Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / Önkormányzati Különszám 1
leg még jelentős állami felelősségvállalást és részvételt igényel. A korlátozottan rendelkezésre álló vízkészleteket, illetve azok minőségét érintő-a kölcsönhatások mérlegelése nélkül történő - öncélú vagy kizárólag gazdasági jellegű beavatkozások halmozottan súlyos veszélyhelyzetet teremthetnek a következő generációk számára. A természeti javak - köztük a víz, a föld és a levegő mint alapelemek - valódi értékének felismerése fokozatos fejlődés eredménye, így a társadalmi ráfordítás folyamatos növekedését kell előirányozni ezen a területen. A fejlődés fenntartása megköveteli:- a rendelkezésre álló vízkészletek megóvását, további vízkészletek feltárását, illetve azoknak a lehető legkisebb mértékű mennyiségi és minőségi romlással járó használatát;- a vízkészletek minőségének megőrzésével kapcsolatos szabályok felülvizsgálatát, majd annak következetes végrehajtását, különös tekintettel a felszíni vizek szennyező forrásainak kizárására, valamint a felszín alatti vízkészletek megóvására;- a lakossági, valamint az ipari és a mezőgazdasági vízellátás biztonságának megőrzése érdekében a vízkár-elhárítási tevékenység fenntartását;- a racionális és társadalmi konszenzuson alapuló regionális és helyi közmegegyezés létrehozásának olyan rendszerét, amely a különböző célú vízhasználatok időbeli és területileg optimális kielégítését eredményezi, ideértve a fogyasztói díjak és a vízkészletek használatáért fizetendő járulékok célszerű meghatározását és az érdekeltek teherviselésének növelését. Ennek eléréséhez - szükség esetén - kötelezésre vagy szankciók alkalmazására is sor kerülhet;- a társadalom tájékoztatását, figyelmének felkeltését a vízkészletek további állapotromlásának megakadályozása, a természeti egyensúly megóvása céljából. A vízügyi politika általános céljai A vízviszonyok ember által történő befolyásolását, vagyis a vízgazdálkodási tevékenységet mindig a társadalom igényeinek kell vezérelnie, és a gazdasági szükségszerűségeknek kell ütemezniük és befolyásolniuk. E tevékenység keretében kell érvényt szerezni az ökológiai és a környezetvédelmi követelményeknek. A vízügyi döntéseknek alulról építkezve, az érdekeltek igényeiből kiindulva, a nyilvánosság bevonásával kell születniük. A vízgazdálkodás feladatait és anyagi terheit az érdekeltek között meg kell osztani! A rövid és hosszú távú, az egyéni és közösségi érdekek felismeréséhez és azok összehangolásához felelős, objektív szakmai támogatást kell biztosítani. A vízgazdálkodással kapcsolatos érdekérvényesítés feltétele az állami szerepvállalás és beavatkozás indokolatlan túlsúlyának megszüntetése. Az állam feladata a kizárólagos tulajdonát képező vízzel való takarékos gazdálkodás, illetve a nem állami tulajdonban lévő vizek használatának átfogó szabályozása. A vízügyi politika megvalósításának feltételei Tulajdonviszonyok alakulása A vizek valamint a vízi létesítmények tulajdonviszonyait úgy kell alakítani, hogy a társadalmi érdekegyeztetés lehetőségét, valamint a hatékony működtetés feltételeit érdekeltségi alapon biztosítani lehessen. Állami tulajdonban csak azok a vizek, folyók, patakok és tavak, illetve vízi létesítmények (főművek) maradjanak, amelyek használatával, fejlesztésével, működtetésével kapcsolatos érdekeltségi körök kiterjedtek és áttételesek (országrészekre, nagyobb tájegységekre kiterjedő hatással vannak). Önkormányzati tulajdonba kerüljenek a főművekhez csatlakozó, helyileg lehatárolható érdekeltségi körben hasznosuló vizek és vízi létesítmények, valamint a helyi vízi közművek, amelyek fenntartásáról és szakszerű működtetéséről az önkormányzatok gondoskodnak. Magántulajdonban csak a saját ingatlanon összegyülekező és olt felhasznált felszíni vizek, és a saját célt szolgáló vízi létesítmények legyenek. A tulajdonváltást csak a vízgazdálkodási tevékenységek működőképességének megtartását szem előtt tartva szabad végrehajtani. Ennek során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a kizárólag öntözővizet szolgáltató vízi létesítmények elsősorban a hasznosításukban érdekeltek tulajdonába kerüljenek. Az új tulajdonviszonyok kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a víz használatára számos területen nincs vagy alig van alternatív lehetőség. Ezért ezeken a területeken nem engedhető meg, hogy a vízhasználót pusztán anyagi okokból teljesen kizárják a fogyasztásból (ivó-, ökológiai és egészségügyi vízhasználat). Az állami feladatok kijelölésénél tehát erre a körülményre tekintettel kell lenni! Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a vízgazdálkodási tevékenységek jelentős része nem illeszthető a piacgazdálkodás feltételeihez (például vízkárelhárítás, vízbázisvédelem, vízrajz). Szervezeti és személyi feltételek A területi - vízgyűjtő elven - szervezett vízügyi irányítás egységességét meg kell őrizni! Az állami feladatok ellátásához szükséges szervezeti háttér és intézményi hálózat működési feltételeit a központi költségvetésből oly módon kell megoldani, hogy a célnak megfelelő működőképesség a vállalkozási tevékenység elkülönülése után is biztosítható legyen. A helyi feladatok ellátásának fontos szervezetei a vízgazdálkodási társulatok, amelyek a meghatározott érdekeltségi feladatok ellátására - az érdekeltek többségének akarata alapján - jönnek létre. Működésük anyagi alapját saját pénzügyi hozzájárulásuk és a megfelelő konstrukcióban kialakított támogatások, továbbá víztársulat esetén a vállalkozásokban való részvétel lehetősége teremti meg. A vízügyi feladatok ellátásához szükséges szakképzett személyzet megtartását és továbbképzését biztosítani kell! A vízügyi politika megvalósításának módszerei Tájékoztatás és nyilvánosság A demokratikus változásokat megelőzően a tájékoztatás hiánya a társadalom többségét kizárta a véleménynyilvánítás lehetőségéből, ugyanakkor a kizárólag 4
