Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
Százhuszonöt éve szervezték meg a. Gyulai Folyamméraöki Hivatalt Az ármentesítések kezdeti időszakában állandóan napirenden volt a vízrendezés ügye Bihar, Arad és Békés megyékben, de az érdekeltek nem tudtak megegyezni. A holtpontról úgy mozdult ki a kérdés, hogy 1802- ben báró Vay Miklós személyében királyi biztost küldtek a Kőrösök és a Berettyó szabályozásának elősegítésére. Vay közreműködésével a vízrendezés műszaki alapfelvételeit 1818-1825 évek között Huszár Mátyás vezetésével készült vízrajzi térképezés teremtette meg. A Körös-vidék 1829. július 8. és augusztus 20. közötti bejárása után szeptember 1. és 5. között Váradolasziban fontos tanácskozást tartottak az egységes vízrendezés megkezdése ügyében. Az értekezletet Zichy Ferenc vezette, aki az 1824-ben elhunyt Vay Miklós utóda volt, és teljhatalommal rendelkezett. Az ötnapos értekezleten az elkészült és jóváhagyott terveket Békés vármegye (a többi tiszántúli vármegye is) és a területen lakó nagybirtokosok is elfogadták. Az 1830-as árvíz után a megye nagybirtokosainak anyagi támogatásával és megyei közmunkaerővel megkezdődött a kezdetleges vízimunkálatok végrehajtása. 1834-ben a Kettős-Körösön Belencéresnél, a Hármas- Körösön a Kákafoknál Vargha János tervei szerint elkészültek a folyókanyarulat átvágásai. (Vargha 1831 és 1836 között tevékenykedett a Körösökön.) Ezen első átmetszési munkák irányítását Bodoki Mihály Békés megye mérnöke végezte, aki 1812 óta dolgozott a megyénél. A négy évig tartó vízrendezési munkákra közel 80 ezer közmunkanapot fordítottak. Néhány éves szünet után, az 1840. szeptember 6-án Gyulán tartott tanácskozás eredményeként folytatták a munkákat. Ekkor már harminc helyen kezdték el csekély méretű (az anyameder 1/5 része) mederátmetszések végzését Bodoki Károly irányítása mellett, aki 1838-tól lett apja, Bodoki Mihály után Békés megye mérnöke. A munkavégzések 1844-től ismét alig haladtak előre. Az árvizek pedig egyre jobban jöttek (1844, 1845, 1848), mert Arad megyében befejeződtek a Fehér-Körös töltésépítései, és a vizek nagyobb gyorsasággal érkeztek az alsóbb, Békés megyei területekre, ahol tetemes károkat okoztak. Az ingyenes közmunkába beleunt a lakosság, az uradalmak áldozatvállalása is megszűnt, így 1845-ben a vízépítési tevékenység szinte teljesen leállt. A Békés megyei törvényhatóság a központi szervezettől - a Vízi és Építészeti Főigazgatóságtól - is próbált segítséget kérni a vízrendezésekhez. Ezután reménykeltő esemény történt: a társulási alapon történő vízrendezés, melyhez a végső és legerőteljesebb lökést gróf Széchenyi István adta. Bodoki Lajos. Széchenyi javaslatára 1845. december 7-én megalakult Gyulán a Körös Szabályozási Társulat. 1847. július 6-tól Bodoki Károly lett a társulat osztálymémöke. Ettől az időtől kezdve Bodoki élete haláláig összeforrt a Körös és a Berettyó-völgy szabályozásával és ármentesítésével. Elkezdődhetett volna a Körösök szabályozása, de a szabadságharc miatt erre nem kerülhetett sor. Nagyon lassan normalizálódó helyzet után, 1850. november 5-án Gyulán ismételten megalakítottnak jelentették ki a Körös Szabályozási Társulatot. E társulat, 1852. november 1-én Gyulán tartott ülésen a Körös-Berettyó Szabályozási Egylet nevet vette fel. Ebben az időszakban a Békés megyei mérnöki hivatal felett a nagyváradi kerületi Építési Főigazgatóság és a Békés-Csanád megyei kerületi biztos is felügyeletet gyakorolt, igen sok jelentést kért és utasítást adott. A Békés megyei mérnöki hivatal 1852-től Békési Kerületi Építési Hivatal néven szerepelt. A szabadságharc után Bodoki korábbi munkájának folytatásához engedélyeket kellett beszereznie. Békés megyétől 1849. december 29-én megkapta az igazolást, de a Nagyváradi Császári és Királyi Kerülettől a végleges munkavégzési engedélyt csak 1851. szeptember 19- én. Ezek után kezdhette Bodoki a társulatok szervezését. Cselekvő közreműködésével alakult meg 1852-ben a Berettyó-sárréti Társulat és a Hoszúfoki Armentesítő Társulat, 1853-ban az Alsó-Fehér-Körösi Szabályozási Társulat, 1854-ben a Nagyszalontai Vízszabályozó Társulat, 1855-ben az Ivánfenéki Armentesítő és Vízszabályozó Társulat. így az 1847-ben megalakult Halásztelki Társulat és a Kákafoki Gáttársulat, valamint az 1851 -ben alakult Arad megyei Armentesítő Társulatokkal együtt nyolc társulat kezdte meg működését. Az érdekeltek már ekkor állami segítséget kértek a kormánytól - a védtöltések építésének gyorsítása érdekében - a folyók átvágásainak munkáihoz. A kért segítség elmaradt, így az árvízi munkák végzésére továbbra is a társulásos megoldás látszott célravezetőnek. A társulatok anyagi alapját az érdekeltek hozzájárulása adta, melyet ártéri birtokaik nagysága szerint fizettek. A társulatok saját tisztviselőket, műszakiakat, gátőröket, napszámosokat alkalmaztak. Az egységes munkavégzés összehangolása érdekében 1854. március 13-án Körösladányban, az összes körösi társulat költségén - a Körös Szabályozási Társulat megszűnésével - megszervezték a Körös-Berettyó szabályozási mérnöki hivatalt. A hivatal gyulai székhellyel 1856-ban kezdte meg működését évi 3937forint és 50 krajcár költséggel. Ezen összeget az országos építészeti alapból előlegezték meg, és a nyolc Körös-Berettyó völgyi társulatnak évenként és holdanként (1200 négyszögöles) 1 pengő (ezüst) krajcár lett kivetve. Ezen megelőlegezett összeget, az állandó árvizek miatt a társulatok nem fizettek be. A Körös-Berettyó szabályozási mérnöki hivatal Békés vármegye által megszabott munkákat végezte, de az Építési Főigazgatóságtól is függött munkájuk menete. Bodoki első vízrendezési terve Békés megye területére korlátozódott, ezért a Nagyváradi Császári és Királyi Helytartóság 1855-ben megbízta a tervkészítőt, hogy a Körösök és a Berettyó teljes vidékére terjessze ki tervét. Az így elkészült egységes szabályozási tervet 1856-ban fogadta el a Nagyváradi Helytartóság Műszaki Osztálya. 8
