Víztükör, 2000 (11. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám
A NAGYREVI CSATA" EMLÉKÉRE (2000. ÁPRILIS 23. HÚSVÉT) Turcsány Péter: A TISZAZUG FELTÁMADÁSA-.. .töredékes ének.. .Egykor a gyors Tisza ívelt háta Bőgnél tiszavirág rajokat rajzott ki büszkén, s ma tenger legeli fűzfák koronáit s a révi templom csillagát elnyelni látszik. Nagyrévnél Nagyhét harangja korábban kódúit, lomha áradás - ugró dúvadként dúlt - fúlt, nyelt és nyelt omladékos dombfalat, ólat, falánk szája életek termésén ropogtat... De félre minden kishitűség, fondorlat! Kazallá lett itt újra a széthullt kéve! Gyermekujjak s gépi vaskarok fonódtak egymásba és egymásért: küzdve, remélve! Szorult, szorult az emberész-, s emberlélekfonta hurok a Tisza bivaly nyakáras Megszabadulva szól már a hála ének Isten, Nép és Tiszazug feltámadására. LÁNYOK A KOCSIN (Nagyrév hős védőinek) Mint hajdanában a férfiak Ügy állnak ma helyt a lányok, Rakják a zsákot rendületlen, Lelkűk éjt és nappalt nem is számol. És kitartást üzennek e lányok, Hol a Tisza zúg, közel s távol, Mert nem győzheti le a víz azt a népet, Mely oly szorgosan összefog, Kora hajnal s késő éjjel. Ma csend borul a Tiszazugra, Csak a gépek s a szivattyúk zúgnak, De holnap talán legyőzzük a folyót, Mely ma még vad, dühös és konok. Kovács Géza: IMA Köszönet a szépért Köszönet a jóért Az emberi szóért. Köszönet a segítségért S Mindenkiért Ki a bajban reményt hint még. Köszönet a küzdelmes húsvétért Hogy bár hajlékunk töretik, De el nem pusztul még, Állszívünkben, mint házad Uram a remény 19
