Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / Önkormányzati Különszám
MÉRLEGELHETŐ KÖVETELMÉNYEK Az 5. cikk 1998. december 31-ei határidővel szigorúbb (gyakorlatilag harmadik fokozatú) tisztítást ír elő a 10 000 lakosegyenértéket meghaladó települések esetében, amennyiben érzékeny befogadóba vezetik a szennyvizet. Ugyanezen cikk (4) bekezdése enyhíti a követelményeket azzal, hogy megelégszik az összes foszfor vagy az összes nitrogén 75 %-os eltávolításával. Ezen utóbbi bekezdésnek óriási jelentősége van, mert nagy - fölösleges - térfogatok kiépítésétől és üzemeltetésétől mentesít (ami márcsak a lakosság által fizetendő díj szempontjából sem közömbös). Erre "uniós", pl. francia példa van, amely a gyakorlati életbe ültette át ezt a kevésbé szigorú (enyhítő) előírást. Ellenkező példa a szászországi, ahol - véleményem szerint - az ipari lobby nyomására, ám uniós előírásokra hivatkozva, gyakorta "túltisztítják" a szenyvizet (B05 10 mg/1 alatt! III. tisztítási fokozat szinte mindenütt). Az érzékenynek minősített területeken az érintettek kötelesek biztosítani a legalább négyévenkénti ellenőrzést. Az ellenőrzést követő 7 éven belül ki kell elégíteni az érzékeny területekre vonatkozó követelményeket (tápanyag-eltávolítás) . A 6. cikk a kevésbé érzékeny területekre vonatkozóan tartalmaz előírásokat. E cikk lehetőséget ad bizonyos feltételek mellett tengervízbe (torkolatba) való szennyvízbebocsátás esetén a csak mechanikai tisztításra (ilyen enyhítés értelemszerűen magyarországi területen nem lehetséges). Az irányelvek 7. cikke előírja, hogy 2005. december 31-ig a 2 000 lakosegyenérték alatti településeken csatornahálózattal összegyűtött szennyvizek megfelelő tisztítását meg kell oldani. A 8. cikk - kivételes esetekben - lehetőséget ad a 4. cikkben foglaltak alóli ideiglenes fel-mentésre. Ebben az esetben az irányelv végrehajtására átütemezett akcióprogramot kell benyújtani. A kedvezményezett időszak maximum 2005. de-cember 31-ig tarthat (értelemszerűen az irányelv hatálybalépésekor már tagországok számára). A 9. cikk más tagállam által szennyezéssel okozott kedvezőtlen hatás esetére szabályozza a szükséges teendőket, míg a 10. cikk a szennyvíztisztítók tervezésére és üzemeltetésére tesz előírásokat. A szennyvizek előtisztítása szabályozásának szükségességét a direktíva 11. cikke tartalmazza, míg a 12. cikk a tisztított szennyvíz újrahasznosításával kapcsolatosan rendelkezik. A 13. cikk meghatározott biológiailag bont-ható ipari szennyvizek - amennyiben azok nem kerülnek szennyvíztisztító telepre - befogadóba bocsáthatóságának feltételeit szabályozza. Előírja a tagállamok részére, hogy ezen iparágak szennyvizeire követelmények állapítsanak meg. (A magyar szabályozás a befogadóba bocsáthatóság tekintetében a szennyvizek származási helyétől függetlenül egységes minőségi paramétereket határoz meg.) A 14. cikk a szennyvíztisztításból származó iszap megfelelő ártalmatlanítására, illetve az iszap hasznosítására tesz előírásokat (általános szabályozás, nyilvántartási kötelezettség, egyedi engedélyezés). A MÉRÉSI EREDMÉNYEK MEGŐRZÉSE. AZ INFORMÁCIÓKHOZ VALÓ HOZZÁJUTÁS SZABADSÁGA A 15. cikk előírja, hogy meghatározott eljárás keretében ellenőrizni kell a szennyvíztisztító telepről elfolyó szennyvíz és a befogadó minőségét. A mérési eredményeket, tapasztalatokat meg kell őrizni és - kérésre - a közösség rendelkezésére kell bocsátani. A 16. cikk a környezeti információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló 9O/3I3/EEG irányelvben foglaltak alkalmazására vonatkozik. Nevezetesen a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az illetékes hatóságok kétévenként hozzák nyilvánosságra a szenny-víz- és szennyvíziszap ártalmatlanításról szóló, területükről készített jelentést. E jelentést egyidejűleg a Közösségnek is meg kell küldeni. A VÉGREHAJTÁSRA VONATKOZÓ PROGRAM KIDOLGOZÁSÁNAK KÖTELEZETTSÉGE Az irányelvben foglaltak végrehajtására program kidolgozásának kötelezettségét a 17. cikk írja elő. A tagállamokat a program végrehajtásáról beszámolási kötelezettség terheli. A tagállamok által adott információkat a Bizottság kétévente értékeli és jelentést tesz közzé. A megtenni szükséges intézkedések elfogadásának a rendjét a 18. cikk tartalmazza, míg magának az irányelvnek a végrehajtásával, illetve az ezzel kapcsolatos jogharmonizációval öszszefüggő feladatokról a 19. cikk rendelkezik. A 20. cikk kimondja, hogy az irányelv a tagállamoknak szól. AZ IRÁNYELV MELLÉKLETEI Az irányelv 1. sz. melléklete a csatornahálózattal, a szennyvíztisztító teleppel, az ipari szennyvizekkel, az ellenőrzéssel, a mérési eredmények értékelésével kapcsolatban tesz előírásokat. A teljesség igénye nélkül kiragadunk néhányat: * A gyűjtőrendszerek tervezése során a gazdaságosan megvalósítható legjobb műszaki megoldást kell al17
