Víztükör, 1999 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám
BAJOR TAVAK A magyar vízügyi szolgálat több éve rendszeres kapcsolatot tart a Bajor Vízgazdálkodási Hivatallal. A kölcsönös találkozások sorába illeszkedett az a látogatás, amelyet egy, a tószabályozással, tavas problémák kezelésével foglalkozó szakemberek kis csoportja tett októberben a hivatal központjában, Münchenben és környékén. A tájékoztató előadásokon, eszmecseréken kívül - az idő rövidsége ellenére - jól szervezett, változatos helyszíni szemléló'dés is belefért a programba. München környékén, (főleg attól délre, az Alpok lábáig terjedő területen) 23 kisebb-nagyobb tó található. Ezek gleccsertavak, a jég munkája alakított ki őket. Vízfelületük 1,5-80 km2-es, átlagos mélységük 100 m fölött van. (Összehasonlításul: a mi sekély Balatonunk és Velencei-tavunk 600 km2-es és 26 km2-es felületéhez 3,5 m, illetve 1,5 m átlagmélység tartozik). A bajor és a magyar tavak eltérő jellege ellenére meglepő, hogy az alapvető problémák szinte viszszaköszönnek a saját gyakorlatunkból: nagy erőfeszítéseket tesznek a jó vízminőség megőrzéséért, hiszen a tavak fő funkciója a turisztikai, üdülési igények kielégítése. Az 1,2 milliós nagyváros, München város pihenni, kikapcsolódni vágyó lakói előszeretettel keresik fel a Starnberger-, Chiem-, Tegernvagy Königs-tó partját és környékét. A vízminőségromlás megelőzésére kidolgozott módszerek is ismerősen hangzottak. A leghatékonyabb intézkedésnek a csatornázás megvalósítását tekintik és ahol csak lehet,,gyűjtővezeték kiépítését végezték, vagy végzik el. E mellett különösen a vízgyűjtőn folyó mezőgazdasági művelés és állattartás módszereinek és mértékének jó irányba terelése jelent gondot. E téren az emberekbe beidegződött szokások és hagyományok megváltoztatását is el kell érni, ami hosszadalmas rábeszélést, türelmesen véghez vitt meggyőzést is igényel. Két jellemző példa a csatornázás kiemelten való kezelésére: A Chiem-tónál nehézségbe ütközött a szennyvíz gyűjtővezeték kiépítése, mert közvetlenül a parton nem volt elegendő állami terület a nyomvonalvezetéshez. Ezért, ahol szükséges volt, a tó medrébe süllyesztve készült el a szennyvízelvezető gerincvezeték. Az ötletes megoldás szerint a helyszínen műanyag granulátumból célgéppel készülő hosszú csőszakaszokat 8-10 m-ként felszerelt betongallérokkal terhelték le. Az így felszerelt, előkészített csővezeték a vízen úszva volt vontatható a telepítés helyére, majd a 30%-os teltséget elérve süllyedt le a tervezett nyomvonalon a fenékre. Az összegyűjtött szennyvíz közműalagútban vezetett nyomóvezetéken kerül a tisztítóba, majd tisztítás után gravitációsan az Isar folyóba. A Königs-tó fekvése, környezete természetes védelmet nyújt a civilizációval együtt járó veszélyforrások ellen: a tó meredek sziklafalak között fekszik a Berchtesgadeni Nemzeti Parkban. így emberi település, mezőgazdasági művelés, állattartás nem alakulhatott ki a partján, egy néhány hektáros terület kivételével. Itt egy volt vadászkastélyban működő étterem, illetve a tulajdonos tanyáján keletkező szennyvíz jelentett potenciális szennyezést. Még e nem túl nagy mennyiségű, egyébként helyben is tisztítható szennyvízzel sem kockáztattak: a tó medrében fektetett nyomóvezetéken „küldik” át az „L” alakú tó északi végén kiépült, csatornázott idegenforgalmi központba. Figyelemre méltó intézkedés a vízminőség védelme érdekében, hogy korlátozzák a motorcsónakok használatát (a Königs-tavon pl. még a turistahajók is elektromos meghajtásúak) és a vitorlások mennyiségét is. Ezen felül próbálkoznak a partfalak elbontásával is. Helyettük lankás, lídós partszakaszokat alakítanak ki (a kisebb hullámzás miatt ez sikeresebb lehet, mint nálunk). A látogatás hasznos és gondolatébresztő volt a számunkra és remélhetőleg a nem túl távoli jövőben mód nyílik arra, hogy a tavak problémáival foglalkozó szakembereink szélesebb körben is megismerhessék a bajor kollégák e területre vonatkozó figyelemre méltó próbálkozásait, eredményeit és módszereit. Magyarics András 12
