Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-06-01 / 6. szám
kerettörvény szerint szankciókkal nem jár, ugyanakkor cél kell legyen ilyen esetekben a szolgáltatás elmaradásának lehetővé tétele. Természetesen az ivóvízellátásról ilyen esetben is gondoskodni kell! Ez jelentős probléma és költség, amit az államnak kell megoldania! Számítani kell arra is, hogy az államnak még sokáig feladata lesz e szolgáltatások támogatása (öntözés, ivóvíz stb.), ezzel az elviselhetetlen terhek szükséges mértékű enyhítése. A vízkárelhárításnál a törvény továbbra is közponü költségvetésből tervezi a feladatokat ellátni azzal, hogy miután a tulajdoni váltást kényszerrel nem lehet végrehajtani, a kizárólagos állami körből kimaradó müvek karbantartási fedezetét a piac értékítéletére bízva teremti meg. Illetve növeli a társulati kezelés feladatait, ami azonban a társulati működés szabályai szerint azonnali tehernövekedést nem, de fegyelmezett kötelezettségteljesítési kényszert jelent, illetve kell jelentsen. Itt azt kell elérni, hogy minden érintett fizessen. Ugyanakkor a törvény világossá teszi az állami feladatokat és miután a vízügyi szolgálat műszaki igényszinten számított normatív forrásszükségletet képes kimutatni, a költségvetés a feladatokhoz rendelten képes a fedezetet megtervezni, ami nyilvánvalón magasabb (8 Mrd Ft/év), mint az eddigi támogatás. Ennek elmaradása esetén a művek további degradálódását előidézve, a kormány az ellenőrizhetetlen kockázatvállalás irányába mozdul el. A költségvetési támogatások kiváltására díj vagy járulék e területen történő bevezetését elfogadva pedig társadalmi feszültséget vállal bizonytalan fizetési háttérrel. A kárelhárítás operatív feladatainak, a védekezésnek a fedezetét az államnak a minisztériumhoz lebontott tartalékkeretében kell biztosítani — ez az utóbbi időben elmaradt - a törvényben foglalt feladatmegosztás szerint, ugyanakkor az önkormányzatoknak, a társulatoknak és a magánszemélyek saját védekezési feladatai ellátásához saját forrással kell rendelkezniük. Ez egyedül a társulatoknál jelenthet az eddigiekhez képest többletterhet, aminek fedezetét az érdekeltségi befizetésekből képzett tartalék terhére lehet elszámolni. Még két területről kell a törvény gazdasági és társadalmi kihatásai kapcsán szólni, nevezetesen a koncesszióról és a területi tanácsokról. A koncessziót a törvény a leginkább piackonform-szolgáltatások területén nevesítette, így a közüzemi szolgáltatások és a mezőgazdasági vízszolgáltatás területén. Ez utóbbinál a Nyugati-főcsatorna koncesszióba adásával már igazolódott is, hogy ezen a területen realitás lehet a használóktól származó szolgáltatási díjból a teljes feladat finanszírozása. További koncessziós lehetőségekről a törvény - elsősorban az alap-koncesszióstörvény felhatalmazásának hiányában - nem szól, pedig a rekreációs célú vízgazdálkodás, a bányató- és a holtág-hasznosítás vagy akár a vízerő-hasznosítás is -különösen-ajárulékos hasznok (halászat, horgászat, üdülőterületek, üdültetés stb.) együttes odaítélésével megfontolandó és elérendő cél! A területi tanácsok létrehozása a vízügyi szolgálat szolgálni és szolgáltatni elvben megfogalmazható alapfilozófiájának kíván eleget tenni, illetve szervezett keretek között érvényt szerezni. A területi tanácsok lennének azok a fórumok, ahol a térség vízgazdálkodási problémáinak megoldására az érintettek közötti konszenzus megtalálásával lehetőség nyflna. A területi tanácsok lennének hivatottak a vízügyi szolgálat által kínálati terveken bemutatott vízállapot-javításokról véleményt mondani, és ez a fórum lehetne később a források megteremtésének letéteményese is, különösen a helyileg érintettek bevoná-VÍZKÁRELHÁRÍTÁSI DÍJAK MÉRTÉKE a/ll. sz. változat alapján vízig SZAMA VÍZIG neve Hegy- és dombvidék Ft/ha/év Belvízvédelem Ft/ha/év Árvízvédelem Ft/ha/év 01 Győri 107 458.2 1353 02 Budapesti 140.2 170.1 1989 03 Bajai-165.2 525 04 Székesfehérvári 177.9 241.6 1638 05 Pécsi 109.5 703.1 1755 06 Szombathelyi 132.3 124.9 5400 07 Nyíregyházi-374.0 1170 08 Miskolci 166.4 263.3 585 09 Debreceni-274.1 702 10 Szolnoki-205 702 11 Szgedfi-218.3 585 l 12 Gyulai-280.8 1735 Összefoglalva:- A vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslat csökkenti az állami szerepvállalást, ami egyelőre nem a költségviselés mérséklésében jelentkezik, hanem abban, hogy az állam által eddig ellátott feladatok egy jelentős részét liberalizált tevékenységgé téve a piaci értékítéletle bízza.- Ezzel a törvény azt az egészséges és racionális feladat- és tulajdonváltást készíti elő, hogy a vízgazdálkodásból az állam, a kiszolgáltatottságunkat is figyelembe véve, valóban csak állami feladatok ellátására vállalkozzon. Az érdekeltek teherviselése ugyanakkor - elsősorban a mezőgazdasági vízszolgáltatás és a vízkárelhárítás feladatainak ellátása területén - nyilvánvalóan nőni fog. Ezeket a feladatokat az állam, érdekeinek mérlegelése után, támogathatja, de a vízügyi feladatokba ágyazott jelenleg látszólag működő támogatás tovább nem tartható.- A síkvidéki és dombvidéki vízrendezési feladatok egy jelentős része, illetve lokális árvízvédelmi feladatok (nyári gátak) helyi erők összefogásának hiányában ellátatlanok maradnak.- Az állam a kizárólagos tulajdonra koncentrálva is duplájára kell emelje a költségvetési támogatást, aminek tervezéséhez és felosztásához a vízügyön belül elkészített műszaki igényszintre alapozott normatív számítás megfelelő alapot nyújt.- A víziközmű-szolgáltatások területén a szolgáltatási díjak fedezetet kell nyújtsanak az üzemeltetés költségein túl a karbantartási és fejlesztési szükségletekre is. A szolgáltatási díjak tehát növekedni fognak, ezt az állam megfelelően kompenzálhatja.- Atörvénytervezet elfogadásával lehetőség nyílik a vízügyek területén is elengedhetetlen feladatellátási és finanszírozási racionalizálásra. Ezzel nyilvánvalóvá lesz, hogy bizonyos feladatok ellátatlanok maradnak, amit a piacgazdaság törvényei szerint azoknak kell megfizetniük, akik számára a feladatellátás többlethaszonnal, illetve jövedelemkiesés megakadályozásával jár. Ezt azonban mindig a helyileg érintett kis közösségnek kell felismernie és vállalnia. Az állami pénzek felhasználásának ilyen területen történő hatékonysági mutatói nagyon rosszak,- A törvénytervezet — keretjellege miatt - csak lehetőséget teremt a teherviselés megosztására. A csatlakozó törvények és az alacsonyabb szintű jogszabályok elkészítésével a fokozatosság az áttérésben biztosított.- A törvény a vízzel való takarékos és okszerű gazdálkodásra ösztönöz, költségfelhasználásban — az érdekeltség érvényesítésével - a racionális gazdálkodás irányába hat. Dr. VÁRADI JÓZSEF 7
