Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám
TÖREDÉKEK... KESERÉDES ÉRZELMEK ÉS EMLÉKEK A NAGYRÉVEN ELTÖLTÖTT NAPOKRÓL. Tiszaliget és a tiszasasi buzgár között, a Tisza partján élte csendes életét Nagyrév. Egy útikönyvben csak ennyi szerepel róla: közel ezer barátságos ember csendesen végzi a dolgát, a pulykák hangján kívül üzemek dübörgése nem zavarja a vízparti csendet. A kertek lába a Tisza ártérig nyúlik. A gát, mint akadály nem zavarja a révhez igyekvőket. 2000. márciusában ez a csendes, idilli kép kicsit kezdett megváltozni. A helyi kékruhás vízügyesek irányításával homokból és zsákokból gátakat kezdtek építeni a kertek végébe, a szakadópart szélére, "__tudjátok oda, ahová a dudvát szoktuk kiszórni, hogy töltődjön a partoldal..." Burka Pista - a falu mindenese - sürgette a munkát, hisz még fele hosszban sem volt meg a gát, hol volt még akkor a temető és a templom mögötti rész. Közben lábra kapott és egyre erősödött , duzzadt a hír: jön a víz, nagyon jön a víz. "Tudod édes fiam, azért jön ez a sok víz, mert haragszik a Tisza" - mondta egy nénike a "kultúr" melletti ház tornácán. Április közepére a gátak tetejéig ért a víz, a homokvárnak tűnő vonalakon egyre több helyen átszivárgott, kezdte megtámadni az új iskolát. Ekkor jöttek a kicsit más kék színű ruhába öltözött vízügyesek, akik csendben, nappal és éjjel tették a dolgukat, irányítottak és szerveztek. Két hét alatt így elkészült a megerősített földgát a falu végén ( 4 m koronaszélesség, 1,5 m magasság, 10 000 m3 ), a főtéren (Hősök tere) egy ellennyomó medencerendszer (9 000 db homokzsák), valamint 1,5 km hosszban a még hiányzó kétsoros, lefóliázott nyúlgát-rendszer az épületek között. Volt olyan nap, amikor a falu lakossága szinte megduplázódott és annyi gép dolgozott a gátakon, mint amennyi máskor fél év alatt sem járt a faluban. Nem voltak ezek nagy dolgok, nem voltak szakmai bravúrok, csupán hagyományos árvíz-védekezési módok, nagy hittel, sok ügyes és elszánt nagyrévi emberrel, valamint kellő mennyiségű géppel és anyaggal. Az olvasóban joggal merül fel a kérdés: ki írja ezeket a sorokat. Nem nehéz a válasz: egy "gyüttment", egy fáradtan is boldog fehérvári vízügyes csapat botcsinálta vezetője, aki úgy érzi, hogy egy hónapig NAGYRÉVI lett. Sok emberi és szakmai tapasztalatot lehetett szerezni a védekezés alatt, melyből pár érdekességet (töredéket) érdemes kiemelni:- a hosszú, csak nehezen és csak gyalog járható, a belterületi részeken épületek között - labirintusszerűen - kanyargó védvonalon az őrjárásban dolgozó műszakiak csak akkor tudnak hatékonyan és gyorsan védekezni, ha kiválaszthatnak 10-12 homokzsákot rakó-hajtogató, irányító típusú helyi embert és ezeket, mint brigádvezetőket mozgatják.- Az ilyen vezéregyéniségeket illik név szerint is megismerni és védekezés alatt kereszt nevükön szólítani. Higgyék el, megéri! A mi esetünkben ez elég nehéz volt, hiszen 20-30 ilyen nagyrévi emberrel kellett együtt dolgoznunk.- Minden árvízi jelenséget, védekezési módot közérthetően és nyugodtan, minél több embernek el kell magyarázni. Ezzel elérjük, hogy a kezdeti ijedtségen úrrá leszünk, megnyugodnak a védekezők, mivel tudják, mit miért tesznek. Tehát minden műszakinak egy kicsit pszichológusnak kell lennie. A másik előnye ennek, hogy az állandó interjú adási kötelezettség megoszlik. Számunkra ez nagyon jól jött, hiszen így időt nyertünk, ami néha létfontosságú volt. A riportokban pedig igen jól mutatott az, hogy a gépkezelőtől az alpolgármesterig mindenki tudott szakmailag is helyes nyilatkozatot adni arról a védekezésről, amit döntően a falu népe hajtott végre.- Soha ne vitatkozzon két műszaki a hozzájuk beosztott védekezők előtt még akkor sem, ha teljesen nyilván való, hogy műszakilag nem jó az, amit csináltak. Ilyenkor vonuljunk félre és csendben intézzük el egymás közt az intézendőket.- A védekezés során csak olyan műszakiak dolgozzanak együtt, akik emberileg is tisztelik egymást és maximálisan megbíznak társukban. Nem szégyen az, ha valaki nem tud mindent, de olyan kapcsolat legyen egymás közt, hogy bármit meg lehessen kérdezni a másiktól, kortól és "békebeli" beosztástól függetlenül, szégyenérzet nélkül.- Kerüljük a hirtelen, pánikot kelthető hangos kijelentéseket a védekezők előtt.- Legyünk türelmesek a látszólag furcsa helyzetekben is. Jó példa volt erre a tetőzés előtti nap reggele. Több mint száz szerződéses közerő várta az iskola előtt a hajnali eligazítást. Az éjszakások akkor ismertették a védelmi vonalon kialakult helyzetet, a legsürgősebb teendőket. A víz szélén, a párába burkolózó homokzsákok tetején próbáltam összeszedni gondolataimat, amikor odalépett hozzám frissen mosott, hófehér ingben egy ember és átadott egy papírlapot. Turcsányi Péter Kölcsey díjas költő volt az, aki előző éjjel írt versét adta át. Ezt ott és akkor el kellett olvasni még akkor is, ha sürgetett az idő. Remélem, hogy Önök is - olvasva a verset - átérzik az akkori helyzet hangulatát. Összefoglalva: véleményem szerint azért volt sikeres a védekezés, mert a falu népe elfogadott és befogadott bennünket, hihetetlen szeretetet árasztva felénk. Húsvétkor szinte kézről-kézre adtak bennünket, beengedve házaikba, terített asztaloknál vendégül látva próbálták pótolni számunkra a családtól való távollétet. Végezetül egy utolsó jó tanács: ha lehet, akkor legközelebb ne telihold idejére essen a Tisza tetőzése. "Tudod édes fiam, azért nem apad a Tisza, mert telihold van és ilyenkor az szíjjá a vizet" - mondta szomorúan egy drága, kedves nagyrévi néni, akinek - sajnos - a házát nem sikerült megvédeni. Dr. Csonki István 18
