Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-06-01 / 6. szám
elemző úttörő munkája egyaránt megállapítja, hogy a pénzek visszaosztása bázisszemléletű szervezetet finanszíroz. Ennek az az oka, hogy a költségvetés csak bért és bérjárulékot képes számolni, de a tényleges feladatokról nem tud képet alkotni, ezért azután a tényleges feladatok és a szervezetek számára rendelkezésre bocsátott keretek között nincs gazdaságilag alátámasztható kapcsolat. A vízkárelhárítás szakemberei 1989 óta dolgoznak azon a módszeren, amelyik a vízgazdálkodási feladatokat a műszaki szükségességhez rendelve normatív módon határozza meg. E munka lényege, hogy a feladatokat három nagy csoportra - nevezetesen: üzemelés (zsilipkezelés, vízrajz, szivattyúzás stb.), karbantartás (kaszálás, iszaptalanítás, műtárgy és vasszerkezet javítás, festés stb.) és szakigazgatás (hatósági feladatok, ügyiratkezelés, igazgatás stb.) - bontva tételesen és részletesen meghatározták. Vagyis rögzítették azokat a feladatokat, amelyeket a kockázatok figyelembev ételével is múlhatatlanul el kell végezni. Ezután ezekhez országos átlagban elfogadott költségeket rendeltek és így a vízügyi igazgatóságok által kötelezően ellátott feladatok volumenét és költségét országosan és VÍZIG-ekre bontva egyaránt ki lehet számítani. Ezzel megvan a lehetőség egy valóban feladatorientált költségvetési tervezéshez és visszaosztáshoz A munka eredményeként azt kaptuk, hogy a jelenleg 5200 főre csökkentett vízügyi igazgatóságok (1988-ban 20 000 fő volt a VÍZIG- dolgozók létszáma) szakigazgatási feladataikat 1994-es árszinten 3 Mrd Ft-ért, az üzemelési feladatokat 2 Mrd Ft-ért és a karbantartási feladatokat 8 Mrd Ft-ért lennénk képesek műszaki igényszinten ellátni. Az öszszesen 13 Mrd Ft-ból azonban a költségvetés 1995-ben, a külön soron nevesített feladatra adott forrással együtt 3,8 Mrd Ft-ot szavazott meg, amit a Vízügyi Alap további 0,9 Mrd Ft-tál egészít ki. így a 13 Mrd Ft-tal szemben 4,7 Mrd Ft áll rendelkezésre, ami a szakigazgatási és üzemelési feladatok maradéktalan ellátására sem elegendő. A hiány pótlásának két nyilvánvaló lehetősége az állami feladatok csökkentése (erre tesz javaslatot a törvény a kizárólagos állami tulajdon nevesítésével). Ez a megoldás a fennálló gyakorlat törvényesítése csupán, hiszen a források szűkössége miatt a nem kizárólagos állami kategóriájú művekre úgysem jut forrás évek óta. A másik megoldás a forrásbővítés. A forrásbővítés megteremtésének egyik útja az érdekeltek tehervállalásba történő bevonása. Erre az eddigiek szerint az öntözővíz szolgáltatásának díjában és a társulati érdekeltségi hozzájárulás fizetésében volt mód. Az öntözővíz szolgáltatásáért fizetett összeg a karbantartást teljeskörűen nem fedezi, a díja a terhelhetőség mérsékelt volta miatt nem emelhető, ráadásul a szolgáltatást a vízügy csak a térségi vízszétosztó műveken, illetve kettős működésű rendszereken végzi, és ezek karbantartási igénye amúgy is rendkívül magas, az államnak tehát jelentősen hozzá kell járulnia a finanszírozáshoz. A társulati érdekeltségi díjak (átlagos értékük 100 Ft/ha) az állaim tulajdonú, de társulati kezelésű (1. sz. táblázat) művek karbantartását lennének hivatva fedezni. A birtokok szétaprózódása, a tulajdonosi és használói magatartás kialakulatlansága miatt a fizetési morál rendkívül alacsony. Ennek hiányában pedig vízkár-elhárítási művek tulajdonosi jogán az államnak kellene helytállnia. Ez a mai anyagi kondíciók miatt teljes képtelenség. Az érdekeltek bevonása a feladatok finanszírozásába kétféle módon történhet: az élvező fizess elvet figyelembe véve vagy egyenlő teherviselést elfogadva. A vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat ebben a kérdésben - egyéb törvényi rendelkezések hiányában - nem tud állást foglalni, de a társulatok fenntartásával, sőt jogintézményként történő megerősítésével (elkülönített vagyon) az élvező fizess elv megtartását és e konstrukcióra alapozva annak továbbfejlesztését is lehetővé teszi. A társulatok hiányában történő forrásbiztosításra pedig a törvény 8. paragrafus (2) bekezdése ad lehetőséget, ami szerint az állam az érdekeltség arányában jogosult a feladatok ellátásához hozzájárulást szedni. Azt az eddigi számításainkból tudjuk, hogy a társulati érdekeltségi hozzájárulás - 100 Ft/ha - költségének megfizetésén túl a területhasználőnak a 2. sz táblázatban feltüntetett összegeket kellene fizetnie abban az esetben, ha a karbantartási feladatok 50 százalékát (4 Mrd Ft) az érintettekkel fizettetnénk meg. Erre vonatkozóan a törvénytervezet nem tartalmaz rendelkezéseket, de keretjellege lehetőséget teremt arra, hogy további törvényi szabályozásokkal egy arányosabb teherviselés és az érdekeltek érdekeltségét tükröző feladatellátás valósuljon meg. A törvény a kizárólagos állami tulajdonra történő koncentrálás (azé körbe nem tartozó művek elhanyagolásának okán) és a társulati érdekeltségi hozzájárulás befizetésének nyilvánvaló kötelezettsége miatt teremthet társadalmi feszültséget. Állami tehervállalás-növekedést a törvény nem okoz de nyilvánvalóvá válik az államra rótt és minimálisan is felvállalni kény szerülő feladatok ellátatlansága. Amennyiben az állam ezen a területen nem akar a területhasználók számára további terhet okozni, és a feladatokat legalább a kizárólagos állami tulajdonra koncentrálva el akaija látni, akkor a 3,8 Mrd Ft helyett legalább 8 Mrd Ft-ot kellene megszavaznia a törvényhozásnak, ami még mindig nem éri el az 1 százalékát a vízkár-elhárítási létesítmények újraelőállítási értékének. Itt kell ugyanakkor megemlíteni azt, hogy éppen e művek fenntartása, működőképességük biztosítása teremti meg azt a feltételt, hogy az ország területének 52 százalékán a gazdálkodás feltételei adottak legyenek. A művek tönkremenetele a teljes magárahagyatottság állapotában 3-5 év alatt bekövetkezik, ami után az átlagos kár (a víz hiányából és a víz többletéből származó kárt egyaránt figyelembe véve) évi 35 A0 Mrd Ft-ra tehető. A rendkívüli katasztrófa károkozása - aminek bekövetkezési valószínűsége a karbantartás folyamatos elmaradása miatt drámaian növekszik - a 180 Mrd Ft-ot is elérheti. Összefoglalva: a fenntartási feladatok ellátása terén a törvény a jelenleg is működő szolgáltatási konstrukciót erősíti, és miután azokban a költségtételek folyamatosan növekedni fognak, a szolgáltatási díj is növekszik. Ebben a szolgáltatási díjban kell folyamatosan fedezetet teremteni a karbantartási feladatok ellátására is, ami ugyancsak díjnövekedéshez vezet. A díjfizetés elmaradása e l.sz. ábra A vízügy kormányzati beruházásai 1995. évi árszinten (évek) A ylzminüségvédelem fejlesztése Kiemelt városok szennyvíztisztítása FtejonáH6 vizkőzmüvek főművei A vízkárelhárítás fejlesztése 6
