Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 3. szám

VÁROSI TERÜLETEK VÍZKÁRELHÁRÍTÁSA NEMZETKÖZI WORKSHOP Az elmúlt évek időjárását értékelő kutatók véleménye a globális felmelegedés kérdésében megoszlik ugyan, abban azonban egyet érte­nék, hogy a szélsőségek növekedése egyértel­műen kimutatható. Ez megmutatkozik az egy­re súlyosabb aszályokban éppen úgy, mint az egyre gyakoribb árvizek, belvizek és helyi víz­károk esetében is. Ezek az időjárási anomáliák elsősorban az általában már eddig is szélsőségesebb időjárá­sú fejlődő országokat sújtják: az aszályok a mezőgazdaságot, a rendkívüli nagycsapadé­kok pedig elsősorban a kaotikusán fejlődő, mértéktelenül felduzzadt lakosságú nagyváro­sokat veszélyeztetik. Általános tendencia, hogy az elszegényedett, munkalehetőséghez nem jutó vidéki lakosság a nagyvárosokba me­nekül. Itt azonban a több szempontból is kor­látozott letelepedési lehetőségek miatt élettere általában a vízfolyások árterületeire illetve a vízkárral leginkább veszélyeztetett mély fek­vésű, magas talajvízállású, kiépített infrastruk­túrával nem rendelkező területekre korlátozó­dik. E területeknek a vízkárok elleni védelme egyre nagyobb, esetenként megoldhatatlan problémát jelent, az emberi életeket is veszé­lyeztető katasztrófák száma robbanásszerűen növekszik. Nem hanyagolható el ugyanakkor egy másodlagos következmény sem: a vizek közvetlen szennyezésének fokozódása az átla­got meghaladó népsűrűség, a csatornahálózat hiánya, a hulladék-elhelyezés megoldatlansá­ga miatt. Az elmúlt években ezek a kérdések már a fejlődő országok legfontosabb problémái kö­zött jelentkeztek, és mivel a hagyományos - vízilétesítményekkel történő - védekezés anyagi és területi lehetőségei is egyre kevésbé biztosítottak, fokozottan előtérbe kerültek az egyéb - úgynevezett nem szerkezeti - beavat­kozások, intézkedések vizsgálatai a vízkárel­hárításban. Az UNESCO támogatásával 1998. április 20-22. között Brazíliában, Sáo Paulo-ban az IRTCUD (Trópusi Éghajlatok Regionális Köz­pontja) szervezésében került sor egy nemzet­közi workshop megrendezésére. A konferencia munkája három szekcióban zajlott, ezek köré csoportosították az előre be­jelentett, összesen 34 előadást. A szekciók té­makörei az alábbiak voltak: 1. A vízépítési és nem vízépítési jellegű ár­­vízvédelmi módszerek a városi árvízvé­dekezésnél 2. A vízvisszatartás és beszivárogtatás vízkárelhárítási mechanizmusának érté­kelése 3. Döntést támogató rendszerek az árvíz­károk csökkentésére Minden egyes szekció keretében kisebb-na­­gyobb mértékben visszatértek az alábbi témák­ra:-a hagyományos vízépítési, vízkárelhárí­tási módszerek mellett, illetve azon túl­menően a nem hagyományos vízépítési módszerek az integrált városi vízgazdál­kodásban, különböző éghajlati viszonyok között;- a hagyományos vízépítési és az egyéb in­tézkedési lehetőségek feltárása, integrált értékelése és a döntések, beavatkozások összehangolása;- a rohamosan fejlődő nagyvárosok árvízi problémái és ezek környezetet szennyező hatásai (a lefo­­lyási tényező növekedése a városiasodás függvényében, a felszín alatti vízmozgások, a talajvízszin­tek emelkedé­se, a befoga­dók túlterhelé­se, a bemosó­­dás növekedé­se, nem meg­felelő vízát­eresztő-képes­ségű műtár­gyak, mindezek hatására a befogadók vízszintemelkedése, a vízzel veszélyezte­tett területek nagyobb kiterjedése, ugyan­akkor a gomba módra szaporodó favelák a vízfolyások mellett, üzemelési hiányos­ságok stb.);- a nedves élőhelyek (wetland-ek) szerepe a vízvisszatartásban, a szennyezések csökkentésében;- a városi csapadékvíz gyűjtő- és szivárog­tató rendszerek hidrológiai és hidrodina­mikai kérdései, méretezési módszerek;- a GPS és a GIS (Geografical Information System) alkalmazhatóságának, az interp­retálások és a rétegek pontosságának kér­dései;-a különböző számítógépes programok paraméterekkel való feltöltése; -determinisztikus és stochasztikus árvízi előrejelző módszerek;-lejtős területek, domboldalak mozgásá­nak modellezése;- döntést támogató rendszerek a ve­­szély(kár) csökkentésében;-jogi és intézményi kérdések, vízjogi és ál­talában az építési engedélyek hiányából származó problémák;-kitelepítések szociális és gazdasági ösz­­szetevői;-árterületek különböző védettségű/veszé­lyeztetettségű zónáinak kijelölése (mű­szaki és társadalompolitikai aspektusok);- biztosítások a vízkárok ellen;-a lakosság nevelése, különös tekintettel az elővigyázatosságra;- összehasonlító költség-haszon analízis az építési és a nem-építési jellegű intézkedé­sekre egyaránt;- az állam és az önkormányzatok szerepé­nek kiemelt fontossága a fejlődő orszá­gokban;-a komplex vízgazdálkodási szemlélet szükségessége a vízkárelhárításnál. A konferencia fő témája a városi árvízvéde­lem, a helyi vízkárelhárítás területén a nem vízilétesítmények építését eredményező intéz­kedések körének, alkalmazási lehetőségeinek megvitatása volt. Hivatkozva az e témakörben korábban megtartott konferenciákra, illetve az előadások tanúbizonysága szerint a továbbra is fellelhető bizonytalanságokra, értelmezési problémákra, külön is meghatározásra került, hogy melyek azok a vízkárelhárítási célú beavatkozások, amelyek nem vízépítési jellegű intézkedések­nek tekinthetők: 1. a mély fekvésű, völgyfenéki területek használatának korlátozása 2. csapadék-vízelvezető hálózat tisztán­tartása 3. a vízgyűjtőterület lefolyási viszonyai­nak változtatása 4. pénzügyi forrás biztosítása a beavatko­zásokhoz 5. előrejelzés, riasztórendszer kialakítása 6. PR tevékenység - folyamatos informá­ciótovábbítás, oktatás 7. épületek, burkolatok kialakítása a víz­visszatartás, illetve a lefolyás csökken­tése érdekében (szivárgó rendszerek) 8. katasztrófa esetére kitelepítési terv ké­szítése 9. az árvizek, helyi vízkárok elleni tényle­ges védekezés 10. árvízzel veszélyeztetett területek térké­pi lehatárolása 11. árvízkárok elleni biztosítások 12. árvízi tapasztalatok feldolgozása 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom