Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 4. szám
Világkiállításon a Vízügyi Múzeum! Amint a május végi-június eleji sajtóhíradásokból ismert lehet, az esztergomi Duna Múzeum jelentős közreműködésével nyílt meg a portugáliai Lisszabon Expo-98 magyar pavilonja. Az, hogy az óceánok éve nagy nemzetközi kiállításán a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum szerepelhetett, a közgyűjteményben folyó munka magas színvonalát, megbízhatóságát és azt is jelzi, hogy a Múzeum felkészült arra, hogy 2000-re esztergomi otthonában is hasonló színvonalú bemutatót készítsen. Alábbi cikkünket a Múzeum vezetője írta, aki úgy is, mint közreműködő, de úgy is, mint a világban alkalmazott kiállítástechnikák „megfigyelője” volt jelen az óceánok világkiállításán. Az idén 500 éve, hogy a portugál Vasco da Gama körülhajózta Afrika titokzatos kontinensét, s eljutott Indiába. Azóta, hogy a 14-15. században a Török Birodalom - elfoglalva Kisázsiát - elvágta az utat a legendásan hatalmas kincseket rejtő Kelet felé, csak bizonytalanul, súlyos vámokkal terhelten tudtak kereskedni a távoli kontinensnyi országokkal, Indiával és Kínával. Ezért volt hatalmas s egyben nagyon szükséges is a portugál hajósok tette. Afrika megkerülése Kolombusz hat évvel korábbi Amerika-felfedezésével (1492) volt egyenértékű. О is Indiát keresve indult Nyugatnak az óceánon, s találta meg Amerikát; a hatalmas kontinens csak később lett fontosabb a hódító európai hatalmaknak, mint az igazi Indiába vezető tengeri út. Kolombusz és Vasco da Gama művét a szintén portugál, bár spanyol zászlók alatt hajózó Magellán fejezte be, aki csupán Nyugat felé haladva körbehajózta a Földet (1519-21), s ezzel végérvényesen eldőlt az is, hogy égitestünk gömb alakú. Ekkortól lehetett legalább sejteni, mekkora darabját nem ismerik akkori elődeink a földkerekségnek. (Talán helyesebb volna azt mondani: milyen kis részét ismerik, hiszen a 16. század elején még csak Európa belső területeiről voltak a kor színvonalán jó térképek, Amerika, Afrika és Kelet-Azsia csupán partvonalaival szerepelt a korabeli atlaszokban. A szárazföldek mélyére csak folyók torkolatvidékein merészkedtek fel a hódítók, így kerültek a hatalmas fehér foltok a hajósok térképeire.) Vasco da Gama Portugália egyik legnagyobb hőse tehát, egy, a felfedezések korától magát világbirodalomnak tudható ország volt büszke rá. A nagy hajós a portugál királyi család tagjai mellett a Jeronimo-kolostor katedrálisában nyugossza örök álmát. Szarkofágján - melyet ma is mindig friss virág díszít - ott az ismeretlen tengereket átszelő, ma már kis lélekvesztőnek számító bárka képe, s ott az új világkép jele, a délkörökkel és meridiánokkal osztott földgömb is. Az 1498. évi dicső tett emlékére az ENSZ 1998-at az „ÓceánokEvévé" nyilvánította (hiszen a portugál hajósok nem csak Indiát, hanem az Indiai-óceánt is fölfedezték) s ebből az alkalomból Portugáliát egy, az óceánokról szóló világkiállítás megrendezésére kérte fel. A főváros Lisszabon ad helyet tavasztól őszig 4 hónapon át a nemzetek és idelátogatók e találkozójának. A téma: „Az óceánok - a jövő öröksége” azt kívánta meg a kiállítóktól (országoktól és nemzetközi szervezetektől), hogy tekintsék át eddigi ismereteiket erről a Földünk felületének nagyobb részét kitevő közegről, fogalmazzák meg az emberiség felelősségét, tennivalóinkat, hogy az ember által ne történhessen semmi visszafordíthatatlan az élet őselemében, a vízben. Az új évezred nagy tartalékai az óceánok mélyén rejlenek, innen reméljük a felhasználható erőforrásokat, a növekvő lélekszámú emberiség élelmiszer-utánpótlását, ide összpontosul a földtudományi és biológiai kutatások jelentős része. A portugál főváros északkeleti részén, egy volt ipartelepen rendezték meg a világkiállítást, a Tejo folyó tölcsértorkolata mentén. Korábban Fotó: Dr. Károlyi Csaba 4
