Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 4. szám
gyerekeknek is. Az Óceánok pavilonja persze a vízben áll, mellette víziszínpadok, kikötők sorakoznak. Aki ebben a leírva, de a földi valóságban is első látásra áttekinthetetlen épülettengerben el kíván igazodni, a folyó fölött, a kiállítási terület hosszában magasan futó kabinos liftről tá-Egy ekkora kiállítást egy, vagy akár két nap alatt végigjárni szinte lehetetlen: a tematikus pavilonok több órás sorban állásai, de az egyéb látnivalók óriási száma, az érdekesebbnél érdekesebb vetítések és más programok miatt a látogatók eleve „megszűrik” maguk számára a megnézendőket, hallomás alapján terveket készítenek, s csak a kitüntetett helyekre mennek be. A magyar kiállítást a tengerekhez kapcsoló szál a Duna, Európa legnagyobb folyója, amely összeköti Kelet- és Nyugat-Európa egymástól eltérő kultúráit, társadalmait és gazdasági rendszereit. A magyarság történelme soolajfmomítók és vegyi üzemek voltak itt, de körbenőtte őket a terjeszkedő nagyváros, Liszszabon, s már jó ideje be kellett őket zárni. Mostanra csupán egy kéménytorony maradt: kilátótoronynak tervezték s alakították is át az Expo-ra. Ottjártunkkor még nem üzemelt, úgy látszik ott sem sikerült az összes tervet jól összehangolni (a torony közvetlenül a kiállítás bejáratán kívülre került). Kár, mert jó ötlet volt a város közelmúltjának ezt az emlékét meghagyni, főleg, hogy ilyen, sokak számára érdekes formában és új tartalommal gazdagodott az egykori lepárlótorony. A világkiállításra nagyon készült Portugália: új metróvonal került a főbejáratig, négyhat sávosra szélesítették a belváros felől kivezető utakat, s nem utolsó sorban megépítették a közelben Lisszabon Tejot átívelő második hídját (amely idén áprilisi felavatásakor természetesen a Vasco da Gama nevet kapta). Mindezekre nagyon nagy szükség volt, mert a város híres elképesztő közlekedési dugóiról, arról, hogy egyes helyeken szinte a nap 24 órájában áll a forgalom, s aki ide bekeveredik, órákat tölthet várakozással. (Tényleg: még budapesti szemüveggel is katasztrofális Lisszabon egy részének közúti közlekedése; sem forgalomszervezésben sem pedig forgalomirányításban nem jeleskednek az ottaniak.) A világkiállításra jelentkező országokat a rendezők demokratikusan egyen-pavilonokban helyezték el, s minden jelentkezőnek egy-egy azonos méretű helyet ingyen bocsátottak rendelkezésre. Természetesen a nagy országok, tengeri hatalmak nem elégedtek meg a 20x20 méteres kiállítóhellyel, ők vehettek még hozzá, jó pénzért. Japán, Németország, Nagy Britannia, Brazília és sokan mások, de még Szaud- Arábia is az egységnyi kiállítási felület többszörösén állít ki. Ezek a nemzeti kiállítások felvonultatják a legegyszerűbb képes tablósort és a csúcstechnikát is - a rendelkezésre álló pénztől és a rendezők fantáziájától függően. A portugál szervezők nem csak nemzeti kiállításokat, hanem tematikusakat is készítettek: külön épülete van az óceánok élővilágának, a Jövőnek, az Almoknak és a Fotó: Kaján Imre jékozódhat (s nem mellesleg takarít meg sok gyaloglást...). Magyarországnak nincs tengere. Nem dicsekedhetünk az óceánok felfedezőivel sem (annál inkább a hódítók számára sokáig rejtett kontinens-belsők felfedezőivel, leíróival, a természeti kincseket felkutató tudósokkal). Mégis ott van Magyarország is a portugáliai Expón, hiszen ezt kívánja hazánknak a nemzetközi idegenforgalomban betöltött előkelő helye, a magyarság vizeivel való évezredes viszonyának vívmányai s nem utolsósorban termálvizeink, vízgyógyászatunk világhíre. Magyarországot - az Expóra történő jelentkezése után - a szervezők örömmel értesítették: közvetlenül a vízparton, és Japán szomszédságában helyezik el bemutatónkat. Főtt is a feje az itthoni rendezőknek: ugyan mit mutathat egy tenger nélküli kis ország a minden ilyen alkalommal legeslegújabb csúcstechnikáját „bevető” (annak jó reklámot csináló) nagyhatalom „árnyékában” ? Mi legyen az, amire a Japán pavilont (a fentiek miatt szinte kötelező módon) felkeresők felfigyelnek, s ha már ott vannak, bejönnek hozzánk is? Fotó: Dr. Károlyi Csaba 5
