Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
13. jogi szabályozás 14. vízi létesítmények üzemeltetése (tározók, záportározók) Az elhangzott esettanulmányok közül kiemelendők a következó'k: A Tone folyó Japán legnagyobb, közvetlenül Tokió feletti vízgyűjtőterületéről gyűjti össze és vezeti le a vizeket. A japán kormány megbízásából árvízi kockázati térképek készültek, ezek kiértékelése alapján 109 folyóra végzik el a szükséges felméréseket, ugyanis az elmúlt tíz évben a települések 80 %-át kisebb nagyobb mértékben helyi vízkárok sújtották (jellemző 2-3 éves gyakoriságú nagycsapadékok: 207-587 mm/nap, illetve 50-134 mm/óra). Végeredményként a vízfolyások vízgyűjtőjének védelmi tervét készítik el. Riasztási rendszer, amely több változó (csapadékmennyiség, összegyülekezési idő, vízfolyás vízvezető képessége stb.) értékelése, illetve a csapadékintenzitás és vízszintek alapján egy „árvízi riasztási indexet” határoz meg. Ennek a lakosság számára közérthető módon való megjelenítése egy, a mederben elhelyezett színskálás vízmércével történik, amelyen az öt szín öt fokozatot különböztet meg: nincs veszély, megfigyelés, figyelmeztetés, riasztás, árvíz. 1997 világszerte az árvizek éve volt, nem véletlen, hogy több előadás is ezzel a témakörrel foglakozott: Jerikó a föld legmélyebben fekvő városa (tengerszint alatt 250 m mélyen terül el). Az éves csapadék itt mindössze 166 mm, ennek ellenére ez évente két alkalommal is árvizet okoz a nagy intenzitás és gyors lefolyás miatt. A korábbi izraeli megszállás, a bizonytalan politikai helyzet természetesen negatívan hatott a vízgazdálkodásra. vízkárelhárításra is. Az Osló-i egyezmény aláírása után palesztin autonóm területté vált város vízgazdálkodási kérdéseinek megoldására különösen nem volt pénzügyi fedezet. 1997- ben rendkívüli károkat okozott egy korábban épült tározó töltésének átszakadása. Ez tette szükségessé a nem hagyományos vízépítési módszerek életbe léptetését, elsősorban az árvízi előrejelzési és riasztási rendszerek kiépítését, a törvényi keretek kidolgozását, a lakosság folyamatos tájékoztatását és felkészítését egy esetleges újabb katasztrófára, kiemelve a média szerepét. Winnipeg városa 1997-ben rendkívül súlyos károkat szenvedett a Red folyó hirtelen hóolvadásból keletkező rendkívüli árvize miatt. Az óvárost elöntötte a víz, 28 ezer embert kellett kitelepíteni. 8700 katona, 2400 teherautó segítségével több, mint 6 millió homokzsákot építettek be. A védekezés során a védelmi tervek hiányaira is fény derült: pl. nem volt feltárva. hogy hol lehet ilyen nagymennyiségű homokzsákot beszerezni. Problémát okozott a vízgyűjtő megosztottsága az USA és Kanada között. A kár mértéke az USA-ban 400 millió, Kanadában 2 milliárd USD volt. Az árvíz.után megismételték az árvízvédelem megítélésével, szükségességével kapcsolatos korább közvélemény-kutatást. Säo Paulo víz általi veszélyeztetettségének érdekessége, hogy a városban mintegy hétszáz helyen van rendszeres elöntés heves nagycsapadékok esetén. Ez azt jelenti, hogy egy-egy helyen sokszor több hektár kiterjedésű területet derékig érő víz borít, a gépkocsi forgalom órákra teljesen lebénul, komoly károk keletkeznek épületben, építményben és autóban egyaránt. A helyi vízkárok csökkentése, a gépkocsi forgalom biztonságosabbá tétele érdekében a belvárosban a PACAEBU futballstadion parkolója alatt kísérleti jelleggel megépült egy 74 000 m’-es térfogatú záportározó, amelynek segítségével a közlekedési csomópontban mért 45 mVsec mértékadó vízhozam a harmadára csökkent. Természetesen ez a megoldás nem alkalmazható általánosan, a leginkább célravezető intézkedésnek a károk enyhítése érdekében a hatékonyabb előrejelzési és riasztási rendszer széleskörű bevezetését látják. A 20 milliós lakosú óriási város területén műholdak és radar segítségével hat órás előrejelzést tudnak adni, a leginkább érintett önkormányzati szervek az előrejelzést Interneten is elérhetik. Befejezésül ismertetésre került az Egyesült Államokban alkalmazott biztosítási rendszer, ami az egyes területi zónákra a védettség, illetve veszélyeztetettség függvényében más-más építési előírásokat határoz meg a biztosítás feltételeként (beleértve az alapozási és padlószintekre, az építmények szerkezetére, nyílászárókra vonatkozó kikötéseket, stb.). A munkaértekezlet egy kirándulással, egy „hagyományos, épített” és egy „természetes” vízlépcső, azaz az Itaipu vízerőmű és a Főz do Iguagu vízesés megtekintésével zárult. Vaszilievits-Sömjén György Békés szomszédságban: vízerőmű és vízesés Brazília délnyugati részén, az argentín-brazil-paraguayi határok találkozásánál két, a „leg”-ek körébe tartozó „vízilétesítmény” található: a Paraná és az Iguat^u folyók közös torkolata felett mintegy 20-20 km-re a Paraná folyón, Paraguay és Brazília határán a mérnöki tudás nagyszerű alkotása, a Itaipu vízerőmű, illetve az IguaQU folyón, Argentína és Brazília határán a természet csodálatos remekműve, az Igua^u vízesés. Paraná Dél-Amerika középső részének legnagyobb folyója, vízgyűjtő területe 820 000 km2, az évi átlagos csapadék 1400 mm, az átlagos lefolyás 10,4 1/s/km2. Az átlagos vízhozam 8300 mVs, a maximális 28400 m’/s, a minimális 2740 mVs. Az 1991-ben megépült Itaipu a világ legnagyobb vízerőműve, egyenként 750 m’/s vízmennyiség kerül átvezetésre a 18 Francis turbinán, amelyek összteljesítménye 12600 MW. A tározó vízfelülete a maximális vízszintnél 1460 km2, térfogata 29 milliárd mJ, a 2200 m hosszú gát legnagyobb magassága 176 m. Az árapasztó-túlfolyó kapacitása 58000 m’/s, szélessége 414 m. Hasonló nagyságrendű „vízilétesítmény” a vulkáni hatások következtében az Igua^u folyón létrejött, a világ legszélesebb és legbővizűbb vízesése, a Főz do Igua^u. (Az Igua^u vízhozama 1700 és 10000 m'/s között változik. A vízesés szélessége 2500 m, a legnagyobb vízszintkülönbség 80 m.) A Főz do Igua^u - a hasonló látogatottságú Itaipu vízerőművel együtt - a „cukorsüveg-hegy” után Brazília második leghíresebb látnivalója, tökéletesen szimbolizálják a természet és az épített környezet, valamint az emberek, a különböző országok békés egymás mellettiségét is. vsgy 27
