Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 1. szám
A második tiszai út. A munkák megkezdése, a tiszai gőzhajózás megszervezése és a Debrecenbe tervezett - második - nagygyűlés megtartása volt célja második tiszai útjának. 1846. július 15-én Pestről kocsin indul erre az útra. 17-én érkezik Szegedre, ahonnan másnap a Pannónia gőzhajón indulnak Tokajba. 18-án Alpárig, 19-én Tiszabősig, 20- án Dorogmáig, 21-én Tisza-dobig, 22-én Bércéiig jutnak. Másnap tovább akartak utazni a Bodrogon, ott is meg akarták kísérelni a hajózást, de már Tokajnál olyan sok tuskó állta útjukat, hogy a hajó biztonsága érdekében Széchenyi elrendelte a visszafordulást Bercelre. A hajó útja Tokajig valóságos diadalút volt, a községek népe ünneplőbe öltözve várta őket a parton, nem győzték a küldöttségeket fogadni és az ünnepi meghívásokat visszautasítani. Bercelen kocsira ültek, s 24- én Sárospatakon a Bodrogot, másnap a Topoly, Ondóvá és a Labore völgyét szemlélték meg. 27-én részt vettek a Zempléni szabályozó társaság ülésén, 28-án Csapnál nézték meg a Tiszát, 29-én bejárták a Kerecsen és Komoró vonalat, 30-án Tiszaújlakon időznek. 31-én Vásárosnaményen át Baktára, onnan augusztus 1-én Nagy-Kállón és Tégláson át Debrecenbe érkeznek. Augusztus 2-án kezdődik a „Tiszavölgyi Társulat“ második nagygyűlése. A napirend az alapszabály és a szabályozási terv elfogadása. Az ellenzék a munkák megindításának akadályozása érdekében az alapszabály megállapítása tárgyában vég nélküli vitába kezd, s meggyanúsítja a társulat vezetőit, hogy a kormányt szolgálják. Széchenyi hatalmas beszédben leszereli az ellenzéket, mire az alapszabály tárgyalását félreteszik, elfogadják a szabályozási tervet, elhatározzák a munkák megindítását......hogy az ásó és kapa forgásba hozassanak, az eredményre várakozó, s a munkából pénz kereső népek ezrei minél előbb megvigasztaltassanak...“. A gyűlésen megalakították a társulat vidéki osztályait és a „Tiszai Gőzhajózási Társulat“-ot, melynek 100 ezer forint értékű részvényeit a jelenlevők le is jegyezték. Debrecenből a társulat választmánya augusztus 9-én indult Hajdúböszörményen át Sárospatakra, majd Sátoraljaújhelyre, ahol a helyi társulatok bevonásával augusztus 14. és 20. között megtárgyalták a technikai, pénzügyi és beligazgatási kérdéseket. Augusztus 20-án Dobra mentek, ahol a „Tiszavölgyi Társulat“ és a „Tisza-Dobi Társulat“ 24-én aláírta a 166 ezer forintról szóló „Kölcsönbiztosítási szerződés“-t. 26- án Polgáron tartottak még egy ülést, melyen elhatározták a munkák azonnali megkezdését. Augusztus 27-én pedig ragyogó nyárvégi napsütésben, a Dob melletti urkomi magaslatnál ünnepélyesen megkezdték a Dob- Szederkény közötti töltés építését. Az első nyom földet a hagyomány szerint Széchenyi emelte ki. Erre az eseményre a helyszínen ma három emlékmű emlékeztet. A munka megkezdése után még aznap a polgári templomban könyörög Széchenyi: „Istenem, minden a kezedben van! Adj nekünk szerencsét, mert a mi tudásunkkal és ellentéteinkkel semmit sem tudnunk elérni. Amen.“ Polgáron kettéválik a választmány. Szentiványi Vince helytartósági tanácsos Kecskés Károly társulati főmérnökkel a Tisza felső folyására utazik, hogy az Ondova- Tapoly között, a Bodrogközben, a Hegyalján a Szabolcsban is beindítsák a munkákat. Ez a Hegyalja kivételével sikerül is. Széchenyi Paleocapával és Sasku Károly mérnökkel a Tisza alsó folyása felé megy. Tiszafüreden megtekintették az építés alatt levő átmetszést és sikerült megállapodniuk a közbirtokossággal. Ugyanez 29-én Tiszabőn nem sikerült. A szentesiek és a csongrádiak saját költségükön, - a központi társulattól függetlenül - akarják a munkákat végezni. Erre az engedélyt megkapják. Innen Szegedre mentek, ahová a „Csongrádi társulat“ gyűlését hívták össze. A gyűlés itt is zavaró momentumokkal kezdődött, de Széchenyi megvilágította előttük a szabályozás fontosságát, s elfogadták javaslatait. Elhatározták, hogy az addig végzett munkákat abbahagyják, s a „Tiszavölgyi Társulat“ tervének megfelelően fogják a munkákat folytatni. Ezután а В ács megyei koronabirtokokat keresték fel, de itt nem tudták a munkákat beindítani. Végül a Csajkás kerületet látogatták meg, ahol ígéretet kaptak arra, hogy - amennyiben a haditanács hozzájárul, - ők is csatlakoznak a társulathoz. Széchenyi szeptember 14-én érkezett vissza Pestre. 40 napos útja során hallatlanul nagy munkát végzett. Nemcsak a társulatok tevékenységét hangolta össze, hanem hét helyen: - Tiszadobnál, Tiszafürednél, Szentes és Szeged városoknál, az Ondóvá és Tapoly mellett, a Bodrogközben és Felső Szabolcsban - sikerült a munkákat is beindítani. A következő év első fele az alapszabály szerkesztésével és a munkák folytatásához szükséges pénz megszerzésére tett kísérletekkel telik el. Az 1848. évre tervezett munkák elvégzéséhez legalább 1 millió forint szükséges. Meg is írja Apponyi kancellárnak, amennyiben nem kap a társulat azonnal 400 ezer forintot, állását otthagyja. A harmadik tiszai út. Közben azonban már következő tiszai útját szervezi. 1847. szeptember 1-én a Pestszolnoki vasút ünnepélyes megnyitására Szolnokra kiséri István nádort. Másnap ismét a Pannónia gőzössel indul Tiszafüredre. Innen 3-án Tiszadobra, majd Taktakenézre utaznak. Elégedettek az elvégzett munkákkal, hiszen az előző évben megkezdett hét munkahelyen 414 folyó öl átvágás és 7863 folyó öl töltés készült el egy év alatt, ebből Tiszadobnál 1895 öl töltést építettek, s hat nagy fokot elkötöttek. Szeptember 4-én érkezik Sárospatakra, most sikerül a Bodrogba is behajózni. Ezt követően a Zemplén megyei birtokosokkal tárgyal, majd Zemplén és Ung megye küldöttségét fogadja. 8-án Tokajban van. 9-én e szavakkal kezdi naplóját: „O éh szamár, milyen ország, milyen vállalkozás! Belé törik bicskám! De azért mégsem hagyom!“ Másnap Tiszaújlaknál nagy bánatára elakad a gőzhajó. Szeptember 10-én a Szamost már kocsiról tekinti meg. 12-én Szatmárra érkezik, itt a Szatmár megyeiekkel tárgyal. Nincs megelégedve az eddig végzet szabályozási munkákkal, hanyagnak mondja őket. 15-én Erkörtvélyesen és Vámospércsen keresztül érkezik Debrecenbe, ahol sok levél várja. „Egyik sem volt kedvező értesítés“ - írja naplójába. - „(Apponyi György kancellár) félhivatalosan közli...hogy nem lesz 400.000 (forint)... se... mert Gr. Károlyi és Kovács Lajos a bankügyletet nem kezdték meg. Felháborodok...“ Szeptember 17-én elhagyja Debrecent, este már Berettyóújfaluban alszik. 18-án Füzesgyarmat, majd Körösladány a következő állomás. Másnap Báró Wenckheim Béla elnökletével összeült a kastélyban a „Körösszabályozó társulat“ Széchenyi a szabályozáshoz szükséges pénz hiánya miatt nagyon kedvetlen, s elkeseredve érkezik vissza szeptember 21-én Pestre. Ez volt Széchenyi utolsó tiszai útja. A következő év eseményei már megakadályozták abban, hogy az élete legnagyobb művének tekintett szabályozási munkák helyszínét még egyszer felkeresse. Nemzete iránt érzett szeretete azonban még ekkor sem hagyja nyugodni. A munka folytatásához szükséges pénz előteremtése érdekében még egy kísérletet tesz. Októberben Bécsbe utazik, a bankházaktól akar kölcsönt felvenni, de Sina Györgytől és Rothschildtól olyan szégyenteljes ajánlatot kap, melyet mind a társulat, mind pedig a maga nevében úri gesztussal utasít vissza. De lelkében súlyosan megalázottnak érzi magát. Széchenyi jól tudta, hogy a Tisza-völgy rendezésének munkálatai hosszú ideig fognak tartani, s az ő életében nem fejeződnek be. De azt is tudta, hogy a mű befejezése után minden elképzelést felülmúlva alapja lesz majd az ország felemelkedésének. Dr. Dunka Sándor 24
