Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-08-01 / 8. szám
zatok tulajdonába került a vízi közművek döntő hányada. A feladattal és a tulajdonnal összhangban— a regionális vállalatok kivételével — az-önkormányzatokhoz került az árhatósági jogkör is. A vázolt folyamattal párhuzamosan csökkent a víziközmű-szolgáltatás állami támogatása, ami a lakosság teherviselő képességének csökkenésével még kényesebbé tette az ellátás és a szolgáltatási díj kérdését. Az önkormányzatok ezért—élve a jogosítványaik nyújtotta lehetőségekkel, a kedvezőbb vízdíjak reményében — érdekeltségi körükben átalakították a víziközmű-vállalati struktúrát. Ennek következtében a vállalatok jelentős része felaprózódott, és a korábbi, megbízható és korszerű 33 vállalat helyett jóval több és kisebb, kiszámíthatatlan műszaki háttérrel rendelkező szervezet (kft., rt. stb) üzemel. A vázolt folyamat csak példa, mivel hasonló technikák például a felszíni vízkészletet hasznosító öntözőrendszerek esetében is előfordulhatnak. Számolni kell azzal is, hogy a tulajdonosi struktúra megváltozása, a lokális érdekek erősödése, a nagytérségi rendszerek esetleges megosztása kétségtelenül nehezebbé teszi az integrált vízgazdálkodás szempontjainak érvényesítését. A víz nem ismer határokat, tulajdoni formákat — így csak vízgyűjtőszemlélettel, a vízzel kapcsolatos feladatok legszélesebb megközelítésével kezelhető. Mindez sokkal nehezebb lesz azonban, ha a korábbi 50 tulajdonos 50 érdeke helyett 500 tulajdonos 500 érdekének érvényesítésével hajtandó végre. IX. Az érdekviszonyok megváltozását tükrözi az elöntésekkel kapcsolatos, illetve a víz hiányából, nem megfelelő minőségéből adódó károkkal összefüggő társadalmi érzékenység is. Míg korábban a nagy termelőszövetkezetek, illetve állami gazdaságok csaknem érzéketlenek voltak a lokális jelentőségű károkra, az új kistermelőknek létkérdés a saját kis földjük védelme és öntözése. Az érzékenység azonban vonatkozik a vízigények minőségéhez igazodó, differenciáltabb vízellátási módokra is. A sok kis, eltérő profilú üzem esetleg más-más minőségű, tulajdonságú, biztonsággal szolgáltatandó és természetesen más díjban megállapított víz szolgáltatását igényelheti. A szolgáltatók kötelessége az erre való felkészülés. A tulajdonviszonyok ilyen megváltozása ezért sokkal magasabb színvonalú és differenciáltabb vízügyi szabályozást és szolgáltatást is kíván. X. A társadalmi átalakulás, demokratizálódás, európai integrációs folyamat kinyitotta a határokat. Megnyilvánul ez az európai előírások alkalmazásának szükségességében, illetve a gazdasági összefüggések kiterjedésében egyaránt. Olyan új, a nyolcvanas években nem tapasztalt jelenségekkel kell számolnunk, mint: • a világ nagy bankjainak jelenléte, • PHARE- és egyéb támogatások, segélyek lehetősége, • a nemzetközi szakmai együttműködésekben való fokozottabb részvétel lehetősége, • a belföldi mellett a külföldi tőke privatizációval kapcsolatos megjelenése, • a külföldi vállalatok meghívása és részvétele a tenderekben, • az EU-csatlakozás lehetőségéből adódó jogok és kötelességek számbavétele, • a korábbi, nemzetközi, gazdasági kapcsolatrendszer teljes átalakulása, • a közép-európai régió országai, azok határai jelentős mértékben átalakultak, így a közös vízgyűjtőn való együttműködés keretei, résztvevői is megváltoztak. (Magyarországnak például most hét határvízi partnere van a korábbi öt helyett.) Az említett jelenségek azt teszik szükségessé, hogy az egyébként is szerteágazó belföldi vízügyi problémákat sokkal szélesebb látókörrel és nemzetközi kitekintéssel próbáljuk megoldani. ****************************** Nem kétséges, hogy a XXI. században készülő történelemkönyvekben hosszú és vastag betűkkel szedett lesz a mostani, kilencvenes évtized. Az a dolgunk, hogy a vízgazdálkodásról szóló fejezet kedvező megítélésű legyen. Dr. NÉMETH MIKLÓS OVF XII. szegedi nemzetközi regatta Dr. Simándy Béla emlékverseny Az idén tizenkettedszer rendezte meg a Magyar Evezős Szövetség, a Szegedi Vízügyi Sportegyesület és a Szeged Városi Sportigazgatóság azt a hagyományos nemzetközi evezősversenyt, amely a Szegedi Vízügyi Sportegyesület kezdeményezésére 1994-től az utóbbi két évtizedben újjáéledt szegedi evezés atyjának, a magyar evezős sport támogatójának, dr. Simándy Bélának a nevét viseli. A nagyszabású verseny az idén nyolc ország huszonhét egyesületének kétszázharminc sportolóját csalta Szegedre, a gróf Széchenyi István evezőspályára. Három napon át lapátoltak a magyar élmezőny és a rangos külföldi klubok legjobb evezősei. Az első napon azokra a minősítőfutamokra került sor, amelyeken a magyarok legjobbjainak kötelező volt az indulás, mert itt egyrészt a válogatottba kerülést lehetett kiharcolni, másrészt ez volt az első jelentős erőfelmérő verseny, ahol a szakemberek a tamperei világbajnokságra, illetve az olimpiára keresték a legjobb összetételű egységeket. A címeres mezért óriási küzdelem folyt, a szegediek közöl Mármarosi Jánosnak, Kéri Lászlónak, Hansel Balázsnak és Csonka Csabának sikerült elérni azt a szintet, hogy a magyar evezősválogatott tagjai lehetnek. Eredményeink: Aranyérmesek: férfi egyetemi egypárevezős versenyszámban Mármarosi János, férfi egyetemi kormányos nélküli kettesben: Csonka Csaba—Hansel Balázs. Ezüstérmesek: férfi felnőtt kormányos nélküli négyesben: Csonka Csaba—Hansel Balázs—Gottlieb Zoltán—Szabari Péter, férfi ifjúsági négypárevezősben: Lelel László—Ádám Péter—Kószó Ferenc—Danyi Róbert. A rendkívül erős mezőnyben elért eredmények alapján a Szegedi Vízügyi Sportegyesület evezőseinek szereplése szép sikernek mondható. Sebesvári Mihály vezetőedző versenyzői az azóta lezajlott versenyeken a Velence Kupán, az MTK csepeli versenyén, a Budapest-bajnokság nyílt versenyén és a Hungavis Kupán is jó néhány érmet szereztek és az országos bajnokságon — ami július 13—16 között négy napon át tartott a Maty-éri pályán — sem vallottak szégyent. Aki látta a magyar evezőssport legrangosabb versenyét a gróf Széchenyi István evezőspályán, az valószínűleg úgy érzi: megérte a kirándulás. BENKE GYÖRGY 12
