Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-10-01 / 10. szám
elöntötte. El lehet képzelni, hogy rendítette meg az ármentesítés áldozatait vállaló társulati tagokat ez az intézkedés, s hogy vesztette bizalmát az elöntött területek lakossága az ármentesítés eredményességéhez. De a következő elöntés sefti a töltések gyengesége miatt következett be. 1887-88 telén az Alföldet 40 centiméter, a Tisza vízgyűjtő területét pedig egy méternél is vastagabb hótakaró borította. A gyors felmelegedést követő olvadás következtében a Tiszán és mellékfolyóin megindult az áradás és a vízmércéken addig soha nem észlelt árvízszinteket mértek. (A Tokajnál 1988. március 27-én mért 872 centiméter vízmagasságot csak az 1979-es árvízszint haladta meg.) A folyó vize a magaspartokon átbukott, és 1888. március 24-27-e között Tiszalök határában 13, Tiszadadánál pedig 7 helyen, összesen 1500 méter szélességben és fél méter magasságban ömlött a Hortobágy-medencére. A tiszadobi és dadai határban kitört víz április közepén érkezett a dévaványai határba, közben elöntött 200 ezer katasztrális holdat a Hortobágy völgyében. Az ármentesítés eredményei azonban tagadhatatlanok voltak. A megépített és állandóan erősített töltések ellenálltak az I860., 1876., 1895. és 1919. évi különösen nagy árvizek rohamainak, s megvédték a társulat 358 ezer katasztrális holdat meghaladó területét és az ártéren levő településeket a pusztulástól. Az 1856. október 9-én kiadott kormányrendelet a társulatot a III. tiszai vízszerkezetbe osztotta, s “Észak-bihari Consortium " néven ezen vízszerkezet építészeti hivatalának felügyelete alá helyezte. Ugyanez a rendelet a társulat által eddig épített átmetszéseket a társulat kezeléséből kivette, s állami kezelésbe adta. Ennek a rendeletnek alapján állapította meg 1857-ben a nagyváradi helyhatóság a társulat határát, véget vetve ezzel a borsodi jobb part átvételével kapcsolatos évtizedes vitának. 1895-ben elhatározta a közgyűlés, hogy a társulat egész területére egységes belvízrendezési és a Hortobágy-medence öntözésére ezzel összefüggésben tervet készíttet. 1897-re a terv el is készült, de a két feladat egy tervbe történt összekapcsolása nem volt szerencsés, mivel a vízrendezésre a költségek 1/3-át, öntözésre pedig 2/3-át irányozta elő. A közgyűlés ezek után csak a belvízrendezésre vonatkozó részt fogadta el. A szabályozás eredményességét nemcsak a terület káros vizektől történt mentesítése bizonyítja, hanem az is, hogy az érdekeltek nagy hasznot nyertek az ármentesítésből és a vízrendezésből. Korábban lápos, mocsaras, ingoványos területek váltak jó közepes minőségű szántókká, gazdag rétekké. A társulat területén levő földek értéke megtízszereződött, s statisztikai adatok bizonyították a területen a lakosság lélekszámának gyors emelkedését, egészségének javulását. Különösen szembetűnő ez az eredmény, ha összehasonlítjuk a társulat megalakulása előtt és egy évszázaddal később a művelési ágakban bekövetkezett változást: Művelési ág 1845-ben 1936-ban kh-ban Szántó 8 025 161 761 Rét 66 607 25 030 Legelő 220 091 150 586 Egyéb (kert, ház, udvar, őt, nádas, mocsár, vízállás) 40 872 20 689 Összesen: 335 595 358 066 + + Atársulat területe az 1876 és 1888. évi ártérfeilesztés során 22 471 kh-val növekedett. Az Alsó-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat - mely 1860 után visszanyerte korábbi nevét - 1893-ban székhelyét Tokajból Debrecenbe tette át. A társulat elnöke Drevenyák Ferenc 1862-ben történt lemondása után Lévay Sándor (1862-1873) lett, őt követte gróf Dégenfeld Imre (1873-1883), gróf Dessewffy Aurél (1884-1923) és gróf Andrássy Sándor (1924-től). A védtöltéseket, csatornákat és műtárgyakat egy évszázad alatt munkások ezrei építették, ezzel a társulat a legnehezebb években adott munkát és kenyeret az Alföld sokezer kubikusának. A másfél évszázados évforduló alkalmából - a teljesség igénye nélkül -emlékezzünk Kovách Sámuel, Eggert József, Benedek Pál, Váradi Géza, Mendik Antal, Marchart József, P. Abrahám András, Vágó Gyula, Felszeghy Béla és Dalmy József társulati mérnökökre, akik a társulat fejlesztési munkáit tervezték, irányították, s a társulat fennállásának egy évszázada alatt a nagy ár- és belvizek elleni védekezésben hősiesen helytálltak, s akikre a magyar mérnöki kar ma is büszke lehet. A több mint egy évszázadon keresztül eredményesen működő társulatot végül a 6060/1948. számú kormányhatározat szüntette meg, mely határozat az összes vízgazdálkodási ügyeket államosította. Dr. DUNKA SÁNDOR éli. aZ&b ózo&oCcói- ói/etet&е£у>хл,пл<я£хеь. 15
