Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 4. szám

4. A keletkező szennyvízszapok mezőgazdasági hasznosítása A szennyvíziszapok mezőgazdasági elhelyezése/hasznosítása Magyarorszá­gon a Balaton térségében kezdődött el talán a legkorábban. A következetes munka eredményeként ma már a Balaton térségében keletkező szenny­víziszapok elhelyezése 100%-ban a mezőgazdaságban történik. Az elmúlt évek folyamán a térségben több iszaphasznosítási technológiát is kipróbáltak, melyek közül néhány gazdaságtalannak bizonyult. Jelenleg két iszapelhelyezési technológia alkal­mazási lehetőségei reménykeltőek: az egyik a DRV Rt. által kidolgozott szal­más gyorskomposztálás, a másik az iszap injektálása. 5. A csapadékvíz elvezetésének problémái A DRV Rt. kizárólag elválasztó rend­szerű (csak szennyvízszállítására terve­zett) csatornahálózatot üzemeltet. Na­gyobb esőzések, vagy hóolvadás alkalmával azonban jelentős mennyiségű csapadék kerül a hálózatba. Ez részben a csapadékvizek illegális bekötéseiből, illetve a települések felszíni vízelvezetésé­nek hiányából adódik. Ez a tény többszörösen gondot okoz az üzemeltetőnek, egyrészt a szenny­vízszállítási és -tisztítási költségek, költségek jelentős megnövekedésével, másrészt pedig a havária helyzet (szennyvíz kiöntések) anyagi és erköl­csi hátrányainak viselésével, esetenként a szennyvíztisztítási technológia felbo­rulásával. A havária helyzetből adódó környezeti terhelés miatt kivetett bír­ság — jórészt indokolatlanul — az üze­meltetőt terheli. A csapadékvizek csatornába történő illegális bekötések felderítése ú.n. ködfejlesztő berendezéssel folyamatosan történik és a rendelle­nességről az üzemeltető az érintett önkormányzatokat tájékoztatva intézkedést kér a tapasztalt helyzet megszüntetésére. 6. A környezetvédelmi tevékenység gazdasági kérdései A Balaton vízvédelmi céljainak megvalósítása érdekében a szenny­vízelvezetéssel és -tisztítással szemben támasztott követelmények teljesítése jelentős ráfordításokat igényel. A Társaság a csatornaszol­gáltatás környezetvédelmi többletköltségei vonatkozásában részletes költségelemzést végzett, mely kiterjedt a- tisztítatlan és részben tisztított szennyvizek nagy távolságokon történő átvezetésére,- szennyvízelvezető rendszerek (átemelők) szagszennyezésének és korróziójának megelőzésére,- kémiai tisztításra (foszforeltávolítás),- tisztított szennyvizek kivezetésére,- keletkezett szennyvíziszapok kezelésére, mezőgazdasági hasznosítására. Összefoglalásaként megállapítható, hogy a környezetvédelmi köve­telmények teljesítésével kapcsolatos többlet-költségek a szennyvíz­elvezetés és -tisztítás összes költségeinek mintegy 35%-át teszik ki, s ezzel magas csatornahasználati díj kialakulását eredményezik, tehát lényegében a Balaton vízminőségvédelmi ráfordításait a díjban a fogyasztó fizeti meg. Ez a körülmény is késlelteti a csatornahálózatra való rákötések gyorsítását, illetve teljeskörű megvalósítását. 7. A Balaton térség szennyvízelvezetésének és tisztításának jövője Tóth István vezérigazgató a a Balaton térségének jövőbeni fela­datait a következők szerint foglalta össze: — a korábbi időszakban készült szennyvíztisztító telepek tech­nológiájának szükség szerinti rekonstrukciója, korszerűsítése a szigorított foszforhatárértékeknek [0,5 mg/i] történő megfelel­tetése, — a regionális rendszerek és a parti települések csatornázásának továbbfejlesztése, — a szennyvízelvezető rendszerek üzembiztonságának megóvása, fokozása, a nagyszennyezést és a korróziót megelőző beren­dezések fejlesztése, — a minőségellenőrzés feltételrendszerének kibővítése, és — a parti települések csapadékvíz elvezetésének fejlesztése. Dr. Koltay József 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom