Víztükör, 2001 (12. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 2. szám
sulati ártér kb. 12 %-ára. A Vízrajzi Intézet számítása szerint a gátszakadáson kifolyt vízmennyiség 78 millió m3volt. Tiszakóród határában az elöntött 14.000 hold legmélyebb területére lehúzódó víz nagyobb része a tiszakóródi lakosság által a Tisza bal parti töltésen a 34,150 km-es szelvényben meggondolatlanul készített töltésátvágáson jutott vissza ismét a Tiszába, kisebb része pedig tiszakóródi zsilipen át ugyancsak a Tiszába. A tiszakóródi meggondolatlan töltésátvágás mintegy 120 m szélességben Fejlődött ki, újjáépítése csak 1948 novemberében készült el 18.000 m3 földmunkával. A tiszabecsi szakadásokban elfolyt nagymennyiségű víz dacára a Tiszabecs alatti szakasz vízszintje még mindig az 1869. évi és 1933. évi maximumok fölött maradt. A további eseményekre nézve fenyegető előjel volt, hogy a bökényi gátszakadás helyreállítását január 3-ig a szovjet vízügyi szervek meg sem kezdték, ezzel a második és harmadik árhullám károkozását is előrevetítették. A szilveszteri nagy árhullám a Bereg-vármegyei Armentesítő Társulat Tisza jobb parti töltését is meghágta. A Vízrajzi Intézetben készült hossz-szelvény szerint a tetőző vízszint általában mintegy fél m-el maradt a beregi társulati töltés koronája alatt. A számítások szerint a töltésszakadások nélkül a vízszínt színeit volna a töltés koronájával és a lekopott szakaszokon át is ömölhetett. Valószínűleg ilyen szelvény volt a szakadás helye is, ahol az áradó víz meghágta a töltéskoronát. 2. ábra Térképvázlat az árvízzel elöntött Tisza jobb parti területről A tivadari szakadáson át a Tisza jobb parti, beregi belvízöblözetébe kiömlő víz január 1-én elöntötte Tivadar, Tákos, Gulács községeket és azok határát, valamint Tarpa, Hete, Fejércse községek (2. ábra) határainak egy részét, mintegy 10.000 k. holdat, a Makócsa csatorna bal parti depóniáját, s a Beregsurányvásárosnaményi műútha ütközött. A műút a víz gyors levonulását a benne lévő (a levonuló víz mennyiségéhez viszonyítva) szűk nyílású hídjaival akadályozta. Január 2-án a Makócsa csatorna, a Tisza jobb parti töltés közé eső területek Vásárosnamény-beregsurányi ártól délre eső részét öntötte el a víz, Jánd, Gergelyi községek egy részét, mintegy 4.200 k. holdat. Január 3-án a Vásárosnamény-beregsurányi út hídjain és átereszein átömlő víz elérte a Szipa összekötő csatorna északi depóniáját, Vámosatya és Gelénes községek déli részét, s elöntött újabb mintegy 3.500 k. holdat. Január 4-én a Gelénes- Vámosatya- Tiszaszalka közúttól északra a Tiszaszalka-barabási útig nyomult előre, elöntve további 3.900 k. holdat, január 5- én a Tiszaadony-hetyeni árig további 2.500 k. holdat. Január 6- án a víz áttört szovjet területre, ott valószínűleg Hetyent és Kisharanglábot öntötte el, magyar részen a Csaronda-csatorna bal partján 700 holdat öntött el. Január 7-én érte el a víz Lánya község keleti határát, s az északi országhatárig újabb 2.100 holdat öntve el szovjet területre ért. Január 1-7. között a Tisza bal parti belvíztérből magyar részen összesen 26.900 k. hold került víz alá. Az elöntött községek közül legtöbbet szenvedett Tivadar, Gulács, Tákos, Jánd, Gergelyi községek belterülete. Ezekben a községekben védekezésre nem is gondolhattak. A szilveszter éjszakai szakadáson át az árhullámból a belvízöblözetbe kitörő víz alig érte el az ártér északi, lányai határát, mikor Tiszabecsné 1, majd Tivadarnál) a Tiszán újabb árhullám jelentkezett, s ömlött ki a területre, s az elöntést 27.300 k. holdra növelte. A második árhullámot január 14-21. között egy harmadik követte, az elöntött terület a Tisza jobb parti belvízöblözetben 30.900 holdra nőtt. Az elöntött területekről a víz egy részét a Tisza apadásával részben a tiszaszalkai határban lévő 2,5 m nyílású Szipa-zsilip vezette le, részben pedig a zsilip mellett lévő 3x3 m3/sec teljesítményű szivattyútelepen emelték át (itt január 1-február 2. között kellett szivattyúzni). A víz legnagyobb része azonban a Csaronda csatornán, s a terepen szovjet területre jutott, ahol az Eszenyizsilipen át a Tiszába, a Csaronda-Latorcán át pedig a Latorcába. jutott. A Szipa torkolati szivattyútelep három gépegysége 28 napig volt üzemben, s ez alatt az idő alatt 19 millió m3 vizet emelt át, ami 3.500 k. hold 1 m-es vízborításának felel meg. Ez a vízmennyiség a nagymérvű vízborításhoz viszonyítva csekély. A szivattyúzásnak itt inkább lélektani, mint műszaki jelentősége volt. A tivadari szakadás elzárása az első árhullám után megindult, de a második és harmadik árhullám az építést erősen akadályozta, eredményes munkát végezni ott nem lehetett. így a Tisza jobb parti községek kénytelenek voltak magukat külön-külön védeni gyors tempóban emelt 50-150 cm magasságú nyúlgáttal. A 15 község belsőségének védelmére az 1-3 árhullám között mintegy 58 km nyúlgát épült. Az árvíz alatt a beregi öblözetben összesen 423 lakóház össze omlott, 277 ház megrongálódott. A társulat hidjai közül a víz 11 db-ot részben elvitt. Az állami és törvényhatósági hidak közül nagy kárt szenvedtek a Vásárosnamény-beregszászi út hidjai, melyek közül 2 db 3-3 nyílású boltozott kőhíd beomlott. Dabolczi János, a mátészalkai szakaszmérnökség vezetője 1950. augusztusi kéziratos visszaemlékezésében megörökítette azoknak a vízügyi műszakiaknak a nevét, akik az árvízvédekezési és helyreállítási munkákat irányították. A vízügyi szolgálat számos későbbi nagy egyénisége közreműködött az árvízvédelmi és helyreállítási munkákban. A községi körgátak építési munkáit a Tisza jobb partján Gergelyiugornya községben dr. Halácsy László főmérnök, Tiszaszalkán, Tiszaviden és Tiszakerecsenyben Papp István mérnök, Marokpapi, Hete, Fejércse községekben Kobza Dezső mérnök és Sándor Sándor vezető technikus, Jándon Törőcsik Gyula mérnök, Lányán Jancsó Gyula mérnök és Kiss Miklós mérnök, Csarodán és Gelénesen 6
