Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / Önkormányzati Különszám

MÉRLEGELHETŐ KÖVETELMÉNYEK Az 5. cikk 1998. december 31-ei ha­táridővel szigorúbb (gyakorlatilag harmadik fokozatú) tisztítást ír elő a 10 000 lakosegyenértéket meghaladó települések esetében, amennyiben ér­zékeny befogadóba vezetik a szenny­vizet. Ugyanezen cikk (4) bekezdése enyhíti a követelményeket azzal, hogy megelégszik az összes foszfor vagy az összes nitrogén 75 %-os eltávolításá­val. Ezen utóbbi bekezdésnek óriási jelentősége van, mert nagy - fölösleges - térfogatok kiépítésétől és üzemelte­tésétől mentesít (ami márcsak a lakos­ság által fizetendő díj szempontjából sem közömbös). Erre "uniós", pl. francia példa van, amely a gyakorlati életbe ültette át ezt a kevésbé szigorú (enyhítő) előírást. Ellenkező példa a szászországi, ahol - véleményem sze­rint - az ipari lobby nyomására, ám uniós előírásokra hivatkozva, gyakor­ta "túltisztítják" a szenyvizet (B05 10 mg/1 alatt! III. tisztítási fokozat szinte mindenütt). Az érzékenynek minősített területe­ken az érintettek kötelesek biztosítani a legalább négyévenkénti ellenőrzést. Az ellenőrzést követő 7 éven belül ki kell elégíteni az érzékeny területekre vonatkozó követelményeket (táp­anyag-eltávolítás) . A 6. cikk a kevésbé érzékeny terüle­tekre vonatkozóan tartalmaz előíráso­kat. E cikk lehetőséget ad bizonyos felté­telek mellett tengervízbe (torkolatba) való szennyvízbebocsátás esetén a csak mechanikai tisztításra (ilyen eny­hítés értelemszerűen magyarországi területen nem lehetséges). Az irányelvek 7. cikke előírja, hogy 2005. december 31-ig a 2 000 lakos­­egyenérték alatti településeken csator­nahálózattal összegyűtött szennyvizek megfelelő tisztítását meg kell oldani. A 8. cikk - kivételes esetekben - le­hetőséget ad a 4. cikkben foglaltak alóli ideiglenes fel-mentésre. Ebben az esetben az irányelv végrehajtására átütemezett akcióprogramot kell be­nyújtani. A kedvezményezett időszak maximum 2005. de-cember 31-ig tarthat (értelemszerűen az irányelv hatálybalépésekor már tagországok számára). A 9. cikk más tagállam által szennyezéssel okozott kedvezőtlen ha­tás esetére szabályozza a szükséges teendőket, míg a 10. cikk a szenny­víztisztítók tervezésére és üzemelteté­sére tesz előírásokat. A szennyvizek előtisztítása szabályo­zásának szükségességét a direktíva 11. cikke tartalmazza, míg a 12. cikk a tisztított szennyvíz újrahasznosításá­val kapcsolatosan rendelkezik. A 13. cikk meghatározott biológiai­lag bont-ható ipari szennyvizek - amennyiben azok nem kerülnek szennyvíztisztító telepre - befogadóba bocsáthatóságának feltételeit szabá­lyozza. Előírja a tagállamok részére, hogy ezen iparágak szennyvizeire kö­vetelmények állapítsanak meg. (A magyar szabályozás a befogadóba bo­csáthatóság tekintetében a szennyvi­zek származási helyétől függetlenül egységes minőségi paramétereket ha­tároz meg.) A 14. cikk a szennyvíztisztításból származó iszap megfelelő ártalmatla­nítására, illetve az iszap hasznosítására tesz előírásokat (általános szabályozás, nyilvántartási kötelezettség, egyedi engedélyezés). A MÉRÉSI EREDMÉNYEK MEG­ŐRZÉSE. AZ INFORMÁCIÓK­HOZ VALÓ HOZZÁJUTÁS SZABADSÁGA A 15. cikk előírja, hogy meghatáro­zott eljárás keretében ellenőrizni kell a szennyvíztisztító telepről elfolyó szennyvíz és a befogadó minőségét. A mérési eredményeket, tapasztalatokat meg kell őrizni és - kérésre - a közös­ség rendelkezésére kell bocsátani. A 16. cikk a környezeti informáci­ókhoz való hozzáférés szabadságáról szóló 9O/3I3/EEG irányelvben fog­laltak alkalmazására vonatkozik. Ne­vezetesen a tagállamok kötelesek biz­tosítani, hogy az illetékes hatóságok kétévenként hozzák nyilvánosságra a szenny-víz- és szennyvíziszap ártal­matlanításról szóló, területükről ké­szített jelentést. E jelentést egyidejű­leg a Közösségnek is meg kell külde­ni. A VÉGREHAJTÁSRA VONATKO­ZÓ PROGRAM KIDOLGOZÁSÁ­NAK KÖTELEZETTSÉGE Az irányelvben foglaltak végrehajtá­sára program kidolgozásának kötele­zettségét a 17. cikk írja elő. A tagálla­mokat a program végrehajtásáról beszámolási kötelezettség terheli. A tagállamok által adott információkat a Bizottság kétévente értékeli és jelen­tést tesz közzé. A megtenni szükséges intézkedések elfogadásának a rendjét a 18. cikk tar­talmazza, míg magának az irányelv­nek a végrehajtásával, illetve az ezzel kapcsolatos jogharmonizációval ösz­­szefüggő feladatokról a 19. cikk ren­delkezik. A 20. cikk kimondja, hogy az irány­elv a tagállamoknak szól. AZ IRÁNYELV MELLÉKLETEI Az irányelv 1. sz. melléklete a csa­tornahálózattal, a szennyvíztisztító teleppel, az ipari szennyvizekkel, az ellenőrzéssel, a mérési eredmények értékelésével kapcsolatban tesz előírá­sokat. A teljesség igénye nélkül kira­gadunk néhányat: * A gyűjtőrendszerek tervezése so­rán a gazdaságosan megvalósítható legjobb műszaki megoldást kell al­17

Next

/
Oldalképek
Tartalom