Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
A Körösök-Berettyó-vidéki mederszabályozási munkák 1856-ban megindultak, és 1861-ig nagy erővel folytak. A mederszabályozások közerővel készültek, a töltéseket a megalakult társulatok építették, a fenntartási munka az érintett községek feladata volt. Ezután száraz és ínséges időszak következett. Az élelmet is nélkülöző közerő elmaradozott a munkákról, és az érdekeltek sem érezték a vizek levezetésének fontosságát. így aztán a munkák kevés kivétellel megszűntek. Ezek után ismételten kérték a társulatok a Belügyi és Kereskedelmi Minisztériumot a Körös és a Berettyó folyó állami költségen történő szabályozására, de a kérelemnek ekkor sem lett eredménye. 1869. december 3-án kelt 15.154/1869. számú kormányrendelettel megszűntették az országos építészeti alapot. így a Körös-Berettyó szabályozási mérnöki hivatal ellátására adott előlegezés megszűnt, és ezzel a hivatal működése is befejeződött. Ezen rendelkezés megjelenése után - 1870 januárjában - a nyolc társulat képviseletében, a Hosszúfoki Armentesítő Társulat elnöke báró Wenckheim László előterjesztést nyújtott be a kormányhoz és kérte: A Körös-Berettyó völgyének egyöntetű és összhangú elérése érdekében, valamint a felső és alsó vidék különböző érdekeinek kiegyenlítése szempontjából, a Gyulán korábban létezett, de megszüntetett Körös-Berettyó Szabályozási Mérnöki Hivatal helyett - országos alapból - egy műszaki központ létesítését. Előadták a kérelemben, hogy 840 000 hold ártér mentesítése nemzetgazdasági szempontból halaszthatatlan igényű. A kérelem alapján az alkotmányos magyar kormány az 1870-es évtől elvállalta a Kettős- és Hármas-Körös átvágásainak államköltségen való kibővítését, a Körös folyó Békéstől a Tiszáig terjedő szakaszának a törvényhozás útján államkezelésbe való átvételét. Az eltelt évtizedek alatt lassan kirajzolódott azoknak a feladatoknak a köre, amelyeket a folyók mellett dolgozó műszakiaknak végre kell hajtani. Világosabbá vált, hogy a külön e célra létrehozott, vízfolyásokhoz és nem a megyehatárokhoz igazodó, központi irányítás alatt álló önálló szervezetet kell létrehozni. így jöttek létre az országban a folyammémöki hivatalok. Területünkön az első évben Körös-Berettyó Szabályozási Folyammérnöki Hivatal, majd 1871-től Gyulai Folyammérnöki Hivatal néven. A hivatal első vezetője, a Bodoki család harmadik tagja Bodoki Lajos lett, aki testvére Károly halála (1868) után került vissza Gyulára a Temes Szabályozó Társulattól. Bodokit Szeghő Attila követte a hivatalvezetésben. A Gyulai Folyammémöki Hivatal hatáskörébe tartozott a Fehér-Körösön a Bokszeg-béli közúti hídtól lefelé a Fekete-Körössel való egyesülésig terjedő 78,8 km hosszú folyószakasz. A Fekete-Körösöp ,a Görbedi-patak kezdetétől a Fehér-Körös beömléséig 64,8 km hosszban. A Sebes-Körösön a nagyváradi alsó vasúti hídtól a Kettős-Körösig 83 km hosszban. A Berettyó a Danca patak beömlésétől a Sebes-Körössel való egyesülésig 91,9 km hosszban. A Kettős- és Hármas-Körös a Fehér- és Fekete-Körös egyesülésétől a Tiszáig 127,6 km hosszban. A hivatal területén a Kettős- és a Hármas-Körös folyókon 4 folyamfelvigyázói szakaszt (Gyula, Gyoma, Szarvas és Kunszentmárton) szerveztek. A fentebb már említett társulatokon kívül a Tóköze-lstvánházi, Arad megyei és Felső- Fehér-Körösi Társulatok is az új hivatal hatáskörébe kerültek, a területükön lévő vízfolyásokkal és csatornákkal. A Gyulai Folyammémöki Hivatal a Körösök-Berettyó vízrendszerébe tartozó folyókon a folyamfelvigyázói, vízrendőri, hajóút-kitűzési teendők ellátása céljából jött létre a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium irányításával. Feladata volt a vízszabályozó társulatok felügyelete, helyi szabályozási tervek készítése, társulati tervek elbírálása az árvizek levezetésének biztosítása. Később, a szivattyútelepek építése után azok üzemeltetését is biztosították. A hivatal kiviteli munkáit 1871 tavaszán kezdte meg a Bodoki Károly által készített 1855. évi tervek alapján. 1871-1879 között gróf Wenckheim László (a Körösök-Berettyóvidék ármentesítése ügyében nagy érdemeket szerzett) kormánybiztos ellenőrzése mellett készültek a munkák. Az első mederátvágások a Kettős-Körösön (4) és a Hármas-Körösön (3) voltak, eleinte kislétszámójnunkaerővel. (Az eddig elkészült mederátmetszéseket is 8-9 m fenékszélességre, s az átlagos 0 vízszint alatt 0,63 m mélységre bővítették.) Az új hivatal megszervezésével közmunkaerő, valamint a községek ingyenes munkaereje a mederszabályozási és töltésépítési munkáknál többé nem lett igénybe véve. A Gyulai Folyammémöki Hivatal 78 évig működött, és ez idő alatt fontos feladatokat látott el, az árvizektől és belvizektől sűrűn szenvedő vidéken. Rendkívül jelentős folyókorrekciók készültek a hivatal hosszú működése alatt. 1948. július 31-i hatállyal a földművelésügyi minisztériumi rendelettel szüntették meg a hivatal működését. Feladatait 1948. augusztus 1-től a Gyulai Vízgazdálkodási Körzet (működött Gyulán Ár- és Belvízvédelmi Kirendeltség és Folyammémöki Kirendeltség) vette át. A megszüntetett Gyulai Folyammémöki Hivataljogutódja a jelenlegi Körös Vidéki Vízügyi Igazgatóság, amelyet 1948-tól többször átszerveztek, és területi határait is módosították. GÓG IMRE Víziorgona Óbudán 1994. október elsején avatták fel Óbudán, a Római úti lakótelep bevásárló központjának északi oldalánál az aquincumi ásatások világhírű leletére emlékeztető Víziorgonát, Fekete Tamás szobrászművész alkotását. Fotó: Ifj. PERECSI FERENC 9
