Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-10-01 / 10. szám
Vízművek vízminőségi kockázat-tűrőképessége A VITUKI Vízminőség-védelmi Intézetében a Vízügyi Alap finanszírozásában végzett többéves kutatási-fejlesztési munka keretében a különböző tényezők hatására hirtelen bekövetkező vízminőségi változások, illetőleg rendkívüli vízszennyezések ivóvízhasznosításra gyakorolt korlátozó hatását vizsgálták. Ebből a szempontból elsősorban a felszíni vízkészletre telepített ivóvízhasználatok tekinthetők sérülékenynek. Az ivóvízművek vízminőségi tűrőképességének vizsgálata munkarész-mintaterületét három jelentős felszíni vízmű és az azok vízbázisát képező folyószakasz alkotta: a Duna mentén a lábatlani Felszíni Vízmű, a Fővárosi Vízművek víztisztító műve, valamint a Tisza mentén a Szolnoki Felszíni Vízmű. Az érintett vízfolyások vízminőségi állapotának részletes értékelése a rendszeres törzshálózati vízminőségi észlelés 10 éves (1982-1991) adatállományának és a rendkívüli vízszennyezések rendelkezésre álló adatainak feldolgozásával történt. Az anyag áttekintést ad az érintett vízgyűjtőterületeken elhelyezkedő jelentősebb pontszerű szenynyezőforrásokról, és összefoglalja a három vízmű működésében zavarokat okozó vízszennyezések ismeretes adatait. Az ivóvízhasználatok vízminőségi érzékenységének vizsgálata egyértelműen rámutatott arra, hogy a rendszeresen vizsgált vízminőségi komponensek közül melyek okoznak problémát a három vízkivételi szelvényben. Az egyes vízművek által kritikusnak ítélt komponensek közül 6 (fenol, összes lebegőanyag, anionaktív detergens, ammónium-ion, kémiai oxigénigény és ásványolaj-származékok) került további értékelésre kockázatelemzés keretében, amely a nyersvízoldali vízminőségromlások által az ivóvízműveket érintő vízminőségi kockázat mértékét elemezte, meghatározta a három vízmű kis súlyú, súlyos és nagyobb súlyú vízminőségi kockázatának számított mutatóit, körvonalazva ezek csökkenésének műszaki lehetőségeit. A kockázatelemzés munkarészt a közreműködő ÖKO Rt. készítette el. A téma keretében kidolgozott másik munkarész a dunai vízminőségi riasztórendszer beruházást előkészítő tanulmánya volt. Ebben áttekintés készült a külföldön működő, a vízhasználatokat védő vízminőségi riasztórendszerekről, és az automatikus vízminőségmérő állomásokon alkalmazható műszerekről, valamint a néhány országban alkalmazott riasztási határértékről. A munka egyik alapját a “Parti szűrésű vízkészletek védelme” UNDP-WHO-KHVM-projekt dunai vízminőségi riasztórendszerének módszertani eredménye képezte. Felmérés készült az e téren alkalmazható informatikai és távközlési megoldásokról. Ismertetésre került az Európai Unió “Duna-medence környezetvédelmi programja ” keretében a dunai regionális riasztórendszer létrehozására megkezdődött munka. Műszakigazdasági jellemzők figyelembevételével négy változatban dolgozták ki a Rajka-Budapest közötti Duna-szakasz vízminőségi riasztórendszerének változatait: (1) vízkivételt védő, illetőleg (2) országhatárt ellenőrző vízminőségi riasztórendszer, (3) D VR dunai vízminőségi riasztórendszer és (4) teljes kiépítésű riasztórendszer. Értékelésre került a javasolt változatok vízhasználatokat védő tevékenysége és a riasztási, értékesítési szolgáltatást várhatóan hasznosító vízhasználatok köre. Elkészült a vizsgált Duna-szakaszra kifejlesztett DUNAWARN vízminőségi elkeveredési és transzportmodell felhasználói kézkönyve. A Tiszának nem kell útlevél... Bizony, akárhogy is van, a vizek háborúban is folynak, vízügyi problémák, vízgazdálkodási feladatok két szomszédos ország közös folyójával kapcsolatban - politikától függetlenül - mindig is voltak és lesznek. A vajdasági és a szegedi vízügyi szakemberek ugyan 1993- ban és 1994-ben is találkoztak egy-egy alkalommal egymással, de a Magyar-jugoszláv Vízügyi Bizottságnak - e szervezet a két ország egymáshoz kapcsolódó vízgazdálkodási feladatai végrehajtásának magasabb szintű irányítására hivatott - 1991. június 10-14-én Szabadkán volt utoljára ülése. Az itt meghatározottak szolgáltak alapul a most albizottsági szinten újólag felvett kapcsolat által létrejött tárgyaláshoz. Az albizottság ezúttal augusztus 22-én, Szegeden ült össze, magyar részről dr. Kováts Gábor igazgató, Török Imre György műszaki igazgatóhelyettes főmérnök és Tripolszki Imre, a szegedi szakaszmérnökség vezetője vett részt. A magyar területen lévő közös érdekeltségű művek szemléje után a bizottság a következőket állapította meg:- a töltések és a hozzájuk tartozó létesítmények rendszeres karbantartása, állapota és árvízvédelmi képessége kisebb hiányosságok mellett - amelyek elhárítása folyamatban van - kielégítő.- A négy év során elmaradt a folyó közös szemléje Csongrád és Törökbecse között.- Nem készült el a közös érdekű Tisza-szakasz mindkét irányba való kiterjesztésével, a vízjárással, a jégvédelemmel, a vízhasznosítással és a vízminőséggel foglalkozó tanulmány.- Nem folytatódott a törökbecsei és a kiskörei vízlépcsőknek a Csongrád és Törökbecse közötti Tisza-szakasz vízjárására gyakorolt hatásvizsgálata.- A vízhozam, a lebegő hordalék és a vízminőség mérését nem az összehangolt időrendi program szerint hajtották végre.- Az albizottság javasolja, hogy az időközben saját területeiken külön-külön végzett mérési eredményeket a felek cseréljék ki.- Az albizottság szükségesnek tartja aktualizálni a Magyar-jugoszláv Vízgazdálkodási Szabályzat hidrológiai együttműködésre vonatkozó feladatainak végrehajtását a Tisza vízgyűjtőjében. Az évek során el nem végzett közös feladatok sürgetően igénylik a kapcsolatok mielőbbi teljes rendezését. A folyó nem ismer politikai határokat, közös gondjaink megoldásában közösen kell gondolkodnunk, közös feladatainkat közösen kell elvégeznünk. Adjon az isten békét hozzá! BENKE GYÖRGY 16
