Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 3. szám
VÍZBÁZISVÉDELMI PROGRAMOK MAGYARORSZÁGON 2. rész Az önkormányzatok egy szociológiai vizsgálat tükrében Az ivóvízbázisok biztonságba helyezési folyamatában az önkormányzatok a következő kérdésekkel kerülnek szembe:- A szükséges intézkedések szoros kooperációt igényelnek a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok és az önkormányzatok között. Milyen a kooperáció jelenleg kialakult szintje?- Megnövekedett az önkormányzatok felelőssége. Érzik-e ezt az érintettek? Befolyásolja-e ez munkájukat, szemléletüket?- A felelősség jogi értelemben már megjelent az önkormányzatoknál. Vajon tudják-e az érintettek, hogy ez mit jelent számukra?- Tudják-e, hogy megfelelő, szakmailag korrekt információk nélkül nem lehet dolgozni, intézkedni, gazdaságilag és szakmailag korrekt döntéseket hozni?- Vajon milyen mértékben tudatosult az érintetteknél - különösen a kisebb településeken - az, hogy vannak olyan kérdések, amelyek megoldásának vagy halogatásának következménye túlnyúlik egy vagy több választási cikluson?- A felelősség kialakulása együtt járte a felismert (politikai, gazdasági, intézményi) érdekek megjelenésével?- Az érdekekhez kapcsolódott-e az érdekeltség is? Vagyis rendelkezésre állnak-e a megfelelő pénzügyi források, megéri-e ezzel súlyának megfelelően foglalkozni (preferenciák, ellenérdekeltségek)? Az érintettek szervezetileg felkészültek-e a vízbázis-védelmi témák kezelésére?- Tulajdonosként viselkednek-e az önkormányzatok, vigyázva tulajdonukra és figyelve a település összes érintettjének (lakosság, gazdasági szervezetek, intézmények) rövid- és hosszú távú érdekeit? A felsorolt kérdések vizsgálatára szolgált az a szociológiai felmérés, amelyben a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium és az országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából a magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézete elemezte az önkormányzatok helyzetét és szerepét az ivóvízbázisok biztonságba helyezésének folyamatában. A kutatás számos közérdekű tanulsággal szolgált, ezért a vizsgálat fontosabb adatait, megállapításait az alábbiakban ismertetjük és összefoglaljuk az elemzés eredményeit. Összesen 658 kérdőívet küldtek el az érdekelt önkormányzatoknak. Az elküldött kérdőívek 84 %-át küldték vissza az önkormányzatok, vagyis a sérülékeny ivóvíz bázison tevékenykedő önkormányzatok 16 %-a már induláskor bizonyos mértékű érdektelenséget mutat a téma iránt. A kérdőív alapmegoszlása jelzi, hogy a megkérdezett települések jelentős része csatlakozik az ivóvíz hálózathoz. Azoknak a településeknek az aránya, ahol a háztartásoknak kevesebb, mint a 70 %-a van bekötve az ivóvíz hálózatba - mindössze 9%. A 80 % alatti aránnyal is a településeknek mindössze 23 %-a rendelkezik. Ez a helyzet arra mutat rá, hogy ugyan itt is vannak teendők, de az ivóvízellátás európai mércével is megfelelőnek mondható. A csatornahálózatba bekapcsolt települések aránya már a probléma súlyosságát mutatja, hiszen a települések vízbázisának egyik - de nem egyedülálló - veszélyforrását a csatornázatlanság és az ebből eredő szennyeződési lehetőségek jelentik. A felmérés alapján megállapítható, hogy a válaszoló települések 64 %ában egyetlen egy háztartás sincs bekapcsolva a csatornahálózatba. Ezeken a településeken igen komoly befektetésekre lesz szükség a továbblépéshez. De az is riasztó adatnak tűnik, hogy ahol van csatornázás, az ott is meglehetősen korlátozott mértékű. így nagyon sok helyen csak a városközpontra, vagy egyes lakóterületekre terjed ki. Ennek köszönhetően a települések 75 %-ában a csatornázottsági szint 30 %-os, (vagy az alatti,) míg a települések 88 %-ában a csatornázottság a háztartások 60 %át sem éri el. (A települések néha távol esnek az ivóvízbázist óvó védőterületekről.) Ez azért kiemelten fontos feladat, mert a felmérések alapján olyan településekről van szó, ahol maga a vízbázis hidrogeológiai szempontból sérülékeny. Az ivóvízminőség jellemzésével kapcsolatosan: a válaszolók 5,2 %-a szerint az nem megfelelő, 33,7 % jelölte be a megfelelő minősítést és 60,2 % ítélte a település ivóvízminőségét teljesen megfelelőnek. Arra a kérdésre viszont, hogyha nem megfelelő a vízminőség - vagy bármilyen problémát lát, ami miatt nem tekinti teljesen megfelelőnek azt - akkor melyeket tartja a legfontosabb veszélyeztető okoknak, 80 % semmilyen választ nem adott. Attól, hogy egy település kapcsolódik az ivóvízhálózathoz, maga a vízbázis még lehet veszélyeztetett és a csatornázatlanság e veszélyeztetettség egyik forrása lehet. Fennáll a veszély, hogy egy idő után a vízkészletek esetleg szennyeződnek, vagy a vízminőség a vízbázisnál romlik, s ennek távlatilag egy-egy településen igen jelentős következményei lehetnek. Ez egyben arra is rámutat, hogy az ivóvízbázisvédelem folyamatában az önkormányzatok figyelme a jelenlegi ivóvíz 4
