Víztükör, 1995 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1995-07-01 / 7. szám
Egy elhibázott rendelet Interjú Vörös Ferenc vezérigazgatóval Az elmúlt hetekben lépett hatályba a kormány 38/1995. (IV. 5.) számú rendelete a közműves ivóvízellátásról és a szennyvízelvezetésről, amely egyfelől azzal lepte meg az érintetteket, hogy az elfogadásra váró vízügyi törvény megjelenése előtt látott napvilágot, másfelől pedig azzal vonta magára a figyelmet, hogy a szakemberek számára megszokott kifejezések helyett a szolgáltatásban új fogalmakat vezetett be. A napi sajtó természetesen a fogyasztókat érintő újdonságokra harapott rá. Arra, hogy ezután a tervezésért fizetni kell, illetve, hogy a közeljövőben a szolgáltatónak 650 ezer fogyasztójával szerződést kell kötnie. Mi inkább a rendeletben megfogalmazottak hátterére, valamint a szakmai tartalomra voltunk kíváncsiak. Ezekről a kérdésekről a Csatornázási Művek Részvénytársaság vezérigazgatóját, Vörös Ferencet kérdeztük. — Ez a rendelet oldalakon keresztül foglalkozik a vízellátással és szennyvízelvezetéssel összefüggő fogalmak tisztázásával, csaknem új szótárt vezet be. Mi szükség lehetett erre? — Semmi szükség nem volt a fogalmak megváltoztatására, mert a régi, több évtizedes szakkifejezéseket mindenki megtanulta, megszokta, és a fogalmi meghatározások között nem volt olyan, amiért az egészet újra kellett volna írni. Ráadásul értelmetlen dolgok vannak benne. — Ezek után feltételezem, hogy változnak ezek a meghatározások, ha megjelenik a vízügyi törvény. — Nem lehet tudni, mert ez mégiscsak egy kormányrendelet. Az lenne a legegyszerűbb, ha az egészet visszavonnák, mert a régi jobb volt. — Van-e erre esély? — Szerintem nincs, de azért a véleményünket megmondhatjuk. — A rendelet értelmében a fogyasztónak a szolgáltatóval szerződést kell kötnie. Ez, a 650 ezer fogyasztó esetében, elég nagy tortúra lesz— — Még rágondolni is rossz, de nem itt van a legfőbb baj. A legborzasztóbb, hogy a világon a semmi értelme nincs ennek a szerződésnek. Egy esetben lenne. Akkor, ha a szerződésben mi megállapodnánk a fogyasztóval abban, hogy mennyit, milyen módon és kinek fizeti a szolgáltatásért járó díjat. így azonban, azon kívül, hogy az egész 100 millió forintba, több száz ember foglalkoztatásába kerül, több tonna nyomtatvány és papír kell hozzá, több millió forintos postaköltséggel jár, semmi értelme nincs. A rendeletben megfogalmazott szerződés nem teszi lehetővé, hogy szankcionáljunk, amennyiben a fogyasztó nem fizet. Erre nem érdemes szerződni! — A rendelet tartalmazza a szolgáltatás korlátozásának lehetőségeit is. Történt-e valami változás ezen a téren a korábbiakhoz képest? — Annyi, hogy a csatornakorlátozás nem vezethető be. Vízkorlátozás igen, de a csatorna esetében erről egyáltalán nem lehet szó. — Sokat foglalkozik a rendelet a szennyvíz mérésével, ami ugyancsak furcsának tűnik. Várható-e, hogy a szennyvíz mérése elterjed a jövőben? — Nagyobb terjedelemben tárgyalja a rendelet a szennyvíz mérését, mint amenynyit ez a kérdés megérdemel. Kilátástalan, hogy a lakások szennyvizét mi valamikor is mérni fogjuk. Az ipari fogyasztóknál is csak feltételekkel tudjuk mérni, mert a szennyvíz olyan tulajdonságú dolog, ami nem igazán alkalmas mérésre. Ahhoz, hogy mérni tudjunk, meg kell tisztítani a szilárd, úszó szenynyeződésektől, és csak utána lehet rávezetni valamiféle mérőműszerre. Olyan műszert azonban nehéz készíteni, amely plusz-mínusz 1-2 százalékos hibahatáron belül a szennyvizet méri. Technikailag ez megoldatlan. — Aki ezután változtatni kíván belső csatornázási körülményein, annak a tervbeadási és véleményezési kötelezettségén túl a tervezésért külön kell fizetnie... — A jövőben a telekhatáron belüli terveket műszaki leírással, esési magaságokkal, aknahelyekkel együtt kell benyújtani a Csatornázási Művek Részvénytársaságához. Ez teljesen fölösleges művelet, mert ha meg is nézzük, utána nem tudjuk ellenőrizni, hogy a tulajdonos ugyanazt építette-e. Sok olyan dolgot előírt a rendelet, aminek nincs meg a műszaki oka. Tanulhatna a kormány Ferenc Józseftől, aki annak idején a hadügyminisztériumban tartott egy átlagkapitányt, aki a kiadás előtt minden rendeletet elolvasott. Ha az a kapitány nem értette, hogy miről van szó, akkor Ferenc József nem engedte kiadni a rendeletet. Meg kell kérdezni tehát a végrehajtókat is, hogy a rendeletnek van-e valami értelme, végrehajtható-e. A másik nagy kérdés, hogy miért kellett kiadni ezt a rendeletet a vízügyi törvény jóváhagyása előtt. Tudniillik ezzel megelőzte a szekér a lovat BODZAY ZOLTÁN (Fővárosi Csatornázási Művek RT) 14
