Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / Önkormányzati Különszám
A VÍZÜGY ÉS AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ 2. A települési szennyvízelvezetés- és tisztítás fejlesztése A lakosság, de különösen a szakmai folyóiratokat lapozó olvasók előtt közismert, hogy az elmúlt években hazánkban egy jelentős, méreteiben soha nem látott csatornázási program indult el, amiről a különböző fórumokon számos előadás is elhangzott, illetve a szaksajtóban cikkek jelentek meg. Ezért a szennyvízelvezetési, - tisztítási program részletes ismertetésére nincs szükség, nem árt azonban még egyszer áttekinteni az Európai Unió idevaló szabályozását, a Tanács 91/271 /EGK irányelvében foglaltakat. Az uniós csatlakozásunknak ugyan-is feltétele, hogy a közösségi követelményeknek teljes mértékben eleget tegyünk, és csak bizonyos rész-területeken kérhetünk a tárgyalások során átmeneti időre felmentést. MIT TARTALMAZ AZ IRÁNYELV? A bevezető Miről is szól, mit tartalmaz az az irányelv, amire az elmúlt években szinte naponta hivatkoztunk és amelyre figyelemmel kell lennünk a települési szennyvizekre vonatkozó szabályozás kialakítása során? Az 1991. május 21-én elfogadott 9I/27I/EGK irányelv bevezető részt (preambulumot), 20 cik-kelyt és 3 mellékletet tartalmaz. A közösségi jog-anyagban járatlan olvasó hajlamos a bevezető részen átsiklani. Kérem, ne tegye! A közösségi irányelvek, közlemények bevezető része az adott jogszabály fontos eleme, meg-alkotásának okát és célját világosan tartalmazza, ezért megértését, értelmezését és alkalmazását nagymértékben elősegíti. Néhány gondolat - a teljesség igénye nélkül - a 91/271/EGK irányelv bevezetőjéből:- a nem megfelelő szennyvíztisztítás következményei más tagállamok vizeire is hatással vannak, ezért közösségi szintű intézkedésre van szükség,- az érzékeny területeken szigorúbb intézkedést kell megkövetelni,- az ipari szennyvizek, szennyvíziszapok ártalmatlanítása során mind általános, mind speciális szabályokat kell betartani,- a szennyvíztisztítási kérdésekről szükséges a nyilvánosság tájékoztatása,- az irányelv végrehajtására programot kell készíteni. Az egyes cikkek tartalma Az irányelv 1. cikke kimondja, hogy a direktíva a települési és bizonyos ipari szennyvizek gyűjtésére és kibocsátására vonatkozik; a környezetet a káros szennyvízkibocsátástól meg kell óvni. A 2. cikk az irányelvben használatos fogalmakat definiálja. A 3. cikk a tagországok részére csatornahálózat létesítését írja elő, határidővel (15 000 lakosegyenérték felett 2000. december 31, 2000-15 000 lakos-egyenérték között 2005. december 31). Ugyanez a cikk a 10 000 lakosegyenérték feletti települések számára - érzékeny befogadók esetében - gyűjtőrendszer megvalósítását írja elő, 1998. december 31-i határidővel. Ez a cikk ad lehetőséget egyedi szennyvízelhelyező rendszerekre, egyéb megoldásokra, amennyiben a csatornarendszer kiépítése igazoltan nem jelentene környezetvédelmi előnyt vagy igen nagy költséggel járna. A másodfokú (gyakorlatilag a biológiai) tisztítást a 4. cikk írja elő. Az irányelv a 15 000 lakosegyenértéket meghaladó települések esetében 2000. december 31 -ei, amíg a 2 000 és 15 000 lae közé eső településeknél 2005. december 31-ei határidőt ír elő. A LAKOSEGYENÉRTÉK Az irányelv úgy rendelkezik, hogy a lakosegyen-értékben kifejezett terhelést az év folyamán a szennyvíztisztító telepre kerülő maximális heti terhelés alapján kell kiszámítani. Itt kell megjegyezni, hogy a hazai gyakorlatban többnyire - kényszerű módon - a lakosegyenérték helyett csupán lakosszámmal jellemezzük a településeket, ami hosszabb távon nem tartható. Fel kell hogy váltsa ezt a gyakorlatot a terhelés lakosegyenértékben való kifejezése, aminek alapját a 18/1992. (VII. 14.) KHVM rendelet módosításával raktuk le. A módosított rendelet előírja és határidőhöz köti a szennyvíztisztító telepeken az ötnapos biokémiai oxigén-igény újbóli mérését. A '70-es évek első felében a nagyobb szennyvízsztisztító telepeken az üzemeltetők mérték a BOI5-öt, ám fokozatosan "leszoktak" a méréséről, mondván a bírságolás úgy is kémiai s nem biokémiai oxigénigényre történik. (Más kérdés, hogy a szak-szerű üzemeltetés eleve feltételezte volna a BOI5 rendszeres mérését és az eredmények értékelését, nóta bene, az eredmények alapján a technológiába való beavatkozást.) 16
