Víztükör, 1998 (38. évfolyam, 1-5. szám)
1998 / 1. szám
kérték a Tisza-szabályozás munkáinak műszaki irányítására. A szabadságharc bukása után is megmaradt az állami műszaki szolgálat kötelékében, de a Tisza-szabályozás irányításával már nem foglalkozott többet. 1855-ben dolgozta ki találmányát, a kotróknál alkalmazott végtelen szállítószalagot, (t? 1856. november 23.) (Sárközy I.: Régibb vízi mérnökeink. Budapest, 1897.)-1 Vargha János (Ekeli, Komárom vm.) vízmérnök. Mérnöki oklevelét a pesti egyetem Mérnöki Intézetében szerezte 1823-ban. 1829- ben Nagyváradon dolgozott, mint adjunktusmérnök, majd 1831-tól a Körösök vízmérőigazgatójának nevezték ki. Még ebben az évben megbízták a Béga-csatoma építési munkáinak irányításával. 1846-ban a Vízi és Építészeti Főigazgatóság Hajózási Osztályának mérnöke volt, s ő készítette el azt a kimutatást, amely a Főigazgatóság által elvégeztetett vízi munkákat vette számba. Ennek alapján tudjuk egészen pontosan, hogy 1847-ig mi történt Magyarországon a vízimunkák terén. Halálának helye és időpontja ismeretlen. (Fodor F.: Magyar vízi mérnököknek a Tiszavölgyben....Budapest, 1957.) 1823. március 8.-lAndrássy Gyula gróf (Tőketerebes, Gömör-Kishont vm.) nagybirtokos, politikus. 1845-ben a Felsőszabolcsi Tiszaszabályozó Társulat elnökévé választották. Kezdeményezésére alakult meg 1846-ban az Első Tiszagőzhajózási Társaság. Egyik alapító tagja volt a Tiszavölgyi Társulatnak. A szabadságharc után emigrált és csak 1858-ban tért vissza hazájába. A kiegyezés után megalakult kormány első miniszterelnöke, később közös külügyminiszter volt. Lónyay Menyhért halála után őt választották meg a Tiszavölgyi Társulat elnökévé, amely posztját 1890-ig megtartotta. (f Volosca, Fiume mellett, 1890. február 17.) (Magyar Életrajzi Lexikon) 1823. június 30. Huszár Mátyás a Körös-felmérés vezetője megírta összefoglaló értekezését a Körös-vidék vízrajzi viszonyairól, valamint elkészítette Körös-szabályozási tervét, s ezzel az 1818 szeptemberében megkezdett mappációs munka befejeződött. Huszár Mátyás a nagyszabású felmérési munka egységes végrehajtása érdekében mérnökei számára 1820 decemberében német nyelven szintezési utasítást készített, amelyet a hazai tudománytörténet az első magyarországi szabatos és részletes szintezési utasításnak tekint. (Bendefy L: Szintezési munkálatok Magyarországon. Budapest, 1958.) A régi budai vízmérce adatainak napi leolvasásával megkezdődött a rendszeres vízállásészlelés nyilvántartása. A dunai vízállásokat a vízmérce törzskönyvbe vezették be. 1850-től a Lánchíd jobb parti pillérjére vésett beosztásról j mii HYDMHÍRAWHA RT (MON) К С/гШО-КОМ л/At. AVtWMÍ VfiXOGCX АЛАSÁfUiWrmi. /**>*► Kivunfiea tiümbits .Uartox. r*éx. ytot&s Ä» Т i В Т SC О (T/nA^wMC, sHnnäAft* tHUfNßATiOKiS TOPOGRAPH! A. Huszár Mátyás Körös-topográfiájának címlapja történt a budapesti vízállások észlelése. Az 1823-as kezdődátum összefüggésben volt a Duna vízrajzi felmérésének megindulásával. A pozsonyi vízmércén ugyancsak 1823-tól indult meg a rendszeres vízállás leolvasás. (Bendefy L.: Szintezési munkálatok Magyarországon. Budapest, 1958.) 1848. március 7.-■Zsigmondy Béla (Buda) gépészmérnök. Oklevelét Zürichben szerezte. Néhány évvel hazatérése után, 1876-ban ő vette át nagybátyjától, Zsigmondy Vilmostól, a hazai artézi kútfúrás úttörőjétől annak kútfúró vállalatát. Számos alföldi település ivóvízgondját oldotta meg fúrt kútjainak segítségével. 1894-től vállalatával nagyobb hídépítkezések alapozási munkáiban is részt vett. Nevéhez fűződnek a budapesti Ferenc József híd (ma Szabadságod) és az Erzsébet híd alapozását előkészítő talajkutatási fúrások. (fBudapest, 1916. június 12.) (Magyar Életrajzi Lexikon) 1848. szeptember 25.-■Süss Nándor /Ferdinand Süss/ (Marburg), műszergyáros. Németországi mechanikus család sarjaként a kolozsvári egyetem meghívására érkezett 1876-ban Magyarországra. Az egyetem mechanikai tanműhelyében eltöltött évek után 1884-ben az Állami Mechanikai Tanműhely egyik vezető munkatársa és műszertervezője lett. 1900-tól, a tanműhely magánvállalkozássá alakulásakor már a Süss Nándor-féle Mechanikai Intézet vezetője volt. Ez a vállalat lett a későbbi Magyar Optikai Művek elődje. A cég hírnevét a számos geodéziai és laboratóriumi műszer mellett az Eötvös-inga gyártása is öregbítette. (fBudapest, 1921. április 1.) (Magyar Életrajzi Lexikon) 1848. november 5. fNagy István (Ungvár) vízmérnök. A pesti Institutum Geometricumban 1801-ben kapott mérnöki oklevelet. Az 1830-as évek közepétől főleg a Tisza vízrajzi felvételénél dolgozott, de a Dunán és mellékfolyóin végzett vízhozammérési munkák nagy része is az ő nevéhez fűződik. Egyike volt azoknak a mérnököknek, akik a legtöbbet dolgoztak a Tiszán. A dunai és tiszai mappáció befejeztével haláláig a Bodrog-szabályozásnál működött osztálymérnökként. A hírlapi vitákban erősen támadta a Paleocapa-féle Tisza-szabályozási szakvéleményt. Születésének helye és ideje ismeretlen. (Éejér L. - Lászlóffy W.: A hidrometria magyarországi fejlődése. Budapest, 1986.) Az országgyűlés által meghozott XXX. törvény eltörölte a Duna-Tisza csatorna megépítése érdekében korábban hozott törvényeket, s ezzel a két nagy magyarországi folyót összekötő csatorna tervét a későbbi korok időrőlidőre előbukkanó álmai közé sorolta. Mint a Helytartótanács Közlekedési Bizottmányának elnöke, az esztendő második hónapjában Pozsonyban jelentette meg gróf Széchenyi István „Véleményes jelentés a Tiszaszabályozási ügy fejlődésérül“ című tanulmányát, amelyben számot adott a szabályozási munkák megkezdése (1846.) után elvégzett társulati, pénzügyi és szervezési feladatokról, s javaslatot tett a nagyszabású munkák elősegítése érdekében szükséges törvényalkotási programra. Arenstein József a József Ipartanoda tanára 1847/48 és 1848/49 telén elsőként végzett megfigyeléseket a Duna jégviszonyairól. Munkája a Monarchia területén végzett későbbi megfigyeléseknek és adatgyűjtéseknek is mintául szolgált. Munkájának eredményeit „Eisverhältnisse der Donau...“ címmel a bécsi tudományos akadémia jelentette meg 1849- ben. Az év közben a Bodrogon, Ondován, Latorcán és az Ung folyón olyan alacsony vízállás volt, hogy az állami és a társulati vízmércék „0“ pontját ettől kezdve az 1848. évi kisvíz szintjének megfelelően határozták meg. (Zawadowski A.: Magyarország vizeinek statistikája. Budapest, 1891.) 1873. február 26.-■Sigmond Elek (Kolozsvár) vegyészmérnök, agrogeológus, műegyetemi tanár. A korszerű magyar talajtani kutatások megteremtője. Diplomájának megszerzése után 1899-1905 között a magyaróvári Növénytermesztési Kísérleti Állomáson dolgozott. 1908-ban a műegyetemen megszervezte a mezőgazdasági kémiai technológia tanszéket. A Nemzetközi Talajtani Társaság egyik alapító tagja volt. 1926- 1934 között az Országos Kémiai Intézet vezetője volt. Nevéhez fűződik a talajvizsgáló laboratóriumok és az országos talajvizsgáló állomások hálózatának megszervezése is. (fBudapest, 1939. szeptember 30.) (Magyar Életrajzi Lexikon) 13
