Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám

Ez utóbbi körön belül további érdekszférákat fogalmazhatunk meg:

— így az állami irányítást, a környezetvédelem állami irányítását, hatósági munkát és szervezeteit, valamint az állami irányítás más területeit, melyeknél a környezetet valamilyen formában terhelő alaptevékenység ellátása a cél, valamilyen optimalizációs rendszer figyelembevételével, melynek egy szegmense lehet a környezetvédelem,

— a környezet állapotát közvetlenül és jelentősen befolyásoló tevékenységet végzők körét — ebbe beleérthető a környezetet terhelő és a környezetet mentesítő munkavégzés, valamint

— a különféle szakmai és társadalmi szerveződéseket, ezek tagjait, akik egyik oldalról segítenek feltárni a környezet állapotát rontó, veszélyeztető tevékenységeket, igyekeznek megakadályozni ezek folytatását, a másik oldalról minősítik vagy támadják az állam környezetvédelmi érdekérvényesítését.

A környezetvédelmi felnőttoktatás egy nagyon sokszínű oktatási, nevelési, úgynevezett tudatformálási rendszer, eljárásmód része. A sokszínűséget — csak utalás szintjén — a környezet- és természetvédelem oldaláról megjelenő publicitás (napi és évszakonkénti, évenkénti periódusokban, különféle korosztályi feldolgozásban), az óvodai és iskolai keretek között egyre inkább megjelenő érzelmi alapozású szakszerű problématárgyalás, az e munkát megalapozó pedagógiai képzés és továbbképzés, a különféle zöld mozgalmak oktatási, nevelési tevékenysége jelenti. A rendszer új elemeként — egy környezetvédelmi felnőttoktatási igényből és tanfolyami, továbbképzési gyakorlatból kiindulva — az elmúlt néhány évben jelent meg az egyetemek, a főiskolák, az intézetek és társaságok, valamint a szakközépiskolák oktatási kínálata, mely mind az iskolarendszerben, mind a posztgraduális képzés keretei között számos környezetvédelmi szakosodási lehetőséget ajánl.

Ez utóbbi kategória, tehát a környezetvédelmi felnőttoktatás tartalmát úgy lehet megfogalmazni, hogy az környezetvédelmi orientáltságú szakmai képzés és továbbképzés, melynek az a jellemzője, hogy hiánypótló, útkereső — tehát számos variációban megjelenő —, különféle iskolák, intézmények és vállalkozások által folytatott, jogszabályilag nem kellőképpen szabályozott sokszínű tevékenység.

A környezetvédelem mint gyűjtő fogalom tartalmi megfogalmazása viszonylag jól megközelíthető az államigazgatás részéről kiadott 43/1990. (IX. 15.) számú kormányrendeletben, mely az úgynevezett miniszteri statutúmokat tartalmazza, tehát

azokat a feladat- és problémaköröket mint gyűjtőfogalmakat, melyek végrehajtásáért a környezetvédelmi miniszter a felelős. A hivatkozott rendelet statutúmai a következők: levegőtisztaság-védelem, felszíni és felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi védelme, természetvédelem, általános tájvédelem, zaj- és rezgésvédelem, hulladékkezelés, környezeti radioaktív sugárzás, erdővagyon-védelem, ásvány vagyon-védelem és termőföldvédelem, valamint élővilág-védelem.

Ha megvizsgáljuk a különféle oktatási programokat, látható, hogy vagy a teljes problémakört, vagy ennek egyes elemeit tárgyalják a szakmai gyakorlat különféle aspektusaiból, így pedagógiai, közgazdasági, műszaki, emberi (humán) megközelítésből.

A felnőttoktatás végrehajtására jellemző megoldások a következő kategóriákba sorolhatók:

a. Szakmérnökképzés

A második diplomát adó képzési lehetőségek közismertek, a felsőoktatási felvételi tájékoztatókban szerepelnek, így különösen a BME vegyészmérnöki kara, vagy a Veszprémi Egyetem mérnöki kara által végzett fejlesztő-oktató munka emelhető ki. Az egyes műszaki főiskolák részben szerepeltetik a környezetvédelmi szakosodási lehetőséget, például a Könnyűipari Műszaki Főiskola, részben a képzés lehetőségeinek előkészítési munkáin dolgoznak, például a Budapesti Politechnikum keretében. Jelenleg úgy tűnik, hogy a főiskolák ez irányú kínálata iránt az érdeklődés nagyon mérsékelt.

b. Pedagógus-továbbképzés — humánökológus-képzés

1994 őszétől második diploma megszerzését biztosítja végzett biológus tanárok számára a környezetvédelmi szakon az Esterházy Károly Tanárképző Főiskola (Eger) vagy például a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (Szeged). Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kara évek óta sikeresen szervezi meg a környezetvédelmi intenzív tanártovábbképzést, valamint a másoddiplomát adó humánökológus-képzést, melyre egyetemi oklevéllel rendelkezők jelentkezhetnek, tehát a továbbképzési lehetőség nem csupán a tanárképesítésűek számára nyitott.

c. Az Országos Képzési Jegyzékben felsorolt környezetvédelmi képesítésekre felkészítő iskolai és tanfolyami képzés

Az OKJ-ben szereplő szakképzésekből jelenleg 34 féle sorolható a környezetvédelmi szakmák körébe, melyek közül a következő képesítések (13 féle) nagy valószínűséggel a felnőttoktatás keretében realizálódnak. így a barlangtani idegenvezető, a csatornamű-kezelő, az ingatlanfejlesztő és vagyonértékelő, a környezet- és hidrotechnológus, a környezetvédelmi asszisztens, a környezetvédelmi laboráns, a környezetvédelmi szakelőadó, a települési és nem veszélyes hulladékot gyűjtő és szállító, a települési és nem veszélyes hulladékot kezelő, a területfejlesztési szakelőadó, a veszélyeshulladékkezelő, a hulladékkezelő, valamint a vízkútfúró.

A jegyzékből érdemes kiemelni, hogy a 34 környezetvédelmi szakma közül 12 féle szakképesítés esetében a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, valamint a Földművelésügyi Minisztérium az együttműködő partner.

d. Környezetvédelmi képesítést nem adó képzés és szakmai specializáló továbbképzés

Ide célszerű sorolni azokat a szakmai továbbképző tanfolyamokat, szakmai tanácskozásokat, konferenciákat, melyek néhány napos vagy egy-két hetes időtartamúak, és ennek megfelelően az adott témakörben a lehető legaktuálisabb ismereteket hordozzák, ennek megfelelően nagy gyakorisággal szervezhetők, ugyanakkor ezen ismeretek vagy egészen specifikusak, vagy túl általánosak, így bizonyítvány vagy oklevél kiadása szakmailag kevésbé indokolt.

e. Példaként megemlíthető a KGI keretében megszervezett USA EPA (Enviromental Protection Agenci) Enforcement (környezeti jogszabályok végrehajtása) című tréning vagy a környezeti hatásvizsgálat, illetve a veszélyes hulladékok kezelése című továbbképző tanfolyamok, továbbá a BME Mérnöktovábbképző Intézete által szervezett környezetvédelmi témakörű továbbképző tanfolyamok.

A téma összefoglalásaként megállapítható, hogy a felnőttoktatás feladatai ellátása szükségszerű szakmai kérdés, különösen azokon a területeken, ahol jelentős fejlődésre, fejlesztésre lehet számítani. A képesítést adó felnőttoktatás magyar állami garanciái ma még hiányoznak, ezeket létre kell hozni, hogy biztosítsák a kiszámíthatóságot, a fejlesztő előkészítő munka alkalmazását, és ennek megfelelően a megalapozott szakszerű végrehajtást.

BALLON ISTVÁN KGI

9