Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 3. szám
Vízrajzi beruházások 1997. A beruházás szükségessége és célja Az 1997. évre javasolt beruházás szerves része a vízrajz elkerülhetetlenül szükséges, alaposan előkészített és már folyamatban lévő korszerűsítésének. Az elmúlt négy évtized folyamán - más területekhez hasonlóan - a műszaki színvonal (vízrajzi építmények és mérőeszközök) tekintetében jelentősen lemaradtunk a fejlett országok mögött, miközben módszereink - az említett műszaki korlátok között - kiállták az összehasonlítást. A legutóbbi években azonban már - élve a PHARE segélyprogram kínálta lehetőségekkel - megkezdhettük a hazai műszaki lemaradás felszámolását. A ma már Magyarországon is erősen befolyásolt hidrológiai viszonyok között egyre inkább nő a hidrológiai információk fontossága a védelmi, termelési, szolgáltatási, szakigazgatási és gazdaságfejlesztési folyamatok döntési fázisában. Ahhoz, hogy vízrajzi szolgálatunk a megváltozott körülmények között is jól tölthesse be feladatát, 2 fő problémát kell megoldani: • A vízforgalom és a vízzel összefüggő anyagforgalom folyamatos figyelését és rendszeres értékelését térségi (folyami-tavi, vízgyűjtőterületi, körzeti, országos és nemzetközi) méretekben. • A védelmi (és bizonyos esetekben a termelési és szolgáltatási) gyors, időkritikus információellátás gyorsítását és ésszerű mértékben automatizálálását kell, összhangban a Duna-medence országai közötti gyors információforgalom államközi egyezményekben rögzített követelményeivel. A vízrajzzal szembeni eme új követelmények kielégítése - a módszertani, igazgatási, oktatási stb. feltételek biztosítása mellett - további műszaki fejlesztést és beruházást kíván a nálunk magasabb vízrajzi műszaki színvonalon álló fejlett országokban is. A beruházás célja éppen az, hogy a hazai vízrajzi tevékenység mind a műszaki színvonal, mind az új követlények kielégítése tekintetében az ezredfordulót követően felzárkózzék a fejlet országokhoz, a vízgazdálkodás és a környezetvédelem részéről a vízrajzi információ-ellátással szemben támasztott követelményekhez. Alapvető jellemzője a vízrajzi beruházásoknak, hogy az állami vízrajzi közszolgálati feladatokra összpontosítanak. A javasolt beruházások az igazgatóságok és a VITUKI együttműködésével kidolgozott, széles áttekintésű tanulmányokon illetőleg az egyes részfeladatokra készített előterveken alapulnak. Ezekre az anyagokra alapozva a vízrajzi beruházások tervezése az igazgatóságok mindenkori konkrét adottságaival, lehetőségeivel és szándékaival számolva készült eddig is és 1997-re is, de úgy, hogy a konkrét javaslatokat országosan egységes „döntési elvek“ szerint tartottuk egységes mederben és irányban. Az említett elvek sűrűségi rendet is meghatároznak, ily módon felkészültünk arra is, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben bizonyos beruházási tételek, - amelyek önmagukban nagyon fontosak ugyan, de a fejlesztés egészének előrehaladásától leválaszthatók-, esetleg elhalasztva valósuljanak meg. Az 1997. év vízrajzi beruházások csoportjai I. A vízrajzi észleló'hálózat korszerűsítése A vízrajzi észlelőhálózat korszerűsítése során döntő jelentőségű az elektronikus digitális regisztráló műszerek kiterjedt alkalmazása a teljes (felszíni, felszínközeli és felszín alatti) hálózatban egyrészt a megfelelő pontosság, illetve a vízjárás jobb követése érdekében, másrészt a régi tiszteletdíjas észlelői rendszer rohamos és megállíthatatlan felszámolódása miatt, harmadrészt pedig azért, mert e műszerek elektronikus digitális formában képzett adatai közvetlenül léphetnek be az informatikai rendszerekbe. a.) Az állomások számát és területi elrendezését, valamint az állomásokon észlelendő elemek összetételét a térségek vízforgalmához igazítjuk. Ahol új állomásra van szükség, ott lehetőleg valamilyen meglévő objektumot használunk fel. A fölösleges állomásokat töröljük a törzshálózatból, megszüntetésük esetén a terepet helyreállítjuk.- A felszíni észlelőhálózatban csak néhány új állomás építésére van szükség, viszont számos meglévő törzsállomást kell korszerűsíteni, vagy jelenleg csak helyi operatív célokat szolgáló üzemi állomást kell a törzsállomások szintjére felfejleszteni. E hálózaton belül az állomásoknak legalább a kétharmad részén vízhozamot is kell mérni és nyilvántartani, s erre be is kell rendezkedni. 1997-ben egy új állomás létesítésére kerül sor, de 15 meglévő állomáson kell rekonstrukciót tervezni illetve kivitelezni, (az ez évi összeg 33%-a)- A felszínközeli észlelőhálózat - mint alaphálózat - tovább működik a síkvidéken gyakorlatilag változatlan állomásszámmal, csak a dombvidéken kell sűríteni. Az alaphálózatban fúrandó kutak száma azonban ennél jóval nagyobb, mert a sívidéken számos kút áttelepítésre, újrafúrásra szorul. 1997-ben 68 talajvízészlelő kutat kell újrafúrni vagy létesíteni, ennek költsége kutankénk átlagosan 200 000 Ft (ez az évi összeg 9 %-a. A felszín alatti észlelőhálózaton belül • a karsztvízészlelő hálózat, amely jelenleg lényegében a Dunántúli Középhegységre korlátozódik, ki fog terjedni hazánk többi karsztos területére is, jórészt meglévő, főleg bányászati megfigyelőkutak bevonásával: • a rétegvízészlelő hálózat, amely jelenleg rendkívül hiányos, az állomások száma tekintetében több mint megháromszorozódik, úgy azonban, hogy a többletnek csak a fele lesz új kút, a másik felét pedig idegen hálózatokból vonjuk be, illetőleg meglévő, de üzemen kívüli termelőkutakból alakítjuk ki. 1997-ben nem tervezzük mélyfúrású kút felújítását vagy új kút fúrását. Az észlelőhálózat bővítését a bányászattól átvett kutakkal vagy üzemen kívül helyezett kutak törzsállomássá fejlesztésével kívánjuk megoldani. Ez a feladat négy igazgatóságot és 45 kutat érint (a tulajdonjogi helyzet rendezése, kútfej felújítás, vasbeton védőakna építés, kitisztítás). Ezenkívül megoldjuk mintegy 80 db műszeres karsztvízszint észlelő kút biztonságos lezárását is, (az ez évi összeg 5%-a).-A forrásészlelő hálózat gyakorlatilag nem bővül, de műszaki színvonala emelkedik. 15
