Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
50 éves a Duna Bizottság A budapesti székhelyű Duna Bizottság 1998. április 28-29-én tartott emlékülésen ünnepelte az 1948 augusztusában aláírt Duna Egyezmény (belgrádi konvenció) aláírásának 50 éves évfordulóját. A jelen Duna Bizottságot az első világháború előtt, majd a két világháború között változó tagság mellett két - feladatkörében eltérő - nemzetközi bizottság előzte meg, amelyek nem szorosan vett jogelődök voltak. A Duna Bizottságot eredetileg hét Duna menti ország a hajózás érdekében hozta létre, az üléseken megfigyelőként nyolcadikként az NSZK vett részt. A megújult szervezetnek 11 tagja van: Ausztria, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Moldávia, Németország, Románia, Oroszország, Szlovákia, Ukrajna és Jugoszlávia. A Duna mint vízi út szerepét az 5 éve megnyitott Rajna- Majna-Duna csatorna növeli. Az ünnepi ülésen a Külügyminisztériumban több, mint száz küldött gyűlt össze dr. Éva Mitrová nagykövet aszszony, a soros elnök vezetésével. Az ülést köszöntötték a közlekedési miniszterek, köztük magyar részről dr. Lotz Károly. Jelen volt dr. Görög János államtitkár a magyar Külügyminisztérium részéről. Beszámolót tartott Felix Bogdanov, a Duna Bizottság titkára. A beszámolóban többek között méltatta a hidrameteorológiai tevékenységet, az adatáramlást és az évente megjelenő Dunai évkönyvet. Felszólaltak nemzetközi szervezetek képviselői is, köztük a WMO főtitkárhelyettese, dr. Michel Jarraud. Az ülés alkalmából kiállítás nyílt a Közlekedési Múzeumban. Április 29-én az ülésszak résztvevői szárnyas hajó kiránduláson vettek részt, a Budapest-Csún útvonalon, ahol a szlovák házigazdák tájékoztatást adtak a megépült művekről. A magyar vízügyi szakemberek, és szervezeteik nevében ezúton is üdvözöljük az 50 éve fennállását ünneplő Duna Bizottságot és a dr. Hellmuth Strasser vezetése alatt működő titkárságot, amelyeknek további eredményeket kívánunk. Dr. Starosolszky Ödön A Dunán való hajózás szabályozás és a Duna Bizottság rövid története A krími háborút lezáró 1856. évi párizsi szerződés a dunai hajózás rendjét is rendezni kívánta, ezért előírta a hajózási és folyamrendészeti szabályok kidolgozását, továbbá a parti államok egy-egy küldöttéből álló „állandó bizottság” megalakítását. Az 1856. évi párizsi szerződéssel létrehozott Európai Duna Bizottság hatásköre csak az Al-Dunára korlátozódott, előbb Galacig, majd 1883-tól Brailáig. Az Európai Duna Bizottság eredeti formájában 1918-ig létezett, majd tevékenységét az 1921. évi párizsi szerződés újította fel. A Duna többi szakaszán az ugyancsak az 1921. évi párizsi szerződéssel létrehozott Nemzetközi Duna Bizottság volt az illetékes. Mindkét bizottságban a parti államok képviselői mellett a nem Duna menti nagyhatalmak is részt vettek, súlyuk különösen az I. világháború után érvényesült. A II. világháborút követően a dunai hajózás rendjét a Külügyminiszterek Tanácsának 1946. december 12-i határozata alapján összehívott belgrádi nemzetközi konferencián dolgozták ki. Az évszázados múltra visszatekintő dunai hajózási együttműködés új fejezete kezdődött 1948. augusztusában, amikor Belgrádban aláírták a Dunai hajózás rendjéről szóló Egyezményt (Belgrádi Konvenció), ezzel érvényét veszítette az 1921. évi párizsi egyezmény és megszűnt a korábbi Európai Duna Bizottság és a Nemzetközi Duna Bizottság is. Magyarországon az egyezményt az 1949. évi XIII. törvénnyel hirdették ki. Az egyezmény 7 fejezetet, 2 mellékletet és Pótjegyzőkönyvet tartalmaz. Az egyezményt 1948-ban hét állam írta alá; az aláíró országok körét a két évvel korábban megtartott külügyminiszteri értekezlet határozta meg az alábbiak szerint (az országok akkori elnevezését alkalmazva): Szovjetunió, Bolgár Népköztársaság, Magyar Köztársaság, Román Népköztársaság, Ukrán SzSzK, Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság, Csehszlovák Köztársaság. Ausztria belépését az egyezmény az államszerződés megkötése után tartotta lehetségesnek. Ausztria ténylegesen 1960. óta tagja a Duna Bizottságnak. Az egyezmény nem tartalmaz utalást sem Németországot illetően, sem további tagok esetleges belépése vonatkozásában. Ennek ellenére Németország részt vesz a feladatok ellátásában, az adatszolgáltatásban. A Szovjetunió megszűnése előtt Ukrajna nem élt a saját képviselet jogával, azóta viszont aktivizálódott, miközben a Szovjetunió utódjaként Oroszország lépett be a tagok közé, jóllehet nem dunai állam. (Az egyezmény szerint dunai állam, ill. dunai ország az, amelynek dunai partja/i/ van/nak/ a Duna Ulm-Sulina közötti szakaszán.) Jelenleg a Duna Bizottság ülésein megfigyelőként részt vesznek Moldávia és Horvátország képviselői is. A belgrádi egyezmény 4. cikke szerint a Duna Bizottság tagjai az aláíró államok - az 1990 utáni változások nyomán kialakult helyzet ezzel már nem volt összhangban. A Duna Bizottságot a dunai országok képviselőinek (leginkább a budapesti nagykövetek) testületé alkotja. A Bizottság legfőbb szerve az évenként összehívott Ülésszak, amelyen a tagállamokat budapesti nagyköveteik, illetve magyar részről a Külügyminisztérium meghatalmazott tisztségviselője képviselik. Az Ülésszak választja meg három évenként a tagállamok képviselőiből a Bizottság elnökét, alelnökét és titkárát (az elnök jelenleg magyar). Rendkívüli ülésszak legalább három tagállam kérésére hívható össze, ezen túlmenően halasztást nem tűrő esetekben a Bizottság elnökének jogában áll ennek összehívása. Az Ülésszak napirendjén szereplő kérdések előkészítését munkacsoportok végzik. A Duna Bizottság döntéseit szótöbbséggel hozza, néhány kérdés kivételével, amikor a minősített többség öt fő. A Duna Bizottság határozatai az országok számára ajánlás jellegűek, bevezetésük a helyi törvényhozás feladata. A tényleges feladatokat a Duna Bizottság Titkársága végzi, amely kezdetben Galacban volt, majd az 50- es évek közepén Budapestre költözött. Munkatársait a dunai országok hatéves váltásban delegálják. Jelenlegi igazgatója osztrák. Hivatalos nyelv: az orosz és a francia. A Duna Bizottság Titkársága külön szervezeti szabályzat szerint működik. A Titkárság munkájához szükséges adatokat, anyagokat az országok illetékes szervei szolgáltatják. A Duna Bizottság illetékességébe tartozó feladatok körét az egyezmény 8. cikke foglalja össze. E szerint a Duna Bizottság illetékességébe tartozik, különösen- a hajózást szolgáló jelentősebb beruházások összesített tervének összeállítása;- a vízi munkálatok elvégzése, ha valamely dunai állam nem volna abban a helyzetben, hogy saját szakaszán a munkát elvégezhesse;- ajánlások tétele a Duna-menti országok számára, a jelentősebb beruházások elvégzésére azok műszaki és gazdasági lehetőségeinek, terveinek figyelembe vételével;- a Duna hajózható szakaszán az egységes hajóút-kitűzési rendszer alapjainak kidolgozása és a dunai hajózás alapvető szabályainak elkészítése;- tanácsadás és ajánlások tétele;- folyamrendészeú szabályok egységesítése;- a dunai hidrometeorológiai szolgálatok együttműködésének biztosítása, egységes hidrológiai jelentések kiadása, rövid- és hosszú távú prognózisok közzététele;- hajózási kézikönyvek, hajózási térképek, atlaszok kiadása. A kezdeti állapothoz képest a feladatok összetétele és aránya megváltozott. A hajózás érdekében tervezett dunai nagy munkák háttérbe szorultak, mind nagyobb teret kaptak a hajóút meghatározási, kitűzési, jogi, vámeljárási kérdések, miközben mind szélesebb lehetőségek nyíltak a hidrotechnikai, hidrometeorológiai kérdések vizsgálatára is. Az utóbbiak között kell említeni az egységes hidrometeorológiai észlelésekre vonatkozó ajánlások összeállítását, évkönyvek, adatgyűjtemények kiadását. Itt kell említeni a Duna medence hidrológiájával foglalkozó tudományos munkacsoportot, amely kezdeményezője volt (és ma is az) a később kiadott Duna Monográfiának. A Duna Bizottság szoros kapcsolatot épített ki különböző nemzetközi szakmai szervezetekkel (WMO, távközlés, hajózás stb.), valamint a Rajna Bizottsággal. dr. Szlávik Lajos 25
