

A Benedek dinasztia

főmérnöke lett - példa lehetett számára, amikor a József nádor Műszaki Egyetemre beiratkozott.

Az oklevél elnyerése után (1897) vasutat épített Besztercén és Horvátországban, háromszögeit szinte az egész ország területén, sőt visszapillantó feljegyzéseiben egy apróbb vízitársulatot is megemlít szolgálati helyeként, név nélkül.

Valószínű, hogy Gyula ez a szolgálati hely - leánya Klára 1907-ben, fia pedig 1908-ban ott született. Visszaemlékezéseiben írja, hogy id. Benedek Pál mily finom, saját termésű őszibarackot küldött Gyulára, mindegyiket külön papírba csomagolva, néhányon írás is volt; „a gyerek pedig fiú legyen ", egy másikon pedig; „a neve pedig Pál legyen!" - Az is lett, fiú is, Pál is.

Napidíjas segédmérnökként részt vesz a Zielinszki tervezte tassi zsilip építésénél, ahol a rugalmas alapozások kérdéskörével szembesül, ami abban az időben Magyarországon teljesen ismeretlen szakterület volt. Vasszorgalommal lát hozzá a munkához, beszerzi az idevonatkozó (elsősorban német) szakirodalmat, pótolja a műegyetem tananyagából hiányzó ismereteket, s a jeles statikusok munkáit áttanulmányozva, megoldja a felvetett problémát.

Főnökei biztatására a munkapéldányt átcsiszolva doktori disszertációként nyújtja be a műegyetem minősítő bizottsága elé.

1910-et írunk, a mű címe: „Kamarazsilipek fenékszerkezetének szilárdsági vizsgálata".

Beadott dolgozatát 1912-ben védi meg, s ezzel a vízügyi szolgálat első műszaki doktora lett. Bírálói szerint munkájával, amelyet a Vízügyi Közlemények XXX. füzete tett közzé, mintegy 15 évvel előzte meg a „művelt Nyugatot".

Ez a témakör végigkísérte egész életét, mérnöki tevékenysége során is ez foglalkoztatta leginkább.

Ez idő tájt készíti el a Soroksári Duna-ág kamarazsilipjének pályatervét is, amit a Vízügyi

Olcsvaapáti „Kövessy Győző " zsilip és az emléktábla