Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
50 éve történt Budapesten 1944 végén a front közeledtével a Fővárosi Vízművek felső vezetői a gépkocsipark egy részével nyugatra menekültek. A város akkori legmagasabb rangú vezetője Morvái Endre alpolgármester Molnár Dénesi bízta meg a Fővárosi Vízművek vezetésével. Mátyus Sándor és Zimmer Péter lettek a műszaki vezetők. A legfontosabb vízmű a káposztásmegyeri főtelep irányítására Lindenmayer Kálmán és Abos Brúnó kapott megbízást. Ők voltak, akik kidolgozták a várható ostrom idejére a vízellátás részletes ütemtervét. A terv pontos végrehajtásának is köszönhető az, hogy Budapesten a vízellátás 1-2 órai szünetelés kivételével folyamatosan fennmaradt. 1944. december 11-én a visszavonuló német csapatok hadosztály-parancsnokságot rendeztek be a káposztásmegyeri főtelepen, azzal a céllal, hogy a telepen található nagy mennyiségű olajat és a gépeket elszállítsák. Az olajat vízi úton akarták magukkal vinni, ezért csővezetéket építettek ki a telep és a Duna között. A nappal megépített vezetékeket a főtelep dolgozói éjszakánként nagy bátorsággal leszerelték. Az I. átemelő gépház és a Szentendreisziget közötti járható alagutat a németek fel akarták robbantani. A telep vezetője megelőzte a németeket, és időben vízzel árasztotta el az alagutat. A németek távozása után 1945. január 10-én 9 óra 35 perckor jelent meg az első szovjet járőr a főtelepen. Másfél órai leállás után 11 órakor újra indulhattak a szivattyúk. Ez volt az egyetlen leállás az egész ostrom idején a főtelepen. 1945. január 19-én az utolsó híd felrobbantásával elszakadt a két városrész egymástól. Békásmegyeren az orosz csapatok bevonulása óta (1944. december 27.) álltak a szivattyúk. Buda vízellátását a budaújlaki telep látta el. A budai oldal vízellátásának felelőse Zimmer Péter volt. A Krisztina városi telepre az ostrom során 2800 akna hullott. Az egyik bombatámadás során lángban állt az olajtároló közvetlen környéke. A telep dolgozói Oszterling Ede vezetésével hősies helytállással eloltották a tüzet, megmentve az áramellátáshoz nélkülözhetetlen dízelolajat. A németek menekülésük során felrobbantották a Krisztina városi telepet töltő 800 mm átmérőjű főnyomóvezetéket. Gondos elődeink már korábban feltöltötték a víztárolókat, és 23 600 m3 víztartalékkal biztosították az ellátást. A budai csőhálózati telep a Medve utcában volt. Egy bombatámadás során az óvóhely beomlott. Hat munkatársunk maradt a romok alatt. A Fővárosi Vízművek létesítményeiben az 50 napig tartó ostrom során tetemes károk keletkeztek. A károk egy részét a dolgozók még a harcok idején helyreállították. A bombázások és a belövések következtében a pesti oldalon 350, a budai oldalon 650 csőtörés következett be. A legsúlyosabb volt a Káposztásmegyerről a városba vezető 1200 mm-es főnyomócső két sérülése. Az 1000 mm-esek egy, a nyolcszázasok 12, az ötszázasok 23 helyen törtek el. A gépek közül 5 nagyobb teljesen tönkre ment. Kijavítható kár ért 19 gépet. A szivattyúk és a motorok 3 százaléka vált használhatatlanná. A háború szinte minden létesítményben kisebb-nagyobb kárt okozott. Legsúlyosabban a kőbányai víztorony, a Gellért-hegyi medence és a Krisztina városi telep épületei sérültek meg. Az ostrom idején szinte minden dolgozó erejét megfeszítve igyekezett ellátni feladatát. A csőhálózati dolgozók gyakran bombazáporban is végezték a javítást, a helyreállítást. Összesen 22 vízmíídolgozó vesztette életét kötelessége teljesítése közben. Nevüket a Fővárosi Vízművek Rt. üzemviteli központjának aulájában emléktábla őrzi. Büszkék lehetünk elődeinkre. Bátorságuknak, önfeláldozó munkájuknak köszönhető az a tény, hogy a nehéz napok idején az életet jelentő ivóvíz, ha legtöbbször csak a földszintig is, de mindig rendelkezésére állt a sokat nélkülöző budapesti lakosságnak. KISS MIKLÓS 4
