Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
volt a helyzet, itt az oktatás tárgyi feltételei (vízügyi szakközépiskolai hálózat létrehozása, vízügyi főiskolai kar beindítása), szakmai tartalma erőteljesen fejlődött, és ehhez a vízügyi ágazat állami apparátusa jelentősen hozzájárult. Az általános mérnökképzésben megjelenik a vízügyi specializáció, a vízépítő-ipari mérnökképzés, a vízépítő üzemmérnöki és víz-szennyvíz technológus üzemmérnöki képzése. A vízügyi középfokú képesítettséget biztosító vízmesterképzést kiváltják és felváltják a vízügyi szakközépiskolák és a különböző vízügyi technikusi végzettséget biztosító technikusminősítések. A munkások körében számos képesítő tanfolyami program indul, mely a szakmai képesítéssel egyáltalán nem rendelkező vagy nem megfelelő szakmai képesítéssel rendelkező munkás képesítettségét biztosítja, illetve szakmunkás-képesítettséget helyettesíti. Ezekből az úgynevezett összetett betanító vagy ágazati betanító, illetve képesítő tanfolyamokból jött létre a vízügyi szakmunkások képzése, mely részben ágazati szakmaként, részben országos szakmaként fogalmazódott meg. A szakma tartalmi leírása meglehetős nehézségekkel járt, mivel a képzést szinte a nulláról kellett indítani, és nem volt könnyű megtalálni azokat a munkatársakat, akiknek ismerete a fizikai munka minden vonatkozásában megfelelő mélységű volt, és az egyes munkafázisokat, a munkavégzés technológiáját közérthető módon meg tudták fogalmazni, le tudták írni. A vízügyi felnőttoktatás keretében a képesítést adó tanfolyamok között a munkásképzés és továbbképzés jelentette a legnagyobb volument. A kiképzetteket a Vízügyi Továbbképző Központ anyakönyvezte, közel 20 éves adatsorok állnak rendelkezésre. A kiképzettek létszámváltozását az 1. sz. táblázat, a képesítettek szakmacsoportonkénti változását a 2. sz. táblázat tartalmazza. Meg kell jegyezni, hogy a gépkezelők és ezen belül az építőipari gépkezelők esetében jelentős volt a más ágazatok elszívó hatása, továbbá a VTK kilépett a szűkén vett vízügyi beiskolázási piacról és a mezőgazdasági igényeket is igyekezett kielégíteni. Aképzés struktúrája a betanító képzésből indul. A következő lépcső az ágazati szakmunkásképzés, majd az országos szakmunkásképzés. Ezek a szakmai képesítések minimálisan általános iskolai végzettséget feltételeznek. Érdemes megjegyezni, hogy az Országos Szakmunkásképzési Jegyzékben szereplő csatornaműves szakmunkásképzés iskolai keretek között nem működött, mivel az iskoláskorúak a képzés iránt nem mutattak és ma sem mutatnak érdeklődést. Az egyes jogszabályok deregulációs rendszerében a korábbi felnőtt- és tanfolyami képzést meghatározó és lehetővé tevő vagy azt leíró jogszabályokat sorra visszavonták (pontosabban: hatályon kívül helyezték őket), ennek megfelelően a tanfolyami képzés súlya csökkent, megszűntek az állam által korábban biztosított fejlesztési alapok is. Figyelemre méltó, hogy a hatályon kívül helyezett jogszabályok között nem szerepel a vízügyi ágazati szakmunkásképzést előíró jogszabály, és nem szerepel az építőipari könnyű- és nehézgépkezelői képzést meghatározó jogszabály. A vízügyi ágazat társadalmi elismertsége, szervezeti felépítése, szakmai irányítási mechanizmusa köztudottan jelentősen megváltozott, s ez a változás nem kedvezett a vízügyi tanfolyami munkáknak. A mai képzési lehetőségek mintegy 10-15 évvel korábbi tananyagfejlesztés alapján működnek. Ebből adódóan számos oktatási anyag átdolgozására, korszerűsítésére van szükség az erre alkalmas mérnök-, mérnöktanár-képesítésű gyakorló szakemberek bevonásával. 2. Környezetvédelmi szakképzés Ha a környezetvédelmi területen foglalkoztatottak számát próbáljuk meghatározni, akkor azt tapasztaljuk, hogy nagyságrendi differencia van a vízügyi, illetve a környezetvédelmi foglalkoztatás létszámkeretei között. A jelenlegi vízügyi foglalkoztatás mintegy 60 000 főre tehető, a környezetvédelmi foglalkoztatás pedig durva közelítéssel a 6000 főt sem éri el, következésképpen nem lehet a kérdést egy pillanatnyi létszámadatból kiindulva tárgyalni. A környezetvédelem mint probléma rendkívül széles körben és rendkívül érzékenyen érinti a társadalmat, ezért a környezetvédelem megítélése, fontossága nagyon direkt módon összefügg a lakosság mindenkori állásfoglalásával, felismert érdekeivel, érdekérvényesítő képességével. Ha környezetvédelemmel foglalkozók körét próbáljuk meghatározni, két értelmezést is mondhatunk: — tágan értelmezés szerint mindenki, aki a társadalomban él és már tudatosan cselekszik, — szűkebb értelemben pedig azok, akik tevékenysége, munkája döntési lehetőségei meghatározó módon kihatnak a környezet állapotára. 1. sz. táblázat A kiképzettek létszámváltozása 1975 és 1993 között Sorszám Időtartam (év) Létszám (fő) Megjegyzés 1. 1975-1979 4 233 2. 1980-1984 8 022 3. 1985-1989 8 903 4. 1990-1993 2 486 4 éves adatsor alapján! Összesen 23 644 2. sz. táblázat A képesítettek szakmacsoportonkénti változása 1975 és 1993 között I Csoportszám A szakmacsoport megnevezése Létszám (fő) Megjegyzés I. Vízépítés, vízkárelhárítás 2 281 Vízügyi igazgatósági szakterületek U. Vízellátás, csatornázás, fürdőszolgáltatás 7 822 Víz-csatorna mű, fürdővállalati szakemberek III. Gépkezelés (építőgépek, szivattyútelepek, kútfúrás) 13 233 (11 909) A zárójeles adat az építőipari gépkezelők számát mutatja vízépítési, vízellátási és mezőgazdasági szakterületek IV. Egyéb funkcionális 308 Vízügyi igazgatósági és vállalati szakterületek Összesen 23 644 8
