Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / Önkormányzati Különszám
Ezek: akril-amid, epiklórhidrin, vinilklorid, melyeket bizonyos szerkezeti anyagok illetve vízkezelő vegyszerek előállításakor használnak, a késztermékben azonban ezeknek nem szabad jelen lenniük. A direktíva szövegesen intézkedik a vízellátásban használt anyagok minősítéséről is. Hazánk ezen a területen jól áll, hiszen a 3/1971. EüM. rendelet már több mint 25 éve szabályozza ezt a területet. AZ ÚJ DIREKTÍVA ÉS A HAZAI ELŐÍRÁSOK A hazai szabályozás - a mérgező anyagok kivételével - "megfelelő" és "tűrhető" határértéket különböztet meg. Az első az EU direktíva irányértékeinél kevésbé szigorú, és a tűrhetőnél jobb vízminőségi célállapot elérését teszi lehetővé. A mérgező anyagokra a határérték egységes volt és a mindenkori WHO előírásokon alapult. A magyar szabvány a víz eredetétől függően határértéket adott meg azokra a kémiai komponensekre, amelyeknek szennyezés-jelző szerepe lehet, tehát kifogásolhatók akkor is, ha mint kémiai anyagok egyébként nem jelentenének veszélyt. Ilyen pl. az ammonium a felszín-közeli vizekben, amely bomló szerves anyagra, így fekális szennyezésre utalhat már akkor is, amikor a bakteriológiai szennyezettség még nem jelent meg. Az EU előírása ehhez hasonló kikötést nem tartalmaz, mivel nagyobb földrajzi területen a szennyezés-jelző szerep nehezen volna értékelhető és a szennyezés-jelzés helyett magát a szennyezés mérését tartják korszerűbb módszernek. Ez ugyan elvileg helyes, de csak olyan vizsgálati gyakoriság esetén volna igazán elfogadható (mint önálló módszer), amikor a vizsgálati gyakoriság végrehajtása nem látszik reálisnak. Azokban az esetekben, amikor eltérés van az EU és a hazai szabványok határértékei között az EU határértékek sokkal szigorúbbak mint a hazaiak. Szigorúbbak az EU előírások a következő paraméterek esetében:- elsődleges paraméterek arzén, benzol, bór, cianid, fluorid, ólom, nitrit, pleszticidek, tri- és tetraklór-etilén- indikátor paraméterek ammonium, klorid, vas, mangán, permaganátos oxigénigény, szulfát, nátrium A nátrium a hazai szabványban csak a "megfelelő" kategóriában szerepelt, az EU direktívában az indikátor paraméterek között kapott helyet. Szigorúbbak a hazai előírások a következő paramétereknél:- elsődleges paraméterek réz, nitrát (trihalometánok )- indikátor paraméterek vezetőképesség ( pH ) A trihalometánok esetében a magyar szabvány kloroform határértéke jóval szigorúbb volt, mint ami azok összegére szereplő új határérték. A pH tekintetében a magyar szabvány határértéke mindkét irányban szigorúbb volt. A felső határnál a szigorúbb értéket meg kívánjuk tartani a jövőben is azért, mert a 8,5 fölötti pH esetében a vizek fertőtleníthetősége erősen romlik és ez a magyar Alföldön az egyébként is nehezen fertőtleníthető vizeknél nagy kockázatot jelentene. Azonos a határérték a magyar és az új EU előírásoknál a következő paraméterek esetében: benz(a)pirén, kadmium, króm, higany, szelén. Üj előírásokat tartalmaz az új EU direktíva a következő paraméterek esetében: Antimon, bromát, 1,2-diklór-etán, nikkel, policiklikus aromás szénhidrogének, (TOC) Az utóbbi paraméter (az összes szerves szén) mérését a direktíva a 10 000 m3/d kapacitásúnál nagyobb vízműveknél írja elő, de határértéket nem ad meg. A mikrobiológiai paraméterek esetében az előírások annyiban változnak, hogy a kötelező jellegű (tehát elsődleges) paraméterek közül vezetékes víznél csak a coli és az enterococcus vizsgálatát és értékelését írja elő a direktíva. Az új szabályozás nemcsak hogy megengedi további paraméterek felvételét, de kifejezetten előírja, hogy amely tagország területén egy kémiai vagy biológiai paraméter előfordul és a lakosság egészségét veszélyezteti, arra a paraméterre nézve határértéket kell megállapítani és annak betartását meg kell követelni. Megengedi a direktíva a határértékek szigorítását is. A DIREKTÍVA ÁTVÉTELÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK Az új direktíva legneuralgikusabb eleme az arzén. Magyarországon a 10 |_Lg/l határérték előírását szakmai szempontból nem tartjuk szükségesnek. A határérték alapjául szolgáló toxikológiai számítás ugyanis azon alapul, hogy 100 pg/lnap arzén bevitele még nem okoz egészségkárosodást. Ebből az élelmiszer vihet be (nyugati országok étrendeje alapján számolva) 80 pg-ot, az ivóvíz 20 pg-ot. 2 liter vízzel számolva ez 10 pg/l-nek felel meg. Magyarországon az élelmiszerek által bevitt arzén átlagos mennyiségét 20 pg/napra teszik. Ez azt jelenti, hogy kockázat növelés nélkül az ivóvíz bevihentne 80 Pg-ot, amiből legfeljebb 40 pg/l-es határérték adódhatna. Biztonságból 30 pg/1 határértéket ajánlottunk. Megalapozott véleményünk szerint 11
