Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)

1998 / 3. szám

szel át, mintegy 6.000 km hosszúságban. Az állami kezelésben levő 5.400 km kis vízfolyás mintegy 20 %-a természetes állapotban van. Ezeket célszerű ilyen állapotban megőrizni. A rendezett medrek külterületen a 3-10 évenként, belterületen a 30-50 évenként előforduló árvizeket képesek elöntés nélkül elvezetni.

A vízkárelhárítás kiegészítő tevékenysége a folyó- és a tószabályozás. A 2.800 km folyószakaszból mintegy 1.700 km teljesen vagy részben szabályozott, elsősorban árvízvédelmi és hajózási célból. Hajózásra 1.629 km, kishajózásra további 533 km hosszú folyószakasz alkalmas. A tószabályozás elsősorban nagy tavainkra: a Balatonra, a Velencei-tóra és a Fertő-tóra terjed ki, ahol a vízminőségvédelmi teendők jórészt a vízgyűjtőkön lejátszódó folyamatokból (erózió, szennyeződés) következnek, de újabban a vízpótlás megoldásáról is gondoskodni kell.

A századforduló környékén végzett nagy vízrendezési munkálatok során, a folyókanyarulatok átmetszései következtében a régi medrek egy részéből holtágak, mellékágak keletkeztek. Jelenleg az országban az 5 ha-t meghaladó kiterjedésű holtágakból közel 200-at tartanak nyilván. E holtágak napjainkra elöregedtek, feliszapolódtak, emberi beavatkozás hatására jórészt elszennyeződtek. Természet- és környezetvédelmi, valamint rekreációs célú fontosságuk azonban felértékelődött.

Fokozódó problémaként jelentkezik a külszíni bányászati tevékenységek során létrehozott tófelületek (bányatavak) művelés utáni használata, környezetünk rekultivációjának és az egységes területrendezés elmaradása.

1.4. Társadalmi, gazdasági és jogi környezet

A hazai vízgazdálkodást alapvetően befolyásoló társadalmi és gazdasági viszonyokat és a jogi környezetet a következő sajátosságok jellemzik:

a) A gazdasági növekedés extenzív szakaszai kontinensünkön súlyos ökológiai, környezeti, vízgazdálkodási károkat okoztak. Amíg ez a folyamat a nyugat-európai országokban a hetvenes évek végére - egy új egyensúly kialakulásával - nagyrészt befejeződött, addig Magyarországon és a környező országokban a tartós gazdasági nehézségek következtében még jelenleg is tart.

b) A vizek döntő többsége és a vízilétesítmények jelentős része - a viziközművek kivételével - változatlanul állami tulajdonban van, ezért a vízgazdálkodással kapcsolatos költségek nagyobb részét még mindig az állam viseli. A vízgazdálkodás gazdaságpolitikájának lényege a közelmúltig főként a költségvetési támogatás központi elosztásában nyilvánult meg. A költségek és a támogatások nagysága közötti növekvő különbség a feladatok elláthatóságának folyamatos romlását okozza, ugyanakkor megindult az állami művek egy kisebb részének tulajdonváltozása, változtatása (másodlagos öntöző főművek).

A viziközművek tulajdonváltása viszont napjainkra gyakorlatilag befejeződött, az állam részaránya ezen a területen 20 %-ra csökkent.

c) A vízgazdálkodás sajátos infrastruktúrára épül, létesítményeinek többsége nem forgalomképes, a koncessziós és hitelfelvételi lehetőségek jelenleg alig, vagy csak szőkébb területen és korlátozott mértékben érvényesülnek (az egyetlen létrejött vízügyi koncesszió a Nyugatifőcsatorna működtetése).

d) Különösen a vízkárelhárítás és a meglevő vízbázisok védelme területén az államnak továbbra is jelentős hányadot kell vállalnia az anyagi teherviselésben és a távlati ivóvízbázisok védelmét is biztosítania kell.

e) A piacgazdaság körülményei között szükségképpen az érdekeltekre háruló feladatok ellátásához (helyi érdekű, kistérségi vízgazdálkodás) szükséges anyagi források általában nem állnak rendelkezésre, az érdekeltek túlnyomó többsége jelenleg még nem teherbíró.

f) A vízgazdálkodási feladatok eredményes ellátásának műszaki és jogi szempontból megkövetelt feltétele a tevékenységek egymással való összehangolása. Az ilyen jellegű feladatmegoldásnak - mivel ez korábban szinte kizárólag állami feladat volt - nincs kialakult gyakorlata, az együttműködési készség sok területen hiányzik.

g) A vízgazdálkodási politika célkitűzései továbbra is a társadalmi-gazdasági átmenet körülményei között valósulnak meg: folyik a piacgazdaság kiépítése, az államháztartási és a közigazgatási reform. Az átmenet folyamatában számolni kell az ipar és a mezőgazdaság további átalakulásával, az infrastruktúra fejlődésével, a makrogazdasági folyamatok ökológiai hatásaival stb.

h) A vízgazdálkodásról szóló törvény megteremtette a vízügyi jogi szabályozás korszerűsítésének és továbbfejlesztésének alapját. Új szabályozásával felöleli a vízkészletek átfogó, komplex hasznosításától a vizek kártételei elleni védelemig a vízzel kapcsolatos valamennyi gazdálkodási feladatot. Figyelemmel van arra, hogy a vízgazdálkodás áthatja a nemzetgazdaság valamennyi ágát, ezért rendelkezéseivel megteremti az egyéb jogterületekkel való kapcsolódási pontokat, teret enged a piacgazdaság

által támasztott modernizációs törekvéseknek és megvalósítani törekszik az európai normáknak megfelelő integrált vízgazdálkodás követelményét.

Az alaptörvény keretjellegű szabályozásához kapcsolódóan elkészült a végrehajtási jogszabályok (kormányrendeletek, miniszteri rendeletek) túlnyomó többsége is. A végrehajtási jogszabályok kidolgozása során is gondoskodni kellett a vízgazdálkodási feladatokat ellátó vízügyi szervek tevékenységének nyitottsága és a társadalmi nyilvánosság biztosításának követelményéről.

A társadalmi-politikai-gazdasági rendszerváltás alapján a Kormány folyamatosan alakítja a központi és helyi közigazgatás szerveit. A vízügyi igazgatás feladatainak megfogalmazása és a szervezetfejlesztési elképzelések a közigazgatás korszerűsítési programja keretében kerültek megvalósításra.

Az állam vízigény-kielégítéssel és vízkárelhárítással kapcsolatos feladata megvalósításához szükséges a komplex közhatalmi jogosítványrendszer megléte, mégpedig oly módon, hogy az engedélyezési és kötelezési hatáskörökről át kell helyezni a hangsúlyt a vízügyi felügyeletre.

i) A vízügyi közhatalmi tevékenységnek minőségileg kell tovább korszerűsödnie; a közhatalmi eszközöket csak a legindokoltabb mértékben és módon szabad felhasználni. Fokozottabban kell érvényesíteni a bizalmi és nyilatkozati elvet, ösztönözni az önkéntes jogkövetést, de szükség van a jelenleginél szigorúbb, következetesebb ellenőrzésre és szankcionálásra. Az engedélyezési eljárás minden egyes szakában egyszerűsíteni és gyorsítani kell az ügymenetet.

A vízgazdálkodás e jelen jogi szabályozása már garanciákat nyújt arra, hogy az ország valamennyi vízhasználója közel azonos feltételek mellett juthasson a számára szükséges vízhez.

További feladatot jelent a vízgazdálkodási követelmények egyes gazdasági tevékenységekbe való beépítése, a stabil jogi keretek megfogalmazása a felelősségi szabályok terén, továbbá olyan eljárási rend kidolgozása, mely meszszemenően biztosítja a társadalmi nyilvánosság követelményének érvényesülését.

1.5. Nemzetközi kapcsolatok

Magyarország természetföldrajzi helyzetének következtében szoros nemzetközi együttműködésben érdekelt a vízgyűjtő terület közelebbi országaival és a távolabbi államokkal egyaránt. Az ország vízgazdálkodási céljainak teljesüléséhez csak ez adhat hosszú távú garanciát.

A határok által megosztott Kárpát-medencében a szomszédos országokkal való együttműködés fontossága nyilvánvaló. Az egyes relációkban a határvízi együttműködés számára az is meghatározó tényező, hogy az ország alvízi vagy felvízi helyzetben van-e a partner országhoz viszonyítva. A szomszédos országokkal való viszonyt befolyásolja az is, hogy milyen szakmai és politikai problémák terhelik a kétoldalú kapcsolatokat.

5