Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 4. szám
NAPIRENDEN A BALATON TÉRSÉG CSATORNÁZÁSA ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁSA A Vezetékes vízellátás napja emlékülésen elhangzott három előadás közül Tóth István (vezérigazgató, DRV Rt, Siófok) a Balaton térség csatornázásával kapcsolatos előadásának kivonatos (szerkesztett) változatát tesszük közzé, mivel ez a témakör a Kormány gazdasági programjában is kiemelten szerepel és országosan is széleskörű érdeklődésre tarthat számot. 1. Bevezetés Az 1970-es évek elején a VIZITERV által készített „BALATON TÉRSÉG SZENNYVÍZELVEZETÉSE” tanulmányterv alapján hagyták jóvá a térség regionális szennyvízelvezetési-, tisztítási éselhelyezési koncepcióját, mely hét regionális csatornázási rendszer kialakítását javasolta. A rendszerek nagy részének alapközműveit, főműveit, főgyűjtő hálózatát és szennyvíztisztító telepeit az 1970-es és 1980-as években éptették és helyezték üzembe. A Balaton térségben lévő hét hét regionális rendszeren a szennyvíztisztító-telepek névleges tisztítókapacitása 105-000 m'/d, a szennyvízcsatorna-hálózat hossza: 1320 km (Csak emlékeztetőül: 1957-ben 4 part-menti településen mindössze 19 km csatorna üzemelt!). Az átemelő telepek száma 226 db. Az üdülőkörzetben keletkező, alapvetően kommunális szennyvizek elvezetése és tisztítása a lakó- és üdülőkörnyezet megóvása és a tó vízminőségvédelme szempontjából az egyik legjelentősebb feladat. E követelmény szem előtt tartásával az országos átlaghoz képest jóval magasabbszintű szennyvízelvezető rendszerek, szennyvíztisztítási technológiák épültek ki. A Balaton vízminőségének védelme érdekében fontos elhatározás volt az is, hogy — a földrajzi lehetőségek függvényében - a tisztított szennyvizeket a Balatontól távolabb, más vízgyűjtő területen kell elhelyezni. Ennek figyelembevételével 4 régióban (I-es, Il-es, VI-os, VTI-es) a tisztított szennyvizek nem kerülnek vissza a Balatonba. Elhelyezésük az erre kiépített tisztított szennyvízkivezető rendszereken, illetve természetes vízfolyásokon keresztül az üdülőterülettől független vízgyűjtő területen történik. Ahol a földrajzi lehetőségek nem biztosították a tisztított szennyvíz kivezetését (3 régióban), ott a tisztított szennyvizek közvetetten (kisebb vízfolyásokon keresztül) vagy közvetlenül kerülnek vissza Balatonba. A Balaton térség szennyvízelvezető- és tisztító műveinek üzemeltetését a DRV Rt. végzi. Környezetvédelmi tevékenységei közül elsősorban a szennyvízelvezetést és -tisztítást, továbbá ehhez tartozóan a regionális szennyvízelvezető rendszerek szaghatásának kiküszöbölését, a tisztított szennyvizek kivezetését, a szennyvíz-iszapok kezelését és mezőgazdasági hasznosítását, valamint a szippantott szennyvizek előkezelését kell megemlíteni. 2. A közműolló alakulása Környezetvédelmi szempontból, elsődleges cél, hogy a közműves vízellátó rendszereken szolgáltatott vízből keletkező szennyvíz teljes mennyisége elvezetésre és tisztításra kerüljön. Az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés arányát mutató ú.n. közműollót a víz- és csatornabekötések aránya szemlélteti a legjobban. A Balatoni szennyvízrégiókban a csatornázottság tényleges értéke 52%. A DRV Rt. megvizsgálta, hogy a csatornázott területen, hány olyan vízbekötés (ingatlan) található, ahol nem éltek a csatornahálózatra történő rákötés lehetőségével. A vizsgálat kimutatta, hogy az egyes régiókban milyen arányban javulhatna a csatornázottság, a meglévő adottságok mellett, csupán a szennyvízhálózatra történő rákötéssel. Az eredmény: az 52%-os érték a csatornahálózat fejlesztése nélkül 74%-ti növelhető. Tehát a fejlesztésnél kisebb összegű ráfordításokkal (általában a bekötőcsatornák és a házi belső vezetékek megépítésével) 22%-kal növekedhetne a csatornaellátottság a Balaton térségében. (Ismét csak emlékeztetőül: csatornázási társulatok esetén minden érdekelt részére a bekötőcsatorna is megépül). A DRV Rt. stratégiai célként tűzte ki és — különböző kedvezményekkel — komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a csatornázott területeken a csatornabekötések megtörténjenek. 3. A Balaton körüli regionális szennyvízelvezető rendszerek okozta szaghatás elleni védelem A hét régióra felosztott Balaton körüli térségben egy-egy átlagos szennyvízgyűjtő régióra 15-20 km-es partszakasz jut, amelyről szennyvízátemelőkkel és nyomóvezetékekkel kombinált nagyátmérőjű főgyűjtők gyűjtik össze és juttatják el a központi tisztítótelepre a partmenti települések és az üdülőtelepek szennyvizeit. Ennek megfelelően a szennyvíz csatornarendszerbeli tartózkodási ideje magas. A viszonylag sík terület következtében a természetes levegőztetést kizáró nyomóvezetékek aránya nagy és figyelembe véve azt is, hogy a terület alapvető vízforrása a Balaton a „kibocsátott” nyers szennyvíz - mindenek előtt a nyári időszakban - már rövid idő alatt anaerobbá válik (berothad), s ennek következménye a rendszer átemelői és gravitációs gyűjtőaknái környékén terjedő kellemetlen szaghatás. A DRV Rt. és jogelődje több mind tíz éve jelentős erőfeszítéseket tesz a szennyvízrendszerek műszaki megoldásából és a helyi adottságokból adódó — szennyvízszállítás okozta - környezeti kedvezőtlen hatások megelőzésére, illetve kiküszöbölésére. Több szagtalanítási módszert próbáltak ki, s ezek közül — a gazdaságosságot is figyelembe véve - minden szempontból a DRV Rt. és a Budapesti Műszaki Egyetem mezőgazdasági Kémiai Technológia Tanszékével közösen, laboratóriumi, majd ezt követő üzemi kísérletekben kidolgozott — nitrátadagolási eljárás bizonyult, a legkedvezőbbnek amely nem a probléma tüneti kezelésére, hanem a lehetőség szerinti megelőzésére szolgál. 1999. év végén újabb pályázatot nyert el a DRV Rt., melynek keretében 2000-2002. között kb. 200 millió Ft ráfordítással teljesen automatizált és számítógéppel kontrollált szagtalanítási üzemvitelt lehet megvalósítani. 10
