Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
Mindenkit érdekel Módosult a munka törvénykönyve Az 1995. évi LV. törvény a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi ХХП. törvényt módosította (Magyar Közlöny 1995/53. szám). A módosítás érinti a munkaügyi kapcsolatok tekintetében a szakszervezetek, üzemi tanácsok működési feltételeit, a jogosultságok gyakorlását. Érinti továbbá a munkaszerződések megkötésének feltételeit, a szabadságok kiadásának, a távollétek díjazásának, az átlagkeresetek számításának és a munkaügyi viták rendezésének módját. E széles módosítási körből kiemelten a munkavállalókat közvetlenül érintő kérdések közül a terjedelmi korlátok között figyelemfelhívási szándékkal az alábbiakat ismertetem: Az űj szabályozás szerint a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a munkáltató a szabadságot az esedékességet követő év január 31-éig, a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más, elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadja, ha az esedékesség éve eltelt. A távoliét esetére az új szabályozás úgynevezett távolléti díjat vezet be, egyes meghatározott esetekre átlagkereset fizetését írja elő, egyúttal módosítva ennek számítási szabályait. Távolléti díjat kell fizetni, ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály (kollektív szerződés) munkavégzés nélküli időre munkabér fizetését írja elő annak mértéke meghatározása nélkül. A munka törvénykönyve 151. paragrafusa (2) bekezdésében sorolja fel a távolléti díj eseteit. így például távolléti díj fizetését úja elő a szabadság időtartamára (eddig átlagkereset), a munkaszüneti nap miatt kieső időre. A távolléti díj számításánál a távoliét időszakában érvényes személyi alapbért, rendszeres bérpótlékokat, valamint a túlmunka miatti kiegészítő pótlék együttel összegének a távoliét idejére számított időarányos átlagát kell figyelembe venni. Havi időbér esetén az 1 napra jutó távolléti díj az 1 hónapra megállapított távolléti díj huszonketted része. Átlagkereset a munkavállaló részére a munkaviszonyra vonatkozó szabály (munka törvénykönyve, kollektív szerződés, egyéb jogszabály) előírásai esetén kell fizetni. így például felmondás esetén a munkavégzés alóli mentesítés idejére, végkielégítés fizetésénél és kártérítésnél. Az átlagkereset kiszámításának alapjául az időszakot megelőző négy naptári negyedévre kifizetett (esedékes) munkabérek szolgálnak. Ha a munkavállaló munkaviszonya rövidebb a négy naptári negyedévnél, az átlagkeresete számításakor a nála számításba vehető naptári negyedév(ek), vagy naptári negyedévek hiányában az utlosó naptári hónap(ok)ra kifizetett munkabéreket kell figyelembe venni. Ha a munkavállalónak a munkáltatónál fennálló munkaviszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagkeresetként a távolléti díjával azonos összeget kell figyelembe venni. Havi átlagkereset alkalmazásának előírása esetén (például végkielégítés) az egyhavi átlagkereseten az egynapi átlagkereset 22 szeresét kell érteni. A módosítások 1995. szeptember elején léptek hatályba. A törvénymódosítás rendelkezik még a beteg- és szülési szabadságról is. E rendelkezéseket az Alkotmánybíróság határozata azonban hatályon kívül helyezte. Dr. K. VERESS GYULA Vízügyi értékek Egy konferencia sorozat margójára Először is köszönetét kell, hogy mondjak a Víztükör újságnak, mert értékőrző, hagyományápoló és ugyanakkor a mindenkori aktualitásoknak helytadó szakmai fórum. Ilyen értékőrző és egyúttal aktuális ha hűt adhatunk egy konferencia sorozatról, mely úgy tűnik sikeres volt.- 1995. október 26-27. Nyíregyháza (Felső-Tisza-viáéki Vízügyi Igazgatóság Tanácsterem- 1995. november 9-10. Siófok KHvM-KTM Vízügyi Üdülő- 1995. november 23-24. Szeged Technika Háza Az önkormányzati vezetők és vízmű üzemeltetők találkozójának sikeressége nem csak abban állt, hogy maximálni kellett a létszámot és a kiválasztott előadótermek megfeleltek, hanem abból is, hogy a nagyon zártnak ítélt vízügyről kiderült, hogy egyáltalán nem zárt, az adott vízügyi problémáról kiderült, hogy közös probléma, és a problémamegoldásról kiderült, hogy akkor válik jóvá, sikeressé, használhatóvá, ha a tapasztalatokat közreadva a különböző - állami, önkormányzati, üzemeltetői - érdekeket képviselő, a kialakult helyzetet azonos módon értékelik és a lehetséges megoldási utak mentén a hátrányok és előnyök vonatkozásában azonos végkövetkeztetésre jutnak. Az idézett „Önkormányzati és üzemeltetői feladatok a települési vízellátásban“ című konferencia a víz-ár megállapítás problémakört vázolta fel. A meghívott résztvevők a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok, az önkormányzatok, valamint az üzemeltető szervezetek vezetői és szakirányú tisztségviselői voltak. A konferencia programját szakértők bevonásával, a Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége egyetértése és szakmai tanácsai figyelembe vételével a Környezetgazdálkodási Intézet alakította ki. Az együttes munka során adódott, hogy a konferenciát több régióban célszerű megtartani, mivel így sokkal jobban előtérbe kerülhetett az adott térségre jellemző helyzet, és sajátos viszonyrendszer, mely mögött ott húzódik a korábbi évek térségi gazdaságpolitikája, a lakossági mentalitás és teherbíróképesség, a műszaki-gazdasági fejlesztési szándékok, lehetőségek és korlátok, valamint egyéb szempontok mellett a térség lokálpatriotizmusa is. A konferencia üzemeltetői és tulajdonosi feladat és helyzetértékelésből indult ki, számbavette a jogszabályok által előírt kötelezettségeket, kitért a jogszabályokban kinyilvánított szándékokra, az ok-okozati összefüggésekre és vizsgálta a vízmű üzemeltetésével kapcsolatos közgazdasági kérdéseket, a közgazdasági szempontú determináltságot. Az alapvető műszaki, gazdasági és jogi viszony, és lehetőségrendszer felvázolását követően került sor a vízdíj megállapítás folyamatának bemutatására, a lehetséges szempontok, eljárások és rendszerek felsorakoztatására és minősítésére, valamint a járható utak, választott megoldások előnyei, és az előnyökkel együttjáró nem szándékolt, de mégis bekövetkező negatív hatások kifejtésére. A konferenciával kapcsolatos érdeklődés és a résztvevők által megfogalmazott pozitív visszhang eredményeképpen döntöttünk úgy, hogy a konferencia írásos anyagát - a napi végrehajtási munkát segítő - kiadvány formájában megjelentetjük és valamennyi önkormányzat és üzemeltető számára hozzáférhetővé tesszük. Végül, itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetét mondjak a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Közgyűlés elnökének, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatójának és vezető munkatársának, az alsó- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatójának és igazgatóhelyettes főmérnökének, valamint a Dunántúli Regionális Vízművek Részvénytársaság vezérigazgatójának és gazdasági vezérigazgatóhelyettesének a részükről közvetlenül nyújtott szakmai és szervezési segítségért. Ballon István 17
