Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 2. szám
AZ EURÓPAI UNIÓ KUTATÁSI ÉS TECHNOLÓGIA FEJLESZTÉSI KERETPROGRAMJAI Az európai integrációra irányuló hazai tervek feltétlenül szükségessé és nélkülözhetetlenné teszik az Európai Unió kutatási és technológia fejlesztési politikájának figyelembe vételét a hazai víz- és környezetgazdálkodás jelenlegi helyzetének, valamint jövőbeli szerepének és feladatainak vizsgálatakor. Ebben az évben fejeződik be az EU Negyedik Kutatási és Technológia Fejlesztési Keretprogramja, amelynek komoly szerepe volt az EU életében. Az EU szakértőinek véleménye szerint ugyanakkor az 1997-es év jelentett igazi mérföldkövet az EU kutatás-fejlesztési tevékenységében, mert elkészült az Ötödik Kutatási és Technológia Fejlesztési Keretprogram (Fifth Framework Programme for Research and Technological Development, European Commission 1997) tervezete az 1998-2002 időszakra. Ez a Keretprogram - és különösen a benne kiemelt hat kulcs-akció közül a „Vízgazdálkodás és a víz minősége (Management and quality of water)“ - az európai vízgazdálkodás legfontosabb fejlesztési irányai szempontjából meghatározó jellegű. Szintén 1997- ben készült el az EU Környezet - Víz (Environment-Water) Task Force zárójelentésének első kézirata az EU környezet- és vízgazdálkodási prioritásairól, amely az Ötödik Keretprogramnál is részletesebb információkat tartalmaz a vízgazdálkodási kutatás-fejlesztés európai integrációjáról (az Ötödik Keretprogram kidolgozásakor nagymértékben támaszkodtak az Environment-Water jelentésre). A vízgazdálkodás illetve a vízminőség védelem fejlesztése szempontjából az európai integráció alapvető fontosságú és ezért a hazai fejlesztés irányait az előbbi dokumentumok figyelembe vételével célszerű kijelölni, felhasználva a dokumentumokkal kapcsolatban az EU tagországokban jelenleg folyó viták tapasztalatait is. 1. Az Európai Unió Negyedik Kutatási és Technológia Fejlesztési Keretprogramja (1994-1998) Az 1994-98 időszakra 13 milliárd ECU volt a költségvetése az Európai Unió Kutatási és Technológia Fejlesztési Keretprogramjának, amelynek segítenie kellett azt, hogy az EU szembenézzen három fő kihívással: • kiemelkedő tudományos és technológiai eredmények kifejlesztésének szükségessége Európában az ipar igényeinek kielégítése és az életminőség fejlesztése érdekében a tagországokban, • a tagországok kutatási együttműködésének és a kutatások koordinálásának fejlesztése, • egyéb közösségi politikák kialakítása és érvényesítése (közlekedési-, környezeti-politika, stb.). A Keretprogram 19 fő kutatási területet határozott meg, amelyek a következők voltak: 1. Információtechnológia 2. Telematika 3. Korszerű kommunikációs technológiák 4. Ipari és anyagtechnológiák 5. Szabványok, mérés és tesztelés 6. Környezet és éghajlat 7. Tengeri tudományok és technológia 8. Biotechnológia 9. Bioorvoslás és egészség 10. Mezőgazdaság és halgazdálkodás 11. Tiszta és hatékony energiatechnológiák 12. Nukleáris biztonság 13. Szabályozott termonukleáris fúzió 14. Közlekedés 15. Célirányos szocio-gazdasági kutatások 16. Közös Kutatási Központ (Joint Research Centre) 17. Együttműködés nem EU tagországokkal és nemzetközi szervezetekkel 18. Eredmények terjesztése és alkalmazásba vétele 19. Kutatók képzésének és mobilitásának támogatása A kutatás-fejlesztési költségvetés megoszlása a legfontosabb területek között a következő volt: Információs és Kommunikációs Technológia 28% Energia 18% Ipari és Anyagtechnológia 16% Elettudományok és technológiák 13% Környezet 9% Szakember és Tőke Mobilitás 6% Nemzetközi Együttműködés 4% Eredmények Terjesztése és Alkalmazásba vétele 3% Közlekedés 2% Szociológiai - Gazdasági Kutatások 1% A Keretprogram alapdokumentuma kimondta, hogy a szabványoknak és a méréseknek fontos szerepe van a társadalom működésében. Nélkülük életképtelen az ipar, megérzésekre alapulóvá válik az egészségügy és nem védhető hatékonyan a környezet. Az volt a cél, hogy harmonizálják a mérési rendszereket, az írott szabványokat és a referencia anyagokat az EU különböző politikái érvényesítése érdekében, különös figyelemmel az élelmiszerekre, a közös mezőgazdasági politikára, a környezetre és a munkabiztonságra. Mindezek kulcsfontosságúak a közös piac sikeréhez. A 4. Keretprogramot sok bírálat érte. A program menedzselését túlságosan bürokratikusnak tartották. Vitatták a kutatási támogatások elosztásának igazságosságát is. Egyesek szerint egy görög kutató átlagban ötször akkora támogatást kapott, mint egy német vagy francia. A nagy országok így kevésbé részesültek a forrásokból. A bírálatokat az 5. Keretprogram kidolgozásakor figyelembe vették. 2. Az Európai Unió Ötödik Kutatási és Technológia Fejlesztési Keretprogramja (1998-2002) Az Európai Bizottság 1997. április 30-án tette közzé első javaslatát az 5. Keretprogram tartalmi és szerkezeti elemeire. Ezt követően a tagországokkal folytatott egyeztetések és az Európai Parlament állásfoglalása nyomán az Európai Bizottság 1998. január 14-én megtette második javaslatát. Az Európai Parlament várhatóan 1998. június 22-én fog végleges döntést hozni a Keretprogramról. Az 5. Keretprogramhoz való társulásról 1997. decemberében megkezdődtek a Magyarország és az EU közötti úgynevezett „feltáró tárgyalások“ (exploratory talks). (A „feltáró tárgyalások“ megelőzik a hivatalos tárgyalásokat.) Magyarországon kívül négy társult ország élt hivatalos kérelemmel az 5. Keretprogramhoz való csatlakozás érdekében. A programhoz való társulás fontos szerepet tölthet be a hazai kutatás-fejlesztési feladatok megoldásában és az európai integráció előkészítésében, azonban terheket is jelent, mert a Keretprogramban résztvevő országoknak a nemzeti GDP-vel arányosan kell hozzájárulniuk a Keretprogram majdani költségvetéséhez, évenkénti bontásban. Az Európai Bizottság okult a 4. Keretprogram végrehajtásának tapasztalataiból, így az 5. Keretprogram felépítése lényegesen eltér az előzőtől. A 4. Keretprogramra a tudományterületi irányultság volt jellemző, míg az új, 5. Keretprogram több tematikus programterület összefogásával, kisszámú komplex alprogram kialakítására törekszik. Három komplex alprogramot alakítottak ki: 9
