Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 4. szám
A vízkészlet-járulék (VKJ) nyilvántartással kapcsolatos tevékenység ellátása csak két vízügyi igazgatóságon történik a vízellátás-csatornázási egységek által. A nyilvántartást, elszámolást számítógépes program segítségével végzik. Elkészült az országos fürdő-nyilvántartás a Senator Consult Kft. kidolgozásában, amelyben az összes magyarországi fürdőre vonatkozó alapadatok és vízgazdálkodási adatok megtalálhatók. Az adatszolgáltatás a Senator Consult Kft. felé a VIZIG-ek részéről mindenütt határidőre megtörtént. Víziközmű koncepcionális tevékenység A vízellátás teljes körűvé válásával a szennyvízelvezetés-, tisztítás megyei koncepcióinak elkészítési igénye került előtérbe. A Kormányhatározat által előírt - Országos Szennyvízelvezetési és Tisztítási Kerettervbe illeszkedő - hosszú távú megyei koncepciók kidolgozása a KHVM gondozásában és az OVF, illetve az általa megbízott koordinátor irányításával a vízügyi igazgatóságok bonyolításában történt. A Koncepció készítéséhez kiadott „ Útmutató" érvényre juttatását is figyelembe véve a feladat ellátásában a VIZIG-ek folyamatosan részvettek. A vízügyi igazgatóságok beszámolóikban a víziközmű kormányzati beruházásokat területük jelentős víziközmű fejlesztési eseményeként említik, közreműködésük változó módon, de elsősorban a beruházások előkészítésében jelentkezik, ezen belül is hagyományosan kiemelkedő a balatoni vízügyi igazgatóságok részvétele. A kormányzati beruházások megvalósítása során a vízügyi igazgatóságok tevékenysége a létesítési felügyelet elvégzésére is kiterjed. A megyei jogú városok szennyvíztisztításának megoldására kidolgozott kormányprogram végrehajtásában az érintett vízügyi igazgatóságok a vízjogi engedélyek kiadásán túlmenően leginkább az előkészítés stádiumában, az előmunkálatokban, esetleg a tervezés előminősítési eljárásaiban, illetve a vízügyi felügyeleti tevékenység gyakorlásával vettek részt. A feldatatkör ellátása az igazgatóságok részéről kiemelten történik. További feladatok A vízügyi igazgatóságok további feladataival kapcsolatban a beszámolók általában az adott területen dominánsan jelentkező teljesítéseket részletezték. A víziközmű társulatokkal kapcsolatos kérdéskörnek több vízügyi igazgatóság is külön figyelmet szentelt. A feladatok jellegének megfelelően elsősorban csatornamű beruházásokra alakultak társulatok. A vízügyi igazgatóságok túlnyomórészt a víziközmű társulatok alakulásának előkészítésében, a Szervező Bizottságban vesznek részt, szerepük a társulat megalakulásáig meghatározó. A felügyeleti jogkör megszűnése óta a társulatok működésére a vízügyi igazgatóságoknak nincs hatásköre, csak szakmai tanácsot adhatnak közvetlen megkeresés esetén. Segítheti a kibontakozást az időközben megalakult, KHVM által irányított Víziközmű Társulati Munkabizottság. A vízügyi igazgatóságok a K+F, illetve a PR tevékenységgel kapcsolatos feladatellátásnak is - a lehetőségeknek megfelelően - eleget tettek. A koordinált területfejlesztési szemlélet erősödésével az önkormányzatokkal, társhatóságokkal, a területfejlesztési tanácsokkal az egyre javuló kapcsolatok kölcsönösen erősödnek, intenzívebbé válnak, az egyeztetések napirenden vannak. Egyes területeken vezetői szintű a kapcsolattartás, illetve együttműködési szerződések is köttetnek. Egyéb kérdések A vízügyi igazgatóságok túlnyomó része az egyre szélesebb körű feladatok megfelelő színvonalú ellátásához továbbra is a személyi feltételek javítását igényli. (A Víziközmű osztályok, illetve csoportok létszámhelyzetét a 8. táblázat mutatja be.) A tárgyi feltételeket az igazgatóságok általában megfelelőnek tartják. A beszámolókból, a fenti összegzésből megállapítható, hogy a vízügyi igazgatóságok viziközmű szakágazati egységeinél 1997-ben is sokrétű, tartalmas, színvonalas szakmai munka folyt. Nagy Andrea EMBER ÉS VÍZ Fejezetek a vízgazdálkodás történetéből A Nílus születése Az egyiptomi kultúra megszületésének egyik alapvető tényezője volt a Nílus évenkénti áradása. A Nílus völgye mély árok a Szaharában, ma két ágra szakadva ömlik a tengerbe, de az ókori források még hét ágról szólnak. Az Egyiptomiak a megművelhető földet, a Deltát tekintették hazájuknak, az iszap sötét színéről elnevezve ez volt a Kernet, a Fekete (föld), amelyet keleten és nyugaton a Dereret, a Vörös (föld), a sivatag határolta. Az ókor számos gondolkodója szerint a Nílus, a legendás folyam hozta létre Egyiptomot. Hérodotosz írta, hogy „Egyiptom nem régen jött létre és a Nílus folyó ajándéka.” Egyiptom északi részét valóban a folyó alakította ki, hiszen a fáraók korábban ennek a vidéknek a nagy része még mocsaras volt. Az időszámítás előtt másfél évezreddel létrejött Újbirodalom himnusza szerint „Minden teremtett dolog az ő adománya”. Az egyiptomiak élete teljes egészében a Nílus rendszeres áradásától függött, ugyanakkor ők nem tudtak elfogadható magyarázattal szolgálni a Nílus kiöntéseire, amelyek példátlan pontossággal, rendszerességgel követték egymást, az országot tápláló Nílus eredete, az áradások természete rejtély maradt számukra. Csaknem minden görög történész és filozófus igyekezett magyarázatot találni a nílusi csodára. Némelyek úgy vélték, hogy a Nílus a világmindenséggel együtt született, hiszen ilyen nagy és nevezetes folyó nem jöhetett létre ugyanúgy, mint a többi. Mások úgy vélték, a Nílus áradásainak oka a Földközi tenger keleti részén áprilistól októberig fújó szél. Hérodotosz ezt téves nézetnek tartotta, mivel az áradások olyan években is előfordultak, amikor szél nem volt. A szél elméletet élesen kritizálta a római Seneca is, aki szerint a Nílus vízszintemelkedései teljesen függetlenek a széltől. A Nílus áradásai A folyó áradása a nyári-őszi hónapokra esett. Az etiópjai esők és a hó olvadása miatt indult meg a folyó árhulláma, amely Asszuán környékét május végén - június elején, Kairót három héttel később érte el. A folyó általában július 20-án lépett ki medréből, ezért az egyiptomiak július 19-ét tekintették az áradás első napjának és erre az időpontra tették az újév napját is. Az árhullám vízállása augusztus végén - szeptemberben tetőzött és a víz október - novemberben húzódott vissza a folyó medrébe. Az áradást a Szudánban a Nílusba ömlő Kék-Nílus, az Atbara és a Szobát táplálta, a Khartumnál vele egyesülő Fehér-Nílusnak ebben nem volt légycges szerepe. Az áradások idején a víz színe is megváltozott: a Kék-Nílus hordalékától vöröses szint kapott. Kákosy László magyar egyiptológus a fáraókori Egyiptomról szóló munkájában, a Ré fiai-ban (Gondolat, 1979. 20. oldal) a Nílus áradásairól a következőképpen ír: „A víz magasságában évente jelentős eltérések mutatkoztak, aminek komoly kihatásai voltak a termésre, s ezért természetes, hogy az egyiptomiak az írás megjelenésétől kezdve gondosan feljegyezték az áradás idején mért vízállást. A két fő Nílus-mérőt délen Asszuánnál, Elephantiné szigetén és a mai Ó-Kairónál, Heri-Aha helységnél állították fel, ez utóbbit a görögök a Nílus városának, Nilopolisznak nevezték. E kettőn kívül különböző időszakokban több más helyen is regisztrálták a vízszintet, így Nubiaban (Kumma) és Thébában (Karnak). Az áradás eszményi magassága a római korban északon 16 egyiptomi rőf (méh) volt (I méh = 52 cm), ezt fejezi ki szimbolikusan a vatikáni Nílus szobron látható 16 kisgyermek. Ez azonban nyilván ugyanolyan eszményi, szinte elérhetetlen határ volt, mint a hőn óhajtott 110 éves életkor. Elephantinénél a katarakta sziklái miatt ennél jóval nagyobb magasság is előfordult, északon azonban a 12 rőföt biztosan nem haladta meg.” A több évezredes észlelési adatok szerint a Ptolemaiosz- és római-kori értékek sokkal magasabbak a korábbiaknál - részben a meder fokozatos feltöltődése, emelkedése, részben pedig a vízmércék nullpontjának változása miatt. A nagy Asszuáni gát megépítése óta ettől északra már nincsen meg a folyó természetes évi áradása. A Nílus áradó vizét Hápi néven férfi istenné tették a régi egyiptomiak, tiszteletére ünnepséget rendeztek, áldozatokat - időnként emberáldozatokat is - mutattak be, az istenségekhez írott könyörgéseket a vízbe dobták. Az áradó vízbe pénz dobálása egészen a legutóbbi időkig szokásban volt. SZL tI 13
