Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / Önkormányzati Különszám 1
Rémai János főosztályvezető, KHVM A vizek hasznosításával kapcsolatos kérdéskört a vízviszonyok főbb jellemzőinek vizsgálatával közelíthetjük meg. Hazánk a Kárpát-medencében döntően síkvidéki területen helyezkedik el. A természetes vízfolyások vízgyűjtőinek jelentős - esetenként meghatározó nagyságú - része az ország határain kívül fekszik, ezért folyóink vízhozama, vízminősége, azaz használhatósága és az ország árvízi veszélyeztetettsége is jelentős mértékben függvénye a lefolyás szempontjából felettünk elhelyezkedő, úgynevezett felvízi országok vízgazdálkodásának. Magyarország felszíni vízviszonyait legnagyobb folyóink és tavaink jelenlegi állapotát a társadalom és a gazdaság igényeihez igazodóan az elmúlt évszázadban megkezdett és folyamatosan végrehajtott beavatkozások alakították ki. Afelszíni vizeink átlagos lefolyása mintegy 120 milliárd mVév. Ennek a vízmennyiségnek 95 százaléka külföldről származik.- A vizek háromnegyed része a Duna, a Tisza és a Dráva medrében található.- A vízjárás időbeni eloszlása egyenlőtlen, a heves és szélsőséges árvizekkel szemben augusztus hónapban az éves átlagos lefolyásnak mindössze 3 százalékával lehet számolni.- Az ország medence- és döntően síkvidéki jellege miatt árvizekkel és belvizekkel különösen veszélyeztetett. Az ármentesített területek aránya európai viszonylatban Magyarországon a legnagyobb. A mértékadó árvizek szintje alatt fekszik az ország területének csaknem egynegyede, ahol 700 településen 2,5 millió ember él. Itt helyezkedik el a megművelt földek harmada, a vasutak 32 százaléka, a közutak 15 százaléka és itt termelik a GDP 30 százalékát;- A felszíni vizekben olyan szennyező anyagok jelentek meg, amelyek a természetes tisztulás során nehezen vagy egyáltalán nem bomlanak le. A felszín alatti vizeink az ország éves, átlagos vízkészletének körülbelül 5 százalékát képezik. Eloszlásuk a felszíni vizekénél lényegesen egyenletesebb, mennyiségi ingadozásuk sokkal kisebb. Magyarországon egyaránt előfordul a talajvíz, közvetlenül a terepfelszín alatt; a rétegvíz a sík- és dombvidéki területeken, néhol több száz méter mélységig; a karsztvíz főként a DunántúliA vizek hasznosítása középhegységben és a Bükk-hegységben; a parti szűrésű víz leginkább a Duna mentén. Az összes ivóvízigény közel 90 százalékának kielégítése a felszín alatti vizekből történik. Egyes területeken már a túlzott igénybevétel jelei mutatkoznak. A vízellátási célú művek 65 százaléka sérülékeny földtani környezetből termeli a vizet. Ezeken a helyeken a felszíni szennyezőfonások hatása néhány év (évtized) alatt elérheti a használatban lévő vízbázisokat. A vízkészletek veszélyeztetettsége - sok esetben a védelem részleges vagy teljes kiépítetlensége miatt - fokozódik. Hazánk világviszonylatban is jelentős hévízkinccsel rendelkezik, elsősorban az Alföldön és a Kisalföldön. A használt hévizek 75-80 százalékának igen magas a sótartalma, ezért az elhelyezéskor figyelemmel kell lenni az esetlegesen káros környezeti hatások megelőzésére. A. felszíni és л felszín alatti vizek, valamint ez utóbbiak különböző fajtái szoros öszszefüggésben vannak egymással. Az egyikben okozott mennyiségi vagy minőségi változás átterjed a többire is. A vizek hasznosításának és használatának helyzete Jelenleg a lakosság 97-98 százaléka részesül vezetékes ivóvízellátásban, mái' csak néhány településen hiányzik a közműves vízszolgáltatás. Ezeken a településeken a vízadó réteg szennyezettsége miatt nincs ivóvízminőségű vizet adó kút. A közüzemek által szolgáltatott víz minősége ugyan mindenütt megfelel a közegészségügyi előírásoknak, az EK-vízminőségre vonatkozó előírásainak kielégítése azonban sok helyen még megoldandó feladat. A szennyvízelvezetés és -tisztítás helyzete lényegesen rosszabb az ivóvízellátásénál. A szennyvízelvezetés a lakosság 53 százalékánál megoldott, a szennyvízelvezető hálózatba csak a lakások 43 százaléka van bekötve. Az összegyűjtött szennyvíz 54 százaléka tisztítással jut a befogadóba, és csak 33 százalék a biológiai tisztítás aránya. Ez a helyzet rendkívül kedvezőtlen, mert számos helyen veszélyezteti a felszín alatti és a felszíni vizek minőségét is. Több helyen a belvízcsatornákat használják a tisztítatlan szennyvizek befogadójaként, környezeti károkat okozva, és a belvízcsatornák rendeltetésszerű használatát akadályozva. Az ipar vízszükségletét - jóval több mint 50 százalékban - saját vízkitermeléssel biztosítja, ennek nagyobb hányadát (95 százalék) a felszíni vizekből. Az ipar által használt víz jelentősebb része hűtővíz, szennyező anyagot nem tartalmaz, és csak kisebb, de környezetvédelmi szempontból meghatározó része az a szennyvíz, amelyet részint közcsatornába, másrészt közvetlenül a vízfolyásokba vezetnek. Fejlesztési elképzelések A lakosság egészséges ivóvízzel való ellátásának programját folytatva, azt rövid távon be kell fejezni. Az EK ajánlásaival összhangban álló cél a lakosság 98-99 százalékának vezetékes ivóvízzel történő ellátása. Az önkormányzatok természeti adottságaiktól függően eltérő mértékben és módon férhetnek hozzá a számukra létfontosságú vízkészletekhez. Az esetenként igen jelentős gazdasági kihatású különbözőség ésszerű kiegyenlítését - a társadalmi igazságosság jegyében - az államnak elő kell segítenie. A szolgáltatott ivóvíz minőségének el kell érnie az európai normákkal egyező értéket! Ezzel összefüggésben gondoskodni kell a vízbázisok védelméről! A távlati vízbázisok kijelölése és biztonságba helyezése, a tulajdonában levő vízbázisok védelme az állam feladata. A már üzemelő vízbázisok biztonságban tartásához — a használat arányában - a mindenkori használóknak kell hozzájárulni. Fokozott védelmet igényelnek a kiemelten értékes parti szűrésű és karsztvíz-készletek. Az EK-nonnák ajánlásaival összhangban el kell érni, hogy a közműollót szűkítő fejlesztésekkel a megfelelő szennyvízelhelyezést nyújtó szolgáltatással ellátott lakosság aránya 85-87 százalék, ezen belül a szennyvízelvezetéssel és -tisztítással ellátott lakosság aránya legalább 65-67 százalék legyen. 6
