Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 3. szám
zó nagyságú - része az ország határain kívül fekszik, ezért folyóink vízhozama, vízminősége, azaz használhatósága és az ország árvízi veszélyeztetettsége is jelentős mértékben függvénye a lefolyás szempontjából felettünk elhelyezkedő, úgynevezett felvízi országok vízgazdálkodásának. Magyarország felszíni vízviszonyait legnagyobb folyóink és tavaink jelenlegi állapotát a társadalom, és a gazdaság igényeihez igazodóan az elmúlt évszázadban megkezdett és folyamatosan végrehajtott beavatkozások alakították ki. A felszíni vizeink átlagos lefolyása mintegy 120 milliárd m’/év. Ennek a vízmennyiségnek 95 %-a külföldről származik; főbb jellemzői a következők:- a vizek háromnegyed része a Duna, a Tisza és a Dráva medrében található;-a vízjárás időbeni eloszlása egyenlőtlen, a heves és szélsőséges árvizekkel szemben augusztus hónapban az éves átlagos lefolyásnak mindössze 3 %-ával lehet számolni;-az ország medence- és döntően síkvidéki jellege miatt árvizekkel és belvizekkel különösen veszélyeztetett, az ármentesített területek aránya Európában Magyarországon a legnagyobb, a mértékadó árvizek szintje alatt fekszik az ország területének csaknem egynegyede, ahol 700 településen 2,5 millió ember él, itt helyezkedik el a megművelt földek harmada, a vasutak 32 %-a, a közutak 15 %-a és itt termelik a GDP 30 %-át;- a felszíni vizekben olyan szennyezőanyagok jelentek meg, amelyek a természetes tisztulás során nehezen vagy egyáltalán nem bomlanak le. A felszín alatti vizeink az ország éves, átlagos vízkészletének kb. 5 %-át képezik. Eloszlásuk a felszíni vizekénél lényegesen egyenletesebb, mennyiségi ingadozásuk sokkal kisebb. Magyarországon egyaránt előfordul a talajvíz, közvetlenül a terepfelszín alatt; a rétegvíz a síkés dombvidéki területeken, néhol több száz méter mélységig; a karsztvíz főként a Dunántúliközéphegységben és a Bükk-hegységben; a parti szűrésű víz leginkább a Duna és - kisebb mértekben - más folyók mentén. Az összes ivóvízigény közel 90 %-ának kielégítése a felszín alatti vizekből történik. Egyes területeken már a túlzott igénybevétel jelei mutatkoznak. A vízellátási célú művek 65 %-a sérülékeny földtani környezetből termeli a vizet. Ezeken a helyeken a felszíni szennyező források hatása néhány év (évtized) alatt elérheti a használatban lévő vízbázisokat. A vízkészletek veszélyeztetettsége - sok esetben a védelem részleges vagy teljes kiépítettlensége miatt - fokozódik. A felszíni és a felszín alatti vizek, valamint ez utóbbiak különböző fajtái szoros összefüggésben vannak egymással. Az egyikben okozott mennyiségi vagy minőségi változás hatással van a másikra is. Hazánk világviszonylatban is jelentős hévízkinccsel rendelkezik, elsősorban az Alföldön és a Kisalföldön. A használt hévizek 75-80 %-ának igen magas a sótartalma, ezért az elhelyezéskor figyelemmel kell lenni az esetlegesen káros környezeti hatások megelőzésére. 1.3. A vízgazdálkodás hagyományai, a vízgazdálkodási tevékenységek főbb jellemzői Az ország földrajzi és éghajlati helyzetéből következő vízügyi adottságok a külső feltételektől függő kiszolgáltatott állapotot eredményeznek. Az ebből eredő árvíz-, belvíz- és aszály-érzékenység mind mennyiségi, mind minőségi szempontból a vízkészletekre és azok időbeni változására összefüggéseiben is kiterjedő összehangolt vízügyi tevékenységet igényel. 1.3.1. A vizek hasznosításának és használatának helyzete Jelenleg a lakosság 97-98 %-a részesül vezetékes ivóvízellátásban, már csak néhány településen hiányzik a közműves vízszolgáltatás. Ezeken a településeken nincs ivóvíz-minőségű vizet adó kút, a vízadó réteg szennyezettsége miatt, vagy ezek külterületi lakott helyek, ahol a vezetékes vízellátás megvalósítása nagyon költséges. A közüzemek által szolgáltatott víz minősége ugyan mindenütt megfelel a közegészségügyi előírásoknak, az EU vízminőségre vonatkozó előírásainak kielégítése mintegy 500 településen még megoldandó feladat. A szennyvízelvezetés és -tisztítás helyzete lényegesen rosszabb az ivóvízellátásénál. A szennyvízelvezetés a lakosság 53 %-ánál megoldott, a szennyvízelvezető hálózatba csak a lakások 43 %-a került bekötésre. Az összegyűjtött szennyvíz 54 %-a tisztítással jut a befogadóba, és csak 33 % a biológiai tisztítás aránya. Ez a helyzet rendkívül kedvezőtlen, mert számos helyen veszélyezteti a felszín alatti és a felszíni vizek minőségét is. Több helyen a belvízcsatornákat használják a tisztítatlan szennyvizek befogadójaként, környezeti károkat okozva, és a belvízcsatornák rendeltetésszerű használatát akadályozva. A viziközművek tulajdonviszonyai kialakultak, de ellentmondásosak. A viziközműszolgáltató szervezett szétesett, elaprózódott, az üzemeltetés sok helyütt gazdaságtalan és ellenőrizhetetlen. Az ipar vízszükségletét - jóval több mint 50 %-ban - saját vízkitermeléssel biztosítja, ennek nagyobb hányadát (95 %) a felszíni vizekből. Az ipar által használt víz jelentősebb része hűtővíz, szennyező anyagot nem tartalmaz és csak kisebb, de környezetvédelmi szempontból meghatározó része az a szennyvíz, amelyet részint közcsatornába, másrészt közvetlenül a vízfolyásokba vezetnek. Hazánk kedvező agroökológiai potenciáljában rejlő komparatív előnyök kihasználására mintegy 800 ezer hektár terület öntözése lenne agroökológiailag kívánatos és vízkészlet oldalról lehetséges. A vízjogi engedéllyel rendelkező öntözésre berendezett terület nagysága kb. 300 ezer hektár, amely a mezőgazdaságilag művelt terület mintegy 5 %-a. A vízszolgáltató főművek és területi öntözőberendezések kapacitása nagymértékben kihasználatlan agroökonómiai és pénzügyi okok miatt. Különösen az Alföldön ismétlődően fordulnak elő aszályok Ezek közül a legsúlyosabbak (1952, 1990,1992) öntözéssel nem voltak ellensúlyozhatok, s ez célként nem is tűzhető ki. Az eddig ismert legnagyobb aszálykár (kb. 50 milliárd Ft) 1990-ben következett be. 1.3.2. A vízkárelhárítási tevékenységek helyzete Az árvizek és a belvizek által veszélyeztetett terület együttes kiterjedése 48.000 km2, az ország területének 52 %-a. Ez a helyzet késztette már a XIX. és a XX. század vízimérnökeit és politikusait is arra, hogy az ország gazdasági felemelkedése egyik legfőbb céljának tekintsék az Alföld vízrendezését, a vizek kártételeinek csökkentését. A múlt század közepe óta többé-kevésbé folyamatosan épül a vízkárelhárítás infrastruktúrája. A fő árvízvédelmi vonalak hossza: 4.220 km, ebből a szükséges méretre - a százévenként egyszer előforduló árvízre - csak 2.820 km, a művek 65 %-a épült ki. A belvízcsatornák hoszsza 42.015 km, a belvízátemelő szivattyútelepek, szivattyúállások száma 710, összes kapacitásuk 964 mVs. A belvíz-elvezető rendszer országos átlagos teljesítőképessége 27,7 1/s/km2. Ez az átlagosan tíz évenként előforduló belvizek 15 nap alatti levezetésére ad lehetőséget. Az árvíz- és belvízvédelem helyzetét a művek állapotában bekövetkezett folyamatos állagromlás jellemzi. Ez - a szükséges pénzügyi források hiánya miatt - a fenntartási munkák tartós elmaradásának következménye. A védekezés személyi és technikai feltételeinek romlása az átlagos káresemények elhárítását is veszélyezteti. Az ártéri öblözetek egyszeri mértékadó árvízi elöntéséből származó károk nagysága az adott öblözet összes gazdasági értékének 33 %át is elérheti. A károk mértéke - az öblözetek kiterjedésétől függően - esetenként 30 és 180 milliárd forint szélső értékek között változhat. A belvízkár a jelenlegi kiépítettség mellett országosan éves átlagban évi 2-3 milliárd forint. A kis vízfolyások összes hossza 70.000 km. 1.500 települést több mint 1.800 kisebb patak 4
